Lakókocsi

Beköltözött a rohadék.

Mit ne mondjak, óvatosan csinálta. Észre sem vettem. Olyan hangtalanul, olyan észrevétlenül jött, hogy az akár elismerést is érdemelhetne. Így, feltételes módban, hiszen kétes lenne elismerést hirdetni egy efféle hihetetlenül pofátlan helyzetben, amikor egy jöttment önkényesen foglal el egy olyan helyet, ahol semmi keresnivalója nincs.

Ha nem történik olaj- és levegőszűrőcsere, észre sem veszem, hogy egy egér lakik az autóm motorházában. Netalán patkány. A motorháztető felnyitása után azt hittem, elütöttem valamit évekkel ezelőtt, és az oszlik, de nem: a kis rohadék telepiszkítja a motorblokkot, meg még egy pár neki tetsző alkatrészt, minekutána az aprószar gyönyörűen meg is pirul, amikor a motor felforrósodik, menet közben. Utóbb már azt is érzékeltem, hogy a ventillálásból befelé érkező levegő vizeskutya-szagot áraszt, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, főleg errefelé, ahol az őszi éjszakában fúvó szél mindig újabb és újabb területekről hoz lakóhelyünkre hihetetlen kreativitással megkomponált illatmintákat.

Összepiszkított motorblokk-rések

Terhelő bizonyíték az ablakmosó folyadék tartálya mellett

A gravitáció áldásos hatásának eredménye az autó
alját képező lemezen, a motor felől nézve.

Egyszer találkoztunk személyesen: ahogy meglátott megriadt, és menekülőre fogta a dolgot. Sikerült is meglógnia. Azt hittem, nem jön vissza, de mivel az állatvilágban való jártasságom meglehetősen hiányos, nem sejthettem, hogy a kis dög majd nem elégszik meg annyival, hogy beköltözik, és meghúzza magát. Neem, neki tervei voltak. Reggel megtaláltam az éléskamráját, amit ő az akkumulátor és a biztosítékdoboz közötti kis mélyedésben határozott meg: egy félig elrágott birsalma figyelt ott, meg rajta az apró fogacskák nyomai. Az akkumulátor a talajtól több, mint fél méter magasan van, az apró rágcsáló (mivel más irányból nem juthatott be) képes volt felcűgölni a szottyadt gyümölcsöt, hogy ő ott akkor most milyen jól fogja érezni magát. Be is vágott egy fél almát, egy éjszaka alatt. Mondhatni, tivornyázott! Talán még vendégeket is fogadott, mert reggel olyan mennyiségű salakanyag állt az autó motorján, hogy azt egy ilyen kicsi állat nem gyárthatta le egyedül. Vagy ha igen, hát hatott a birsalma, és fosott a szerencsétlen egész éjszaka. (Ezért mondjuk nem sajnálom, megérdemelte.) Kénytelen-kelletlen nekem kellett takarítanom utána, mert ahogy a nap felkelt, ez a kis hálátlan dög szőrén-szálán eltűnt, csak ezt a fél kilónyi bogyót hagyta hátra maga után.

A valamikori éléskamra: a kis, kerek mélyedésbe

pontosan belefért a birsalmája.

Alma híján a szigetelés is fincsi lehet.

Névjegy a kocsi alatt.

---
A fotók már a motor gyorstakarítása után készültek: amikor a teljes tartalmat megláttam, ahogy vastagon borítja a csöveket és az egész motorházat, nem volt kedvem fényképezni. :-(