Régi XT játékok

Egy régebbi cikkemben már feltártam sok-sok floppyból álló XT-s játékgyűjteményem egy szeletkéjét. Ma bemutatom azokat a játékokat, amikkel 1990 környékén önfeledten játszottunk a borostyánsárga monitort bambulva. Akkoriban az élet nem volt ilyen egyszerű: a legtöbb játék futtatásához CGA-emulátorra volt szükség, amelynek segítségével az eredetileg 16 színű CGA monitorra íródott játékok is hajlandóak voltak futni a Hercules háromszínű és CGA-tól eltérő felbontású világában.

A történelmi hűség kedvéért a játékok képeit sárgára alakítottam: így láttam ugyanis a grafikát 4 éven keresztül, a 486DLC számítógép hódításának kezdetéig.

Alley Cat


Nem kimondottan szerettem a játékot, de nem nagyon volt más, amivel játszhattam volna. Évekig érdekelt, milyen is lehet a CAT.EXE, mert a gépen nem futott, csak a CGA-emulátor megjelenése után, akkor viszont hatalmas csalódás volt: nem erre számítottam. A játék olyannyira elrugaszkodott a valóságtól, hogy igazából nem kedveltem: egész termet betöltő sajtdarabok (ld. a képen), magától mozgó, a macskát mindig megtaláló seprű... nem volt igazán ínyemre a dolog.

Prince of Persia


Örökérvényű kedvenc, a mai napig előveszem, leporolom, és gond nélkül eljutok a sokadik pályáig. Nem lehet megunni. Annak idején aktív szoftvervédelem működött benne: még nem létezett a "feltört" verziója, így az első pálya után egy hatalmas teremben a program kiírta, hogy az (eredeti) játékhoz kapott kézikönyvből hanyadik oldal hanyadik szavának hanyadik betűjére van szükség, és hercegünknek azt az italt kellett meginni, amelyiken a megfelelő betű szerepelt. Kézikönyv nem volt, így hosszas próbálkozás után, a megfelelő kombinációk füzetbe gyűjtésével, majd onnan való kikeresésével lendültünk át a problémán. Természetesen a lista nem volt teljes, így néha az első pályát 4-5 alkalommal is meg kellett csinálnunk, mire sikerült egy olyan kombinációt kapni, amihez már volt kód.

Prehistorik


Ősemberes-mászkálós-gyűjtögetős játék. Nem sokat játszottunk vele, mert csak az XT-s korszak végére sikerült beszerezni, és ráadásul a közel 5 MHz sebességű gépen eléggé lassú is volt, de azt kell mondjam, remek időtöltést nyújtott.

Mah Jongg


A játékot nem kell bemutatni, a vezérlést azonban annál inkább: mivel egér nem volt az XT-hez, ezért sor- és oszlopkoordinátákkal kellett megadni, melyik két elemet szeretnénk levenni. A4, B6. F9, D5. :-) Ezt a játékot általában a család együtt játszotta: szüleim és testvéreim keresték a párokat, én pedig a koordinátákat irkáltam befelé. Jó móka volt, szerettem, annak ellenére is, hogy én magam nem vettem részt aktívan a játékban. Már maga a "gép előtt ülök" élmény is megérte.

GP



Jellegzetes menü, és játékmenet jellemezte az akkori történelem egyik legjobbnak kikiáltott autóversenyes játékát. Mai szemmel vizsgálva már itt-ott elkap a röhögőgörcs, és elképesztőnek találom, hogy ide-oda dőltünk a fotelben, amikor egy-egy nehezebb kanyarban haladtunk, de hiába, a gyerek könnyen lenyűgözhető. Amire emlékszem ezzel kapcsolatban, hogy bátyám az olasz pályán döntött rekordot rekordra. Hosszas munkájába került, mire 1-1 tizedmásodperccel lejjebb tudta tornázni az addig elért eredményét, és volt egy pont, amikor a pályát már olyannyira ismerte, hogy pontosan tudta, mikor melyik billentyűket kell megnyomnia ahhoz, hogy sikerüljön a kanyar, vagy a leghatékonyabb legyen a gyorsulás.

Operation Wolf


Ez a játék egy örök rejtély maradt számomra. Két floppyn helyezkedett el, a cél az volt, hogy az ellenséget kilőjük titkos búvóhelyeik mögül puskával, gránátokkal. Mondanom sem kell, hogy egér nélkül ez a játék is egy élmény volt, a kurzormozgató billentyűk akkoriban igencsak használva voltak, de ez így volt természetes. Az első pályát sokszor megcsináltuk, utána mentünk volna a dzsungeles pályára - de sajnos azok a floppyk nem voltak meg. :-( Így ez a játék csak akkor futott, amikor éppen nem akartunk csinálni semmit: 5 perc után megvolt az első pálya, jött az Insert Disk #2, olyan meg nem volt (az első lemez fért el 2 floppyn). Kilépés.

Sim City


Talán mondanom sem kell, hogy amikor ezt a képet ma megtaláltam, nem gyengén lepődtem meg, hogy annak idején mit tudtak kihozni a pixelekből a fejlesztők. Manapság már nincs ilyen. Szóval: városépítő játék, 2 színből. Világos és sötét. Rendkívül szórakoztatott, bár nem volt túlzottan interaktív. Talán még ma is találnék mentett városokat a floppykon.

Morzsoljunk el egy könnycseppet együtt, cimborák.