Ha kimegyek az ültetvényre

Egyre inkább a közösségi média sztárja leszek. A múltkor Konzolvilág Ricsi emlegetett, most pedig reklámarc lettem, pedig annyira nem is akartam az lenni. Ez terjed a Facebookon:

Nincs is ezzel gond, mert marha jól nézek ki ezen a képen, még akkor is, ha itt 15 kilóval voltam több, mint manapság. Azt viszont nem bántam volna, ha Robi megkeres, s a következővel indít: "veled akarnám reklámozni a portékámat, megengeded-e nékem?". Ekkor én kedélyesen ezt válaszoltam volna: "persze, Robi, nyugodtan, hiszen bár a képet szerzői jog védi, megengedem én azt néked.". Ekkor Robi azt mondta volna: "nagyon köszönöm, igazán jó arc vagy!". Mire én azt mondtam volna: "köszönöm, de igazán nincs mit, Robi, az ember ahol tud, segít.".

De nem ez történt.

Egyáltalán semmi gondom sincs azzal, hogy egy 2013-as bejegyzésem képét választotta ki Robi a Google képkereső releváns találatai közül, viszont az, hogy mindenki azt kérdezi, hogy mennyibe kerül nálam az eper, hol van az ültetvényem és mi közöm van Tatabányához, kissé idegesítő. :) De hogy mindig a pozitív dolgokat nézzük, érdekes látni, hogy a közösségi média segítségével a Tatabányai zöldség-gyümölcs kereskedés posztját még itt az alföldön is osztják az emberek. Vannak, akik felismernek a remek fotón és gratulálnak új üzletemhez, de olyan is volt, aki azt írta nekem, hogy megtalálta az alteregómat, mert ez a pasas a képen majdnem úgy néz ki, mint én.

S ha már megírtam ezt a cikket, semmi nem tarthat vissza attól, hogy bevalljam ország-világ előtt: valóban beszállok az eperbizniszbe, hiszen már egy ekkora ültetvénnyel bírok:

Ez a semmiből jelent meg a már-majdnem-kiszáradt hibiszkusz tövében, és évről évre eggyel több virág van rajta. Nagyon óvatosan fűnyírózom körül, hiszen várom a termést, aminek a felét ugyan minden évben megeszik a csigák, de egy-két apróbb szemet meghagynak nekem, s bizony mondhatom, ízletes a termés. :)

Mai tanulság mindenkinek: óvatosan a netre feltöltött képekkel! Ami egyszer felkerül, az fent is marad!