2016. december 31., szombat
Boldog új évet!
Boldog új évet kívánok blogom minden kedves olvasójának! Találkozzunk 2017-ben is! :)
2016. december 30., péntek
Mit fotóztam 2016-ban?
Jubileumi, 10. epizódjához érkezett a szokásos év végi Mit fotóztam... című sorozatom, amelyben az óév búcsúzásával együtt előszedem az idei év rohanása közepette készült fotókat és elcsodálkozom azon, mennyi minden történt ebben az esztendőben. (Igazából azon is elcsodálkozom, hogy már 10 éve osztom meg ezeket a képeket minden év végén...) Eseményből nem volt hiány idén sem, garmadával készültek a családi képek felcseperedő gyermekemről. Most azonban nem ezekből válogatok, hanem azokból a fotókból, amik a köztes pillanatokat örökítik meg. Lássuk hát, mit fotóztam 2016-ban?
 |
| Lépteket |
 |
| Érdeklődést |
 |
| A tél végét |
 |
| Kerékpártúra hangulatát |
 |
| Teljesítményt egy esős napon |
 |
| Átpakolást |
 |
| A természet ébredését |
 |
| Vendelt :) |
 |
| Nyár eleji ízeket |
 |
| Jóidőt |
 |
| Nyári magányt |
 |
| Végső búcsút |
 |
| Pihenőt |
 |
| Égett gumit |
 |
| Remekül elkapott pillanatot |
 |
| Az ősz első jeleit |
 |
| Patakpartot |
 |
| Nyár végi éjszakát |
 |
| A vakáció utolsó napját |
 |
| Vidám iskolakezdést |
 |
| Lejárt munkaidőt :) |
 |
| Színek oktatását, kavicsokkal |
 |
| Zozót |
 |
| Az ősz derekát |
 |
| Nagyszüneti értekezleten való elmélázást |
 |
| Templomot, ködben |
 |
| Hideg csendet |
 |
| Az óév utolsó autós kirándulását |
2016. december 24., szombat
Karácsonyi rohanás
Nagy izgalommal vártam a szentestét. Minden összejött: szépen haladt a délelőtt, finom ebéd volt kilátásban, a fát pedig már napokkal azelőtt megvettük (hozzáteszem, kokaináron). Már alig vártuk, hogy gyermekünk mély álomba merüljön és végre eljöjjön hozzánk is a Jézuska, hozza a karácsonyfát, ajándékot, egy kis ezt, meg egy kis azt. Délelőtt sétáltunk egy nagyot a kis Zozóval, aljasul talán azért is, hogy ez a fentebb említett mély álom tényleg mély legyen és legyen időnk konzultálni a Jézuskával arról, hogy mit hová tegyen. (Amennyi játék van szétszórva mindig, még eltévedt volna közötte...) A sétából hazatérve azonban nem mézeskalács illat lengett felém, hanem drága feleségem jajveszékelése aggódó szavai: nem működik a karácsonyfaizzó! És a karácsony nem karácsony fények nélkül! Én ugyan próbáltam őt az ellenkezőjéről meggyőzni, ám ez hasztalannak bizonyult, így szakértelmem fitogtatva sebtiben izzókat cserélgettem ide-oda, hátha majd ettől életre kap az egyébként pár másodpercre mégiscsak világító fényfüzér. De nem így történt: olyan sötét maradt az, mint az éjszaka, holdvilág nélkül. Ez végképp tönkrement. Ezt nem hagyhattam, így sapkát és kabátot rántottam, majd nyakamba vettem a várost.
Volt még egy óra a kisfiam akkujában, ezt követően pedig könyörtelenül az altatás és a Jézuska következett, tehát meg volt kötve a kezem: 60 perc alatt itt világító izzókat kell szereznem. Namost amikor az ember ilyen nehéz pillanatokban, feszített tempóban útnak indul, a benne lakozó teljes naivitással azt reméli, hogy az üzletek tárva-nyitva arra várnak, hogy oda belépve a széles árukínálatból válogassunk. Ezt reméltem én is, hiszen mikor máskor lehetne karácsonyfaizzót vásárolni, ha nem szenteste előtt pár órával. Az első helyen csak kültéri volt 10.500-ért. Hú, gondoltam magamban, ez nehéz karácsony lesz. Bolyongtam a piacon (50 perc maradt), sehol semmi, aztán egyik-másik üzlet, ajándékbolt (30 perc), drogéria, szupermarketek (20 perc). Mindenhol sajnos nincs már, vagy nem is volt. Aztán háztartási műanyagárubolt. Itt már-már megcsillant a remény, hogy a keresés véget ért, de nem: a megnevezett, egy darab karácsonyfaizzó-szettet valamivel 8.000 Ft fölött mérték, így mentem én tovább rendületlenül. A rablásnak is van határa. 10 perc maradt. Végső elkeseredésemben egy százforintos üzletlánc helyi elárusítóhelyére mentem be, de ott is csak sajnálkozó mosollyal közölték, hogy volt – de már nincs.
Az idő lejárt. Bánatosan bandukoltam hazafelé az apró szemű szállingózó hópihék között, agyamban mindenféle alternatívákat fabrikálva a világítás megvalósítására. Otthon leszegett fejjel ismertem be nejemnek csúfos bukásomat, s már-már ott tartottunk, hogy a szomszédos városba megyünk át fényért, amikor végre férfiként összekaptam magam és azt mondtam határozottan: hát nehogymá! S szemem kiégetve néztem át ellenfényben az izzósor minden egyes izzójának izzószálát. Áldottam jó sorsomat, amiért annak idején csak 50 izzóból álló fényfüzért vásároltunk, ám amint ezen gondolkodtam, az egyik izzó gyanús lett. Ez tök fekete. Ezen nem világít át a fény. Gyorsan kicseréltem, igazgattam még egy-két izzót, s ekkor – mintegy varázsütésre – színes fényár terítette be a szobát. Arcunk felderült, gyermekünk viszont már nyűglődött, s gyorsan el is aludt.
Amíg álmában mesés tájakon bolyongott, nálunk járt a Jézuska és karácsonyfát hozott, ajándékostul, ragyogó fényekkel.
Volt még egy óra a kisfiam akkujában, ezt követően pedig könyörtelenül az altatás és a Jézuska következett, tehát meg volt kötve a kezem: 60 perc alatt itt világító izzókat kell szereznem. Namost amikor az ember ilyen nehéz pillanatokban, feszített tempóban útnak indul, a benne lakozó teljes naivitással azt reméli, hogy az üzletek tárva-nyitva arra várnak, hogy oda belépve a széles árukínálatból válogassunk. Ezt reméltem én is, hiszen mikor máskor lehetne karácsonyfaizzót vásárolni, ha nem szenteste előtt pár órával. Az első helyen csak kültéri volt 10.500-ért. Hú, gondoltam magamban, ez nehéz karácsony lesz. Bolyongtam a piacon (50 perc maradt), sehol semmi, aztán egyik-másik üzlet, ajándékbolt (30 perc), drogéria, szupermarketek (20 perc). Mindenhol sajnos nincs már, vagy nem is volt. Aztán háztartási műanyagárubolt. Itt már-már megcsillant a remény, hogy a keresés véget ért, de nem: a megnevezett, egy darab karácsonyfaizzó-szettet valamivel 8.000 Ft fölött mérték, így mentem én tovább rendületlenül. A rablásnak is van határa. 10 perc maradt. Végső elkeseredésemben egy százforintos üzletlánc helyi elárusítóhelyére mentem be, de ott is csak sajnálkozó mosollyal közölték, hogy volt – de már nincs.
Az idő lejárt. Bánatosan bandukoltam hazafelé az apró szemű szállingózó hópihék között, agyamban mindenféle alternatívákat fabrikálva a világítás megvalósítására. Otthon leszegett fejjel ismertem be nejemnek csúfos bukásomat, s már-már ott tartottunk, hogy a szomszédos városba megyünk át fényért, amikor végre férfiként összekaptam magam és azt mondtam határozottan: hát nehogymá! S szemem kiégetve néztem át ellenfényben az izzósor minden egyes izzójának izzószálát. Áldottam jó sorsomat, amiért annak idején csak 50 izzóból álló fényfüzért vásároltunk, ám amint ezen gondolkodtam, az egyik izzó gyanús lett. Ez tök fekete. Ezen nem világít át a fény. Gyorsan kicseréltem, igazgattam még egy-két izzót, s ekkor – mintegy varázsütésre – színes fényár terítette be a szobát. Arcunk felderült, gyermekünk viszont már nyűglődött, s gyorsan el is aludt.
Amíg álmában mesés tájakon bolyongott, nálunk járt a Jézuska és karácsonyfát hozott, ajándékostul, ragyogó fényekkel.
Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk a Thozoo naplója olvasóinak!
2016. december 20., kedd
Nescafé 3in1 - Csokis mogyoró
Még emlékszem arra az időre, amikor a tanulóifjúság olvasta a blogomat, s egy ízben a naplóm világában kevésbé elmerültek megjegyezték, hogy ez a blog nem szól másról, mint kávéról, meg macskákról. Ezt szeretném egy kicsit táplálni a mai napon azáltal, hogy bár macskákról nem, kávéról annál inkább lesz szó. Itt van ugyanis az új limitált kiadású íz a Nescafé 3in1 világából, ami nem más, mint a csokis mogyoró.
Vegyes érzelmekkel vásároltam ebből a kávéból egy tízes csomagot, gyermekkoromban ugyanis egyáltalán nem rajongtam az egyébként kiváló, tört mogyorós csokoládéért. Később kicsit szorosabbra fűztük a viszonyunkat, de mivel normális, nagy darab tört mogyorós csokoládét már régen fogyasztottam, érdeklődéssel kavartam össze az első adagot ebből a finomságból. Amit rögtön érezni, elsőre, hogy nincs benne annyi kávé, mint a Classic 3in1 kávéban, viszont már az első korty után az orrba mászik a tört mogyoró egyedülálló íze. A csoki csak később érkezik, kissé gyengébben, mint várná az ember. Saját ízlésem szerint egy kicsit kevesebb vízzel kell készíteni, mint a "rendes" 3in1 kávét, úgy lesz igazán finom és igazán csokis-mogyorós ízű. Aki valóban kávét szeretne, annak olyannyira nem ajánlom: a kávé íze lényegében eltűnik az aromák okozta ízorgia mögött, ha pedig egy kis "rendes" kávéval bepótoljuk, eléggé disszonáns ízhatást tudunk elérni vele (kávés-mogyorós-csoki).
A limitált és egyéb ízesített kiadások közül nálam még mindig a kókuszos 3in1 Nescafé a nyerő, a csokis mogyoró is jó úton halad, de a kókuszost nem tudja lenyomni. Egy próbát azonban mindenképpen megért, s ha marad még belőle a boltok polcain, egyszer-egyszer biztosan a bögrémbe kerül majd.
 |
| Nescafé 3in1 Choco Hazelnut |
Vegyes érzelmekkel vásároltam ebből a kávéból egy tízes csomagot, gyermekkoromban ugyanis egyáltalán nem rajongtam az egyébként kiváló, tört mogyorós csokoládéért. Később kicsit szorosabbra fűztük a viszonyunkat, de mivel normális, nagy darab tört mogyorós csokoládét már régen fogyasztottam, érdeklődéssel kavartam össze az első adagot ebből a finomságból. Amit rögtön érezni, elsőre, hogy nincs benne annyi kávé, mint a Classic 3in1 kávéban, viszont már az első korty után az orrba mászik a tört mogyoró egyedülálló íze. A csoki csak később érkezik, kissé gyengébben, mint várná az ember. Saját ízlésem szerint egy kicsit kevesebb vízzel kell készíteni, mint a "rendes" 3in1 kávét, úgy lesz igazán finom és igazán csokis-mogyorós ízű. Aki valóban kávét szeretne, annak olyannyira nem ajánlom: a kávé íze lényegében eltűnik az aromák okozta ízorgia mögött, ha pedig egy kis "rendes" kávéval bepótoljuk, eléggé disszonáns ízhatást tudunk elérni vele (kávés-mogyorós-csoki).
A limitált és egyéb ízