Szlovákia - 4. nap

Az utolsó napra már csak egy kis vásárlást és a hazafelé való utazást terveztünk, így az utolsó előtti napba még bele kellett tuszkolni két programot: felvonózást a Tátrába, és a Szepesi vár meglátogatását.

Reggel szakadt az eső. Vártunk egy kicsit, majd úgy döntöttünk, hogy mégsem ülhetünk a szálláson egész nap, így bátran elindulunk Strbské Plesov-ba. Szerencsére az úton már nem esett, és a felvonóknál sem, így jól döntöttünk, hogy nem maradtunk a szálláson.

Megtaláltuk a felvonót

Plesov-ba könnyen odataláltunk. Leparkoltunk, legombolták rólunk az egész napos parkolás díját (160 korona volt, több, mint ezer forint). Ezt követően a sárga jelzés mentén a felvonó megtalálása nem okozott különösebb gondot. Megváltottuk retúrjegyünket (ez kb. 2000 forint volt fejenként) és elindultunk egy különös útra, ahol a lábunk a semmibe lógott, miközben alattunk 20-30 méteres (vagy még ki tudja, hogy mekkora!) mélységek tátongtak. Így haladtunk 1800 méteres magasság fölé.

Haladunk felfelé a pályán

A felvonó végpontjához érkezve megállapítottuk, hogy a kilátás remek, és az időjárás percenként változik. Hol ragyogó napsütés borította a hegyről beláható tájat, hol pedig sűrű ködszerű anyag. A felhőkkel voltunk egy vonalban, tehát ez okozhatta a ködöt. Első alkalom volt, hogy a felhők közé utazhattam. Hihetetlen dolog, bár gondolom, ez az ittenieknek mindennapos.

A felvonó a felhők közé érkezik

Ha több időnk lett volna, talán fel is túrázunk a Solisko csúcsra, de a délutáni várlátogatás erősen korlátozta az időnket, így aztán csak egy pár fényképet készítettünk.

Kilátás a felvonók végállomásától felfelé...

... és lefelé.

Tátravirág :-)

Itthon aztán, miközben a képeket rendezgettem, megtaláltam a legjobb Tátráról készült fényképemet. Lefelé menetben, hátrafordulva készítettem, úgy, hogy szinte nem is láttam, mit fotózok. Ennek ellenére, véleményem szerint, remek lett. Íme:

Ormok a felhők között

Lassan levitt a felvonó bennünket. Mivel itt több látnivaló nem akadt, így elindultunk a szállásra, hogy felfrissítsük magunkat, feltöltsük a fényképezőgép és kamera akkujait, és elinduljunk a Szepesi várba. Ráértünk, hiszen - ahogyan mi tudtuk - kilencig lehet látogatni a várat, azonban ez teljesen máshogyan volt, de ez csak a helyszínen derült ki.

A Szepesi vár látképe az útról

Szepesváraljára tartottunk, ahonnan bő fél órás meredek túrával elértük az alsó várkaput. Éppen Hodkovce (Hatkóc) faluba is mehettünk volna, innen kb. 10 perc alatt érhettük volna el a középső várudvart, de egyrészt olyan térképünk volt, amin Hatkóc nem volt feltüntetve (gondolom a viszonylag kis lélekszám miatt), másrészt pedig, így utólag átgondolva, sokkal jobb volt, hogy a domb (vagy hegy) aljáról vágtunk neki, hiszen így egészen lentről a vár tornyába jutni sokkal izgalmasabb kihívás, mint a középső udvarból.

A túraútvonal felfelé

A Szepesi vár látképe a túraútvonalról -
az időjárás semmi jóval nem kecsegtetett

Elérve az alsó várkaput, szép A4-es lapra nyomtatott felirat tájékoztatott bennünket, hogy az alsó várkapu este 6 órakor bezár. Ez nem jött jól, mivel (mint említettem) úgy tudtuk, hogy kilencig nézelődhetünk, másrészt pedig mire felértünk már negyed öt volt, így körülbelül bő másfél óránk maradt szétnézni a várban, és készíteni egy pár fotót.

Várdarabkák, mindenfelé elszórva

Körbevesz a múlt

Út a toronyba (Enyhe Minaret-érzés)

Kilátás a vártoronyból

Élet a kőfalon

Hamar eltelt az a kis idő, amit itt tölthettünk. A meredek úton lesétáltunk az autóig, és indultunk a szállásra. Holnap megyünk haza, így fájó szívvel vissza-visszanéztünk a várra, szlovákiai utazásunk utolsó állomására. Eközben eldöntöttük, hogy jövőre is jövünk, felmegyünk a Solisko csúcsra, és a várban is eltöltünk egy egész napot.

(Holnap: utazás haza. Sok minden nem történik, így inkább a Szlovákiában velünk megesett furcsa dolgokat írom le, ezzel be is fejeződik folytatásos útibeszámolóm.)