Manapság nagyon divatos a Hőségről beszélni, amely megszállta az egész országot. Azon belül pedig megszállta a Szerkesztőséget, ármány tekintetét le sem veszi a Szolgálati Digitális Hőmérőről. Amint az egy kicsit ellustít, rögvest csattan az ostor, és legalább két-három tized fokkal máris fentebb mutatja az értéket, remélve, hogy békén hagyják. Lassan csordogálnak a percek, mint a víz, minden egyes pillanatban úgy érezni, hogy itt a légszomj, a halál. A levegő meg sem moccan. A szomszédban kiteregetett ruhák, mint egy állókép: meg sem moccannak a szárítókötélen. Pangás van. Ha kinézek az ablakon, a Százéves Nyárfa levelei rezzenéstelenül várják az Enyhülést. A Hőség sakkban tart mindenkit. Régebben, amikor ilyen idő volt, azt hallottuk, hogy Hajrá, pajtások, ki a rétre, a napfényes nyárba!, de azok az idők már elmúltak. Most senki nem mondja ezt. Csak pang a város, és várja, hogy történjen valami. A főúton elhaladó autók körül vibrál a levegő, szinte látni a forróságot, amit az autók sugároznak.
Az előrejelzések sem biztatóak. Böngészőm jobb alsó sarkában, mint fenyegető prófécia sorakoznak a kis ikonok, jelezvén a Jövőt.
Ezek szerint még négy nap. Bár néha megváltozik, és hirtelen 6 lesz belőle. Attól tartok, senki nem tudja, meddig kell még elviselnünk ezt.
---
10 óra 57 perc
Mennydörgést vél hallani távoli forrásom
12 óra 30 perc
A mennydörgés itt is tisztán hallható
13 óra 17 perc
Felhőszakadás indul, kb. 15 percig tart, aztán elvonul a felhő, és újra indul a felmelegedés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése