Egy hete

Több mint egy hete ígérték be, hogy egy héten belül bent lesz a net a lakásban. Azóta nem is hallottam róluk. Miért nem vagyok meglepve?

Tapasztalatok

Az elmúlt napokban megint csak okosabb lettem. Megtapasztaltam azokat a dolgokat, amelyeket a kertes házban lakók már régóta tudhattak, élvezhettek. Az alábbi tárgykörökben tettem maradandó felfedezéseket:

Tűzgyújtás. A költözéskor használt, tönkrement dobozok elégetésekor óvatosan kell eljárnunk, hacsak nem akarunk égig érő tüzet gyújtani, és a szomszédok rosszalló tekintetével találkozni. Ugyanakkor békés szalonnasütéskor legalább háromszor hallható az utcán tekerő biciklisek szájából az „e, szalonnát sütnek, jááá” kifejezés, valamint minden járókelő és kerékpáros bekukkant az udvarra, azt kutatva, hogy éppen mit csinálunk.

Pókok. A legkisebb méretű pókok, lepkék és ismeretlen eredetű bogarak a szobák fehérre mázolt falainak sarkaiba szeretnek leülni társalogni, általában a legelérhetetlenebb pontokra, minél közelebb a plafonhoz. Leszedésükkor két eset lehetséges: vagy arrébb repülnek, ahogy közeledik a végítéletet hozó poroló, vagy dacból fogják magukat, és szétplaccsannak a fehér falon, jól látható nyomot hagyva maguk után. Ha a porolóval mégis sikerül őket összeszedni, akkor a lakás egy másik pontján ugranak abból ki, még mielőtt az udvarra juthatnék velük.

Szőnyegmosás. A szőnyegek mosásához legalább fél év előzetes kondizás szükséges, mivel a magát vízzel teleszívott szőnyeget a kádból kiemelni rendkívül nehéz. Másnap izomláz a test minden pontjában és általános levertség, a szőnyeg több napig szárad az udvaron.

Laminált padló. A laminált padló legalább annyira gyűjti a porcicákat, mint a padlószőnyeg, csak a padlószőnyegen mindez nem látszik meg (beletapossuk, gyakorlatilag), a padlón azonban szépen vándorolnak ide-oda a kis porból gyúrt golyók. Teszik mindezt annak ellenére is, hogy naponta van felseperve és feltörölve. A söprés és törlés ellenére a mezítláb tett megfontolatlan lépések igen jelentős nyomot hagynak a padlón, melyet a napnyugtakor bevilágító óarany fény még inkább kiemel környezetéből.

Mérőórák. A mérőórák naponta való megtekintése azon túl, hogy egy idő után unalmassá válik, nem eredményezi a gáz-, víz- és áramfogyasztás drasztikus csökkenését.

Karnis és redőny. Egy utcafrontra néző, a járda mellett elhelyezkedő lakás karnisok és redőny nélkül átadva hordoz magában sóhajnyi hiátust. Szerelvényezésből be is írtam egy elégtelent a lakás átadóinak. Kiváltképp égető a probléma az éj leszálltával, amikor a fény belülről világít kifelé. Az utca népe már gyakorlatilag székekkel és pattogatott kukoricával ül ki az útra, és lesnek befelé, mit is csinálunk esténként. A kíváncsi tekintetekkel szemben az ablak fölött futó gázcsőre erősített vastag pokróccal védekezünk, mely módszer – bár valóban megfelel a célnak – mégiscsak megkérdőjelezhető a szoba esztétikumát és a sötételés praktikumát tekintve.

Költözés, 2. rész - Honfoglalás

2008. augusztus 14. Délelőtt 9 órakor megkaptuk a kulcsot, és amint lehetett, jöttünk is újdonsült lakásunkhoz, hogy egy kicsit tisztába tegyük. Először leolvastuk az órák állását, majd hozzáfogtunk volna takarítani, de eleinte problémáink akadtak, mert nem volt víz, illetve mi hittük azt, hogy nincs: fel kellett fedezni, hol van a lakáson belül a főelzáró csap. Kis keresgélés után megtaláltuk, és indulhatott a munka.

Szép, tiszta lesz!

Este összeszedtük az összes cuccot, amit addig dobozokba gyűjtögettük, és igyekeztünk minél több mindent a Toyotába préselni. Szegény jószág nyögött a teher alatt, de azért becsületesen megindult, annak ellenére is, hogy kerreg egy kicsit az eleje.

A cuccok már az új helyen éjszakáznak – mi még nem

2008. augusztus 15. Bátyám sietett segítségünkre a költözést illetően: a kisebb bútorok és nagyobb használati tárgyak az ő autójában kerültek átszállításra az új helyre (abból a megfontolásból, hogy kocsijának egész hátulja felnyílik, így akár egy kisebb lovat is bele lehet pakolni). Egész nap megállás nélkül pakoltunk (lovat nem), és pár nagyobb bútort leszámítva a nap végére szinte minden cuccunk átkerült az új lakásba.

Szaporodik a lom – keresztlányom uralkodik a káoszon.

Úgy gondoltuk, hogy megejtjük az első éjszakát is itt, és – bár az ágyunk még a régi helyen volt – némi paplanon merültünk álomba, sötételőként az ablak fölött futó gázcsőre erősített pokrócot alkalmaztunk, kreatívan.

2008. augusztus 16. Összesereglett a család! Ki utánfutóval, ki anélkül érkezett, hogy a gyerekek cuccait eljuttassa a célállomásra. Egy kinyitható kanapé, egy hatalmas hűtő, egy mosógép és némi komód várták, hogy megérkezzenek és elfoglalják új helyüket.

Várnak sorukra

Terhelj rá, fiam!

Indulhatunk az első körrel

A nap folyamán felkerült a falra minden, aminek fel kellet kerülnie: fali polcok, karnisok és tükrök. A mosógép és hűtőszekrény elfoglalta új helyét, a három darabban szállított ágy is büszkén terpeszkedett szét a hálószobában.

Itt éppen egy karnis kerül a falra.
Édesanyám kalapáccsal tisztít ablakot. :-) (Nem.)

A fürdőszoba kaotikus állapotokat tükröz

Amikor a vendégek magunkra hagytak, hozzáfogtunk pakolni. Én kezdésnek a legózást választottam, lapraszerelt bútorainkból használható alkalmatosságokat gyártottam. Időközben egy volt tanítványom is befutott, így könnyebb volt a kamrába való polcok összeszerelése.

Hol van, amit rá kell szerelni?!

Ezt a csavart akkor hogy, hova?

A munka végeztével, késő este, megfőztük első kajánkat a gáztűzhelyen. (Eddig nem volt gáztűzhelyünk, csak villanyrezsónk, így ez most újdonság.) Az alábbi képen jól látható fáradtságtól elgyötört lelkiállapotom, este fél kilenc után.

Hmpffff

2008. augusztus 17. Délelőtt rászántuk magunkat, és kitakarítottuk a régi lakásunkat. Mint valami takarítóbrigád, felpakoltunk seprűt, porszívót, vízkőoldót és különböző tisztítószereket. Életerőm nem volt, pajtások. Annyira nem volt kedvem visszamenni, hogy azt el nem tudom mondani. Azért rendet raktunk, szépen adjuk vissza a helyet, remélve, hogy nem lesz vele probléma. Az új helyen (és innentől kezdve azt mondom: itthon) kezdünk finisbe érkezni! A nap folyamán összeraktam saját és kedvesem számítógép-parkját, a nappali szoba egyharmada már rendezett képet mutat. Rendezett a fürdőszoba, visszakerülnek a kartondobozokból a konyhába az odavaló dolgok, szóval most már tényleg a megfelelő kerékvágásba kerültünk. Pár nap, és rend lesz a lakásunkban…

Holnap függönyt szegetünk be. Az is jó kör lesz. Utálom azokat a dolgokat, amikhez nem értek.

Mi van egy dezodorban?

A múlt alkalommal megvizsgáltuk, hogy mi van egy borotvahabban, a mai órán egy dezodorra helyezzük a górcsövet. (Így kerül az a górcső alá.) Röviden megvizsgáljuk az összetevőket és rögvest kiderül, mi mindent fújunk a bőrünkre. A teszthez egy Adidas dezodorról olvassuk le a hozzávalókat.

Butane, Isobutane, Propane: hajtógáz.
Cyclopentasiloxane: egy 76 Celsius-fokon meggyulladó folyékony anyag, valójában egy lágyítószer.
Aluminium Chlorohydrate: izzadásgátló adalék. Hatását azáltal fejti ki, hogy összehúzza a bőr pórusait. Ugyanakkor a testszagot is meggátolja, pontosan emiatt.
Fragrance (parfum): ez az adalék a deó illatáért felel.
Disteardimonium Hectorite: növényi eredetű, krémszínű por, melyből 0,25-3%-ot használnak az izzadásgátló dezodorokban.
C12-15 Alkyl Benzoate: egy lágyító észter, áttetsző, olajos folyadék, mely könnyed hidratációt idéz elő alkalmazás után, az alkalmazott területen. Főként érzékeny bőrre használják. Szagtalan, nem mérgező anyag.
Water (aqua): víz.
Triethyl citrate: színtelen, szagtalan, olajos folyadék. Bőrkondícionáló, lágyító, filmképző anyag.
Farnesol: természetes eredetű, színtelen folyadék. Vízben nem oldódik, csak olajban. Arra használják, hogy felerősítsék a dezodor illatát.
Limonene Benzyl Benzoate: fűszeres illatú, színtelen-halványsárga színű folyadék. Jelen esetben az illata miatt került a termékbe.
Benzyn Salicilate: színtelen folyadék, amelynek kellemes, virágos illata van. Szintén az illata miatt van a dezodorban.
Buthylphenil Metyhlpropional: igen erős, friss virág illatú folyadék.
Hydroxyisohexyl 3-Cyclohexene Carboxaldehyde: az esetek kis részében allergiát is kiváltani képes illatanyag, mely korlátozás nélkül alkalmazható az illatszerekben.
Coumarin: egy növényekben megtalálható méreganyag, amelynek a frissen vágott szénáéhoz hasonló illata van. 1882 óta alkalmazzák a kozmetikai cikkekben. A nálunk használt fűszerekben a fahéj tartalmazza a legtöbbet. Túlzott alkalmazása (fogyasztáskor) károsítja a májat, súlyosabb esetben májgyulladáshoz vezet, és a véralvadást is gátolja.
Alpha Isomethyl Ionone: szintén illatanyag, szintetikus úton előállítva.
Linalool: a francia levendula és a bergamot-olaj illatához hasonló, természetes eredetű illatosítóanyag.
Hexyl Cinnamal: a jázminhoz hasonló illatú illatanyag, a legtöbb illatosítószerben használják.
Citral: a citromfűolaj, a verbéna, a mirtusz, a citrom és a narancs alkotóeleme, illatosítószer ez is.
Hidroycitronellal: gyöngyvirág illatú illatosítószer.
Silica Dimethyl Syliate: izzadásgátló por. A silica a homokkőben, agyagban megtalálható ásvány, mely porrá őrölve igen jó nedvességszívó hatással rendelkezik.
Ethylhexylglycerin: a természetes glicerinből nyert védő hatású és illatosító szer.
Acacia senegal gum: az akácból nyert fehér por, melyet ragasztószerként alkalmaznak.

A megfelelő arányok eltalálásával immáron mindenki készíthet magának Adidas-dezodort. Azért legyetek óvatosak, nehogy berobbanjatok. :-)

Költözés, 1. rész - Előkészületek

A most következő post a leghosszabb ideig szerkesztett bejegyzés díját kaphatná, ha lenne ilyen díjunk. De nincs. Költözésünk dióhéjban.

2008. július 17. Hosszas próbálkozások után végre lehetőségünk nyílik lecserélni jelenlegi szolgálati férőhelyünket egy valóban lakásnak nevezhető bérleményre. Jelen pillanatban már ott tartok, hogy a magasabb bérleti díj és a télre vizionalizált irdatlan gázszámla sem rettenthet vissza attól, hogy a jelenlegi mini helyről egy nagyobba költözzünk. Két lakás közül választhatunk: egy 38 és egy 67 négyzetméteres - a nagyobb mellett döntünk. Ebédszünetben megnézzük, hogy milyen is lehet, el vagyunk ragadtatva. Elkészítem az első fényképet az ablakon át.

Az első fotó

Mivel a lakásba még nem tudunk bejutni (egyelőre nem a miénk, és lakhatási engedélye sincs), vannak olyan részek, amikről még nem tudjuk, hogy hogyan néznek ki (pl. fürdőszoba). Azt látjuk, hogy az udvara hatalmas - valamikor iskola volt, lehet a füvet nyírni itt is.

2008. július 18. Éjjel elkészítjük a leendő lakásunk berendezési tervét papíron, annak ellenére, hogy még nem láttuk a lakást belülről és vannak még fehér foltok az elrendezést illetően. Lázban égünk és nagyon jó tervezgetni, nagyjából egyezik az elképzelésünk a kedvesemmel. Minden bútornak, polcnak van helye gondolatban, eltervezzük, hogy a jelenlegi berendezési tárgyak hova kerülnek majd. Aztán elalszunk, és a lakásunkkal álmodunk.

A terv

2008. július 21. Ébredés után telefonálok és érdeklődök afelől, hogy mikor lehet megtekinteni a lakást belülről is. Pályázott? - kérdezi tőlem a női hang. Természetesen, válaszolom. (Egyébként mi a fenéért érdekelne, hogy hogyan néz ki a kecó?) Jövő héten tessék érdeklődni, addig a kolléganő szabadságon van. Rendben. Akkor majd jövő héten érdeklődök.

2008. július 25. A homlokzat felújítása folyt vadonatúj lakásunkban, amikor arrafelé jártunk. Megpillantván, hogy a jómunkásemberek éppen a leendő lakásunk ajtaja előtt üldögéltek, bekéredzkedtünk, hogy körbenézzük a lakást. És éppen volt náluk kulcs, és éppen ahhoz a lakáshoz... Nagyon jó volt bent sétálni, és elképzelni, hogy hogy lesz, mint lesz, mit hova helyezünk el. Még altestmosó is helyet kapott a fürdőszobában. :-) Nincs zuhanyozó, viszont van egy vállalható méretű fürdőkád. Van kamránk! Van külön budink és kézmosónk. Jó az elrendezés, bár a főzőfülke kicsi, de ennek ellenére tetszik nagyon az egész, szép jövőről álmodom.

Rövid összeállítás arról, amit láttunk.

2008. július 26. Vendégségbe indulunk, de még előtte, az eddigiek ismeretében, elkészítem a lakás majdnem pontos alaprajzát egy kockás négyzetrácsos papíron, sokszor radírozva. Bejelöltem az objektumokat is, amik elmozdíthatatlan részét képezik a kuckónak.


A vaku meg belecsillant a grafitba, nincs jelentősége.

2008. július 27. Hétvégi kikapcsolódásként megtervezem Excelben a lakást, berendezem az összes létező berendezési tárgyunkkal. Közben él bennem a kétely, hogy talán semmi nem fér majd úgy oda, ahogy én gondolom (pontos méreteink még nincsenek), ennek ellenére nagy tervvel dizájnolok.

Kattra nő

2008. július 30. Ma hivatalosan is szemügyre vehettük a lakásunkat, szakképzett városgazdálkodó személyzet kíséretében mentünk végig a helyiségeken, és inkább olyan dolgokra figyeltünk, amit eddig valamiért nem néztünk meg. Például hogy hány centi széles az ablak, meg hogy van-e az automata mosógép számára fenntartott konnektor. Betekintést nyertünk szomszédaink lakásába is, az ő személyüket azonban még titok övezi. Ígéretet kaptunk, hogy talán a jövő héten költözhetünk... meglátjuk, hogy mi lesz. Tűkön ülünk. Dobozolnánk, de mivel minden kell szinte minden nap, ezért csak várunk.

2008. július 31. A mielőbbi költözés reményében az illetékesnél járunk, hogy megtudjuk, mikorra várható határozat, mikor is történik meg a lakás átadása és mikortól indul a bérleti szerződésünk. Nem sok jóval kecsegtetnek, meglehet, több hetet is várnunk kell, mert lakhatási engedély még mindig nincs. Tegnap született reményünk szertefoszlik, telefonhívásra várunk, amelyből megtudjuk az igazságot. Egyelőre csend van.

2008. augusztus 3. Elindultunk függönykarnist vásárolni, azonban sem színben, sem méretben, sem pedig kialakításban nem találtunk olyat, ami megfelelt volna. Ehelyett inkább a leendő lakásunk praktikusabbá tételét tűztük ki célul: éjjeli szekrényt vásároltunk, polcokat a kamrába, partvist és szennyestartót, meg hasonló okosságokat vettünk. Telefonhívást még nem kaptunk, még mindig várunk, ám úgy gondolom, hiába. Jövő hét elején telefonálni fogok, mert idegeim pattanásig feszültek.

2008. augusztus 4. Kedvesem elé biciklizek, és a munkából hazafelé jövet megnézzük, mi változott a lakáson. Egy jómunkásember postaládákat szerel fel. Szerencsére négyet a négy lakáshoz, nem pedig 1 kicsit 11 lakásra, mint a jelenlegi férőhelyen. Tőle tudjuk meg azt is, hogy megjött a lakhatási engedély. Bemehetünk újra a Leendő Birodalomba, ahol kisebb kupleráj van - már rosszul esik, pedig nem is a miénk még a lakás. A fürdőszobába polcok kerültek fel, a vécében pedig budipapír-tartó díszeleg: helyes, ezeket legalább már nem kell megvennünk. A bejárati ajtó elől elpakolták azt az özön lomot, ami eddig ott volt, kezd pofásodni az udvar. A bejárati ajtónkon legalább 3 hete dekkoló csiga 15 centit haladt felfelé.

2008. augusztus 5. Persze nekem kellett telefonálnom, mert egyébként még most is várnék. Sajnos úgy dobta be a gép, hogy jövő hét vége előtt nem költözhetünk. Lassan egy hónapja várunk a pillanatra, amikor végre birtokba vehetjük új kéglinket, és valahogy az égiek nem akarnak ebben segíteni. Belegondolván, még 10 nap van addig... nem is tudom, pajtások, hogyan fogom kibírni. Ma ígéretet kaptam arra, hogy jövő héten csütörtökön vagy pénteken megkapjuk a kulcsot, és lehet indítani a beköltözést. Krisztus ereje, csak győzzem kivárni! A régi lakásban már nem vagyunk hajlandóak takarítani és rendet rakni, szalad az egész, úgy ahogy van, és ami a legjobb benne, hogy egyáltalán nem érdekel. Majd ha elköltözünk, végleg kitakarítunk.

2008. augusztus 7. Az utcán összefutva a VGV egyik munkatársával több információt is megtudtunk. Például hogy péntekenként viszik a szemetet, de kapni fogunk kukát, és már kapukulcsot is másoltak mindenkinek. Az ajtókra fel vannak ragasztva a lakásszámok: a miénk a kettes lesz. Rendkívül izgalmas ez, költöznénk, mint állat, ha lehetne már ma mennék. Még egy hetet azonban várni kell, viszont teljesen fix, hogy jövő héten csütörtökön, azaz augusztus 14-én megkapjuk a kulcsot. Yes!

2008. augusztus 9. Vettünk karnist. Na persze, így két szóban leírva mindez egyáltalán nem tűnik bonyolultnak, annál inkább okozott ez fejtörést a kedvesnek, aki már előző este különböző függönytartókkal álmodott, és még talán álmában is kereste az igazit. Fa legyen, vagy fém? Rudas legyen, vagy sínes? Végül is fém lett, és rudas. Fehér színű, ez azonban nem azért van, mert csórók lennénk, hanem azért, mert a fa meghajlik, mi pedig olyat nem akarunk, ráadásul az egyszerűség vezérelt bennünket. Hisszük, hogy megvettünk hozzá minden alkatrészt. Egy hét, és minden kiderül.

2008. augusztus 11. Elkezdtünk dobozolni. Minden mozdítható, és az elkövetkezendő napokban nélkülözhető használati tárgyat dobozokba raktunk. A nap végére már egy komplett akadálypályát sikerült felállítani az általunk egymás mellett bérelt férőhelyek közül az egyikben. Meg se lehet mozdulni, de ez így van rendjén: ezen a héten hajlandó vagyok elviselni ezt a kuplerájt.

Üres CD-tartó és falipolc jelzi, hogy hamarosan elköltözünk.

Káosz

2008. augusztus 14. Végre eljött a várva-várt nap! A kedvesem már olyannyira nem bírt magával, hogy szabadságot kért a mai napra is. Így reggel dobogó szívvel kimentünk a VGV-hez, és átvettük a kulcsot... De ez innentől már egy új fejezet, amiről külön postban fogok beszámolni.

A változás szele

Holnap kiköttetem az internetet itthonról. Pontosabban szólva: kiköttetem itthonról és átköttetem egy másik helyre. A sors úgy hozta, hogy elköltözünk, pajtások, a Thozoo naplója áthelyezi szerkesztőségét egy szebb, jobb, frissebb és komfortosabb lakásba - a hangsúly a lakáson van, eddig ugyanis egy (két) férőhelyen húztuk meg magunkat. Így aztán sokasodnak a teendők, néha az őrület határán vagyok, amikor a frissen beszerzett dobozok hirtelen elfogynak, vagy amikor meglátom, hogy mennyi kacatunk van összesen. Lényeg, hogy van mit csinálni, alig jut idő írogatni a naplóba. A jövőben kisebb fennakadások biztosan lesznek. Próbálok azért írni erről-arról, de a minőségi, képekkel illusztrált posztokhoz internet-elérés kell, ami - ismerve a T-Com rendkívül gyors reagálását - nem hinném, hogy egy hónapon belül bekötésre kerül az új helyen. A netet addig vélhetően a munkahelyem fogja biztosítani, bár ők ezt még nem tudják. :-) Pár előre megírt poszttal is bebiztosítottam magam, így igyekszem észrevétlenné tenni az átállást.

Előre is elnézést kérek, ha a kommentek csak több napos késéssel jelennek majd meg az oldalon.

Drukkoljatok, hogy minden jól menjen az új lakásban, majd jelentkezem...

Kontraszt

A világ egyik felén ünnepelnek, és zajlik az Olimpia. (Tegnap végre, pár nap elmaradással, sikerült megnézem a megnyitót, igazán színvonalas volt. Bár Baló György kommentárjait szívesen kihagytam volna belőle.)

A világ másik felén, tőlünk annyira nem is messze, közel sem ennyire rózsás a helyzet. (Dél-Oszétia, Grúzia és Oroszország közötti konfliktus.)

Nagy különbség.

Kreatív blogger díjat kaptam!

Alapvetően irtózom a jelöld be és küldd tovább jellegű dolgoktól, azonban mégis akad itt valami a levelesládámban, ami legyezgeti hiúságomat, így aztán belemegyek a dologba. Endoril jelölt kreatív blogger-díjra, amit innen (is) köszönök (annak ellenére is, hogy a logó, amit ki kell ide helyeznem egy helyesírási hibás, stílusában valami viaszkosvászon-dizájn fércmunka, dehát ugye ajándék lónak ne nézzünk alája). Nekem is vinnem kell tovább az ipart: meg kell jelölnöm öt bloggert, akinek munkásságát kreatívnak tartom, és értesítenem is kell őket arról, hogy megjelölődtek általam. Lássuk akkor, ki az öt kiválasztott...

Endoril: és nem(csak) azért, mert tőle kaptam a jelölést, sokkal inkább azért, mert úgy csapott a húrok közé június 5-én, mint aki világ életében blogot írt. Valóban kreatív, multimédiában gazdag oldalán hemzsegnek a bemutatók, az ismertetők. Az általa felvázolt tartalom hatására az ember számolatlanul gyűjtheti befelé az értékes albumokat. Én követem a továbbiakban is írásait.

Norbie: ugyan kicsit kiforratlan még a stílusa, keresi a helyes irányt, de azt nem lehet tőle elvitatni, hogy zenei téren eléggé a jó ösvényt járja. Képes önkontrollt gyakorolni, és belátni, ha valami nem megy: épp egy ilyen váltás után van most. Talán megpróbál tökéletesen arra koncentrálni, ami igazából a lételeme, tovább emelve ezáltal blogja fényét.

okOSságOk: a Linux meglovaglója, és annak betörője. Mizy, a rendszergazda, aki úgy gondolta, hogy a mindennapi irkafirka, a személyes napló helyett inkább a nyílt forráskódú operációs rendszerekért rajongókat célozza meg igen jól eltalált nevű, de szigorúan ékezetek nélkül íródott blogjával. Nem tudásbázist épít, inkább a személyes tapasztalatokra helyezi a hangsúlyt. Formavilágában és tartalmában még csak most alakul a blog, innen kívánunk kitartást a folyamatos fejlesztéshez.

Pierre alias Szatyor: sajnos ő már befejezte a munkát, fel sem nagyon lehet lelni a virtuális térben, blogja mégis ott porosodik időtlen idők óta a szerverek mélyén. Megérdemli a díjat. Számos mulattató percet szerzett élete tanulságos pillanatainak felvillantásával. Legalább hatszor végigolvastam az egész blogját. Utána soha nincs rossz kedvem.

Plastik media: Sasvári Józsi blogja - ahogyan ő fogalmaz - technológiáról és életről. Józsit minden érdekli, amiben áram folyik, rajong a letűnt korok technológiáiért (főként C64), és minderről roppant szórakoztató módon ír. Abszolút favorit blog, nincs olyan post, ami nem érdekel, nincs olyan írás, amit el ne olvastam volna. Megérdemli a kreatív blogger-díjat, bár szerénysége bizonyára nem engedi, hogy az az oldalán megjelenjen. (Nem hiszem el, hogy eddig még senki sem jelölte, létezhetetlen, de sehol nincs erre való utalás oldalán.)

Azt hiszem, ennyi lett volna. Ha az említett urak tovább vinnék a fonalat, említsék meg blogjukban azt, akitől a díjat kapták, tegyék ki a viaszkosvászon-logót és nevezzenek meg öt kreatív blogot. Mindössze ennyi. Most megyek, és értesítem a jó hírről a bloggereket. Jó éjt!

A természetben rejlő gonosz

Egy Horgászkalauz nevű kiadványban fedezte fel kedvesem a Megtestesült Gonoszt.

1. lépés: csodáljuk meg az alábbi természeti képet.


2. lépés: forgassuk el a képet balra, 90 fokkal, majd borzadjunk el a gonosz ránk meredő szempárjába nézve.


Wuháhhúúú.

Újabb képrejtvény

Az előzőnél sokkal könnyebb...


Megfejtés szintén a hozzászólásoknál...

20% ajándék!

Lehet, hogy grammra megvolt, de azért illúzióromboló volt így kibontani.


Egy másik mogyi bontás után, ajándék nélkül:


Köszi.

Mai képrejtvény

Képrejtvény következik, egyben borzasztó szóvicc is. Ki találja ki?


A megfejtés a hozzászólásokban.

(Elküldtem a borzasztó szóviccekkel foglalkozó Napi Borzasztó Szóvicc blognak is ezt, hátha kiteszik. Bár az ott közölteknek a nyomába se érek, de hátha mégis megtetszik a szerkesztőknek.)

Mi van egy borotvahabban?

A mai alkalommal megvizsgáljuk, mit is tartalmaz egy palacknyi borotvahab. Az összetevőket egy teljesen hétköznapi Nivea Sensitive borotvahabról olvastam le. (Azért erről, mert perpillanat ezt használom.) Lássuk tehát, mit képesek a kapitalisták belekeverni a masszába, amitől szép és egészséges (?) lesz a bőrünk.

• Laureth-23: egy emulgálószer. Az emulziók olyan anyagok keverékei, amelyek normális esetekben nem keverednének egymással, ilyen példának okáért a víz és az olaj. Ahhoz, hogy ez a kettő ne taszítsa állandóan egymást, szükség van egy "ragasztóra", ezt nevezzük emulgálószernek. Ilyen a Laureth-23 is. Fontos megjegyezni, hogy az emulgálószerek nyitottabbá teszik a bőrt a környezet káros hatásai felé.
• TEA-stearate: a TEA-sztearát, ha nagyon nem megyünk bele a kémiába, egy krémszínű, viaszszerű anyag. Azoknál a termékeknél korlátlanul használható, amelyek nem maradnak sok ideig a bőrön (esetünkben tehát igen). Ahol tovább a bőrön marad, ott a felhasználható mennyiséget korlátozzák. Főként azért keverik a termékekbe, hogy elősegítsék az emulziót, az emulgálandó anyagok közötti felületi feszültség csökkentését. A borotvahabnál azért van jelentősége, mert megtisztítja a bőrt, azáltal, hogy engedi keveredni a vizet az olajjal és a bőrön lévő szennyeződéssel, ami később így vízzel lemosható.
• Glycerin: egyfajta cukoralkohol, természetes forrásból és szintetikusan is előállítható. Jelen esetben a bőr védelmét segíti elő.
• Gossypium: latin szó, jelentése gyapot. Valószínűleg itt a gyapot csírájából kinyert olajra utalnak, ami egy bőrkondícionáló adalék: segít a bőr vízveszteségét lelassítani azáltal, hogy egy védőréteget képez annak felületén.
• Persea gratissima: vagyis avokádóolaj. Az avokádó nevű gyümölcsből kinyert sárgászöld olaj. Használata teljesen biztonságos, hatása a fentebb említett gossypiuméhoz hasonló (bőrkondícionáló).
• Glycine soja: vagyis szójababolaj. Bőrünket simává varázsolja azáltal, hogy egy síkos felületet képez annak felszínén. Valószínűleg a borotválkozást elősegítendő. Mint általában a növényi eredetű szerek, ennek használata is biztonságosnak mondható.
• Bisabolol: színtelen, sűrű, olajos folyadék. Fő összetevője annak az olajnak, amit a kamillából nyernek ki. A száraz, repedezett bőrt ápolja, eltünteti az elhalt részeket és simává teszi a bőrt, mindamellett kellemes illata van, illatszerek alapanyagaként is használják.
• Chamomilla recutita: a kamillavirág latin neve, ezek szerint még ez is van benne. Gondolom, a Bisabololhoz hasonló bőrápoló hatása miatt...
• PEG-12 Dimethicone: egy kicsit visszakanyarodunk a természetből a laboratóriumba, és egy újabb bőrápoló szerhez jutunk, melynek hatása leginkább a fentebb említett TEA-sztearáthoz hasonlít.
• Stearyl alcohol: gyenge illatú fehér, viaszos anyag, amely arra szolgál, hogy csökkentse a termék habképződését, ha felrázzák azt. (Talán a túlzott habosodás megakadályozása végett került bele a borotvahabba?)
• Hydroxypropyl Methylcellulose: íztelen és szagtalan fehér por, hatása igencsak sokrétű. Egyrészt ragasztóként funkcionál, több anyagot képes megkötni, egyesíteni, így elősegíti az anyagok emulgálását azáltal, hogy elkülöníti az olajos és vizes összetevőket. Vékony filmréteget képez a bőrön ez is, ugyanakkor ezen összetevő segítségével a termékben található vizes összetevők vastagsága növelhető, így a bőr hidratált marad, nem zsírosodik.
• PEG-7M: a bőr felületén képez egy filmszerű réteget, védve azt a káros hatásoktól.
• Silica: a bőr felületét dörzsöli, egy csiszolópapírhoz vagy habkőhöz hasonlatosan. Feltételezem azért, hogy az elhalt bőrfelületeket eltüntesse.
• BHT: fehér, kristályos anyag, amelyet azért használnak, hogy a hab ne menjen tönkre túl hamar. A borotvahab szerkezete ugyanis oxigénnel érintkezve romlani kezd, pár percen belül teljesen képes megszáradni. A BHT (Butylated Hydroxtoluene) abban segít, hogy a hab minél tovább hab-szerű maradjon.
• Propane, Butane, Isobutane: színtelen és szagtalan, sűrített gázok; ezek nyomják ki a palackból a habot.
• Methylparaben, Propylparaben: tartósítószerek. Arra használják őket, hogy megelőzzék az összetevők bármelyikének baktériumok okozta erjedését vagy penészedését, ezáltal a termék megromlását.
• Parfum: talán ezt nem kell magyarázni; illatanyag, amelynek a borotvahab kellemes illatát köszönheti.

Nos, mindössze ennyi.

---
Ez a post, illetve az összetevők utáni nyomozás+a fordítás 2 órát vett igénybe az életemből.

Mit lehet szeretni egy gépben?

Nem emlékszem pontosan, hogy ki és milyen apropóból kérdezte meg egyszer tőlem azt, hogy mi a kedvenc tárgyam. Arra viszont tökéletesen emlékszem, hogy azt válaszoltam neki: a számítógépem. Persze akkor még fiatal voltam és bohó, az életről alig tudtam valamit, és nem is sokszor nézegettem ki a monitor mögül, így meglepett a rögtön utána következő kérdés:

- És mit lehet szeretni egy gépben?

A szavam is elakadt, és egészen biztos, hogy nem válaszoltam semmi briliáns dolgot, mert nem emlékszem rá (általában a sziporkázó válaszaimat megjegyzem magamnak). Fel sem merült bennem, hogy valaki nem szereti a saját számítógépét! Viszont a kérdés azóta is foglalkoztat: mit lehet szeretni egy gépben?

Magam sem tudom.

Amikor veszek magamnak valami kütyüt, általában már hónapokkal a vásárlás előtt kinézem magamnak a cuccot. Legyen az telefon, számítógép, DVD-lejátszó, bármi. Mérlegelek, melyik típus lenne jó, melyik érné meg/melyik felelne meg az igényeimnek a legjobban. Dúrom a netet, hatvankét oldalról szedem össze a specifikációkat, aztán fórumozok, kérdezek, ritkán válaszolnak is a kérdésekre. Aztán egyszer csak eljön a Nagy Nap, amikor már ébredéskor tudom, hogy ma az enyém lesz, megveszem magamnak! Izgatottan lépek az üzletbe, távolról már látom is, igen, ott van, de türelmes vagyok. Végül megnézem még a kiállított darabot, kipróbálom, ha lehet, és egy eredeti, gyári csomagolással ballagok a pénztárhoz. Örömmel (!) fizetek azért, amit szeretnék magamnak.

Hazahozva szinte soha nem az az első, hogy a vásárolt cuccal foglalkozzak. Ha telefont veszek, azt fel kell tölteni, új akksi, stb. A többinél meg mindig van valami, amit meg kell csinálni itthon, amíg oda eljutok, hogy végre-valahára egymással foglalkozhassunk. Általában eljön az este, és megkezdődik a Nagy Ismerkedés. Doboz kibontása, a termék fóliás csomagolásának megcsodálása. Imádom, ahogy az új műszaki cuccok illata kicsit betölti a levegőt kicsomagolás közben. Szépen mindent kirámolunk a dobozból, megnézzük, mi mire való. Helyet keresünk neki, aztán pedig használatba vesszük a terméket. Szeretek minden funkciót kihasználni, ezért elolvasom a használati útmutatót, és annak alapján próbálgatok ki mindent. (Volt már olyan, hogy a megvásárolni kívánt termék használati útmutatóját már vásárlás előtt letöltöttem és kiolvastam, így mint a profi, tudtam mindent, amikor használatba vettem a cuccot.) Eleinte amikor nem használom is ránézek, gyönyörködök a kialakításában, a formáiban, élvezem, hogy én birtoklom. Végül eljutok oda, hogy napi szinten kezdem használni a gépet. Ahogy telnek a hetek és a hónapok, kiismerjük egymást, tudom, hogy mire képes, és (ez nagyon fontos): nem várok el tőle többet. Számítógépre nem teszek olyan oprendszert, amit nem bír(ok), telefonon se cserélem ki az alap szoftvert, esetleg csak frissítem. De ennyi. Azért természetesen a határokig elmegyek; meg kell nézni, hogy mi az, ami még belefér.

Később olyannyira megkedvelem általában ezeket a cuccokat, hogy nem tudok nélkülük élni. Rendezvényre például utálok fényképezőgép nélkül menni, vagy ha olyasmit látok, amit feltétlenül meg kell örökítenem, megőrülök, ha semmi fotózásra alkalmas eszköz nincs nálam. Ha nincs nálam a telefonom, elveszettnek érzem magam. Ha nincs áram, és nem tudok filmet nézni, felmerül bennem a kérdés, hogy minek van annyi filmem, ha nem tudom megnézni? Teljesen kütyü-függő vagyok. Hogy ez a modern kor átka vagy áldása, sokszor magam sem tudom eldönteni. (Én még emlékszem olyan időkre, amikor egy esküvőről készült videófelvételt egy egész utca népe nézett meg egy udvarra kipakolt tévén+videón.)

Mai kérdésünk a következő:

Nincs többé PhotoBlog

Szolgálati közlemény

A Thozoo naplója társblogjaként 2 éve létrehozott Thozoo Photoblog 2008. augusztusától nem közöl újabb fotókat. Ehelyett úgy gondoltam, hogy egy galériába tolom azokat a képeket, amelyeket nap mint nap készítek. Számtalan olyan felvétel készül, ami alkalmas arra, hogy megosszam azokkal, akik érdeklődnek a velem történt dolgok iránt, mégsem férnek bele a Photoblog művészi kereteibe.

