Virtuális száguldások

Amikor évekkel ezelőtt a GeForce MX-440 videokártyámat megvettem, én voltam a király. Végre futott a Rally Championship 2000 nevű játék. Iszonyatosan boldog voltam, és hetekig csak azzal játszottam. Több évig a gépen volt, mint állandó társ: bátran mondhatom, hogy rövidke életem egyik kedvenc játékaként tartom számon. Hébe-hóba még ma is játszom vele, és hetekig kiváló szórakozást nyújt. Eljutok benne addig a pontig, ameddig mindig el szoktam jutni, aztán uninstall. :-)

Rally Championship 2000

Legalább ekkora volt az örömöm, amikor a napokban a még rendelkezésre álló, az alaplap által támogatott AGP-s videokártya-készletből megvásároltam egy Asus (Ati) AH2600 PRO kártyát. Olvastam róla teszteket és fórumokat (bár, mivel az idő sürgetett, csak azután, hogy megvettem), és azt kell mondjam, nem választottam rosszul, annak ellenére sem, hogy alapvetően NVidia-párti vagyok. Hozzá kell tennem, ismeretségünk nem indult túlzottan jól. A kártya drivereinek feltelepítése után a számítógépem rendkívül instabil lett. Iszonyatosan lassan indult, alig akart megmozdulni, és olyan szinten leterhelt volt a rendszer, hogy csak több másodperccel később reagált mindenre. Mi történhetett? Újratelepítésen, később már Ctrl-Alt-Bakancson gondolkodtam. Játszottam, véletlenszerű időközöket követően kilépett, újraindult, lefagyott. Minden jel arra mutatott, hogy vagy a kártya, vagy a driver hibás. Órákig próbálkoztam, drivert frissítettem és kerestem az okot, míg végül a bennem lakó informatikus ráérzett, hogy miért teker az összes merevlemez megállás nélkül: megnéztem a virtuális memória beállításait. Fene se érti, de a virtuális memória le volt tiltva. Hogy ez miért történt, nem tudom, talán egy telepítés közben megesett újraindulás következménye volt, fogalmam sincs. (A Windowsnál ezt soha nem lehet tudni.)

A lényeg, hogy a virtuális memóriát visszaállítva tökéletes és stabil a rendszer. Így most már az érzés hasonló, mint fiatal csikó koromban: az eddig spájzolgatott és soha nem játszott majd-lesz-még-jobb-videokártyám játékokat sorban szedem elő, és azt sem tudom, hogy melyikkel játsszak. (Mint hülyegyerek a karácsonyfa alatt ajándékbontáskor: azt se tudja, melyikkel kezdje.) Isteni az érzés, hogy minden játék fut, és végre-valahára tudok jókat autózni a gépemen. (Ha már az én autómmal nem tudok kiállni a bejáróról.) A Need for Speed Most Wantedben iszonyatos jó harcokat vívunk a rendőrökkel és imádom, amikor kergetnek, bár a mesterséges intelligencia néha megfekszik, és én kergetem őket: ez mind semmit nem von le a játék élvezeti értékéből, hiszen minden percét élvezem, és izgulok, hogy én nyerjem a versenyeket.

Need for Speed: Most Wanted

A feketelista 4. helyén járok, vigyázzatok. :-) Játékra fel!