Hajsza

Barátnőmet üldözik a macskák.

Munkahelyén alig több, mint 2 hónapja találkozott először egy fenevaddal, aki éppen akkor adott életet egy pár újabb, vérszomjas kölyöknek. Találkozásuk már akkor sem volt felhőtlen: a bestia a legjobb szándékú közeledés ellenére is belemart kedvesem alkarjába. Később egy ízben, amikor munkahelyi kötelessége a fenevad területére hívta, több percig kellett várakoznia, mivel a dög annyira fújtatott és pöfékelt, hogy az éppen kéznél lévő tolókocsi meglóbálása sem tántorította el attól, hogy támadjon. (Valljuk be, én hozzávágtam volna.) Minden mozdulatra ő is bemozdult, figyelve az eseményeket. Aztán pedig, amikor végképp úgy tűnt, hogy a macska ma nem vette be a gyógyszerét, meg kellett őt kerülni.

Ma már dupla támadást intézett a macskacsalád: előkerült valahonnan a bősz anyamacska hőn imádott párja, aki, ha lehet, még rondább, mint maga a Főellenség. Így együtt, szövetkezve próbálták meg eltenni a kedvesemet láb alól. Mindkét macska támadásba lendült - ekkor azonban a szembeszomszéd fekete kutyája, mintegy varázsütésre, a kertben termett, és megkergette a macskákat. Azok meglepetésükben nem tudtak nagyon menekülni, eltűntek a susnyásban a kutyával együtt, hatalmas port verve, majd ágak recsegése, vernyákolás és füffögés hangzott fel a kertből.

Nem tudni mi történt, de a kutya vigyorogva távozott a kinyitott kapun.