Ezentúl minden másképp lesz!

Megszületett a Thozoo PhotoStream, ami tulajdonképpen nem más, mint egy publikus galéria a Google fotómegosztóján, a Picasa Webalbumok nevű helyen. Eddig is voltak (és vannak) ilyen galériáim, hiszen a Thozoo naplója és a Thozoo Photoblog képei is itt tárolódnak, a jövőben azonban a fentebb említett publikus galériába tolom azokat a képeket, amelyeket arra érdemesnek találok. Azért, hogy senki ne maradjon le egy-egy újabb fotóról, ide a Thozoo naplója oldalsávjába elhelyeztem egy PhotoStream blokkot, ezáltal (is) lehet értesülni az újabb felvételekről.

Igazából sokat gondolkodtam azon, hogy a Flickr vagy a Picasa Webalbumok a jobb megoldás a képek megosztására, végül mégiscsak az utóbbi mellett tettem le a voksom - szerintem nem volt rossz választás, főleg, hogy RSS-feedje is van, így ha valaki megszállott, azonnal értesülhet az újabb fotók feltöltéséről. Hab a tortán, hogy a PhotoStream-be feltöltött fotók kommentezhetők, így a felhasználók elmondhatják véleményüket egy-egy felvételről, ha úgy tartja kedvük. Ráadásul a Picasa nevű ingyenes képnézegetővel a felhasználók a nekik tetsző fényképeket (akár csoportosan is) egyszerűen letölthetik számítógépükre.

Köszönjük figyelmüket, további jó olvasást kívánunk!

Kicsi a világ

Az egész ott kezdődött, hogy a múlt héten egy vásárlás során ismerős pénztárossal futottam össze egy áruházban: az egyik tanítványom édesanyja húzta végig az áruk vonalkódjait a leolvasó előtt, és a kasszázás közben beszélgetésbe kezdtünk. Ennek folyományaként a bankkártyám nála maradt. Mindketten hibásak voltunk: én azért, mert nem figyeltem kellőképpen, ő pedig azért, mert a vásárlás végén nekem, mint vásárlónak, nem adta vissza a kártyát. Úgy mentünk ki az én Egyetlenemmel az üzletből, hogy ez nem tűnt fel se nekem, se neki. Kis idő múlva csörög a telefonom, ismeretlen vodás szám. Felveszem, hallótessék, mire egy férfihang (a pénztárosnő férje) közli velem, hogy hatalmas a probléma. Kérdezem én, mi is az? Erre mondja ő, hogy tanárúr bankkártyája bent maradt az üzletben. Villámgyors ellenőrzés: tényleg. Megáll egy percre a világ, de ő biztosít: nincs probléma, a kártyát leadták az információnál, mehetek érte. Mentem is.

Kedvesemmel úgy gondoltuk, hogy hétvégére eltűnünk a világ szeme elől. 50 kilométerre lévő szülőfalumban falunap volt (még inkább Tiszavirág fesztivál), meglátogattuk az otthoni rokonságot, találkoztunk rég elfeledett emberekkel, jól éreztük magunkat. Délben bográcsban főtt gulyáslevessel kínáltak öcsémék, délután édesanyámat faggattuk ki a helyi dolgokról, este pedig kikapcsolódtunk egy kicsit a városi forgatagból. Ahogy a látványos tűzijátékot követően sétálunk az éjszakában, egyszer csak ismerős arc bontakozik ki a tömegből. Hirtelen próbáltam összefüggésbe hozni a dolgokat: tudtam, hogy kit látok, de nem hittem el, hogy itt és ebben a környezetben találkozunk. Pontosan az a tanítványom állt velem szemben (az egész családjával), akinek az édesanyja tegnap kasszázott, és akinek az édesapja révén visszakaptam a bankkártyámat. Persze rögvest elindult a kérdezz-felelek, hogy kinek milyen gyökerei is vannak itt, meg aztán így legalább személyesen is volt lehetőségem megköszönni a tegnapi jócselekedetet.

Kicsi a világ, figyeljetek oda!

Sárga görög 2

Előző cikkem után Szabitól kaptam egy e-mailt, mely szerint Fegyverneken, a főút mellett kapható sárgabélű görögdinnye. Időközben többen is jelezték, hogy a piacokon felbukkantak ezek a finomságok, így a Thozoo naplója szerkesztősége gépkocsival vonult ki Fegyvernek-szapárfalura, és sárga bélű görögdinnyét vásárolt a rossz arcú, mindenre elszánt árusoktól. 150 forintért (!) mérték kilóját a kapitalisták, így igyekeztünk egy kisebb példányt választani, viszont a kongását - természetesen - ellenőriztük. Egy több, mint hat kilós csodát 930 forintért kaptunk meg, hazahoztuk, és ellenőriztük.

Első vágásra széthasadt... ígéretesnek tűnik!

Hűsítő dinnye széttépése a forró lakásban
(jelen pillanatban 34,2 Celsius-fok)

Olyan, mint a méz
(az első falat)

Íze tökéletesen lefed mindent, amit egy görögdinnyétől elvárunk: lédús, mézédes, egészen egyszerűen ez a legjobb dinnye, amit a nyáron vásároltam. Észbontóan finom! Köszönöm minden kommentezőnek a tippet és a véleményt, ha tehetitek, ne hagyjátok ki, még legalább egy hónapig dinnyeszezon van.

Holnap a véletlenek egybeeséséről mesélek nektek.