Végső megoldás

A kitermelés utáni iszaposfőd problémakörre megoldás született a mai napon: valamiféle népek jöttek és hatalmas markolós gépekkel dúrni kezdték a leszakadt talajszerkezetet. Újrarenderelték a beszakadt beton-elemeket, cefetül kalkuláltak és mértek. Látszott, hogy majd' megszakadnak a munkában.

Aztán egyszer csak készen lettek, ezzel:


Hát nem gyönyörű? Elégedetten meg is veregethették egymás vállát, "jó vóttál, komám a markollóval, szépen körbecsaptad kövekkel", mondhatta az egyik, mire a másik eképp replikázhatott: "azé' azt a két ágat beleállítni az aknafedélbe tülled, Bélám, kedves dolog vót". Dolguk végeztével, egymás vállát átkarolva biztosan elindultak egy sört meginni, víg ének szállt s vissza se néztek. Ez utóbbi volt a legnagyobb probléma.


Menten agyérgörcsöt kapok! Baj-e, hogy ott parkolok belül? Baj-e, hogy amíg meg nem köt ez a rohadt aknafedél-beton, addig nem tudok kijönni az egy tonnányi japán csodamasinámmal az utcára? Zavar-e ez valakit rajtam kívül? Esetleg fel-e lehetne csengetni még munka előtt, mer' azé van a gombja, hogy nyomják? Meg-e lehetne kérdezni, hogy ki akarsz-e állni, vagy bent maradsz egy hétre? Az eszem megáll, iszonyat pipa vagyok. Semmi esély elhagyni a parkolót, a padkán úgyis felakadna a gép alja.


Ez tehát el lett intézve rendesen. Itt vidéken a vízmű így teszi egészségesebbé a város levegőjét: bebetonozzák az autókat.