Vannak dolgok, amikkel együtt kell élni. Ilyen például a közeli sertéstelepről áradó förtelmes szag, ami minden költői naplemente alkalmával ellepi a fél várost, és alattomosan terjengve beszivárog a nyitott ablakon. Szellőztetni sem lehet - mert hiszen hova? Nincs előle menekülés, tűrni kell.
Egy kollégám szerint a hely, ahol élünk méltán elnyerhetné a Legbüdösebb magyar kisváros címet, sőt: a város címere lehetne egy orrát befogó malac.
Valóban, igaza van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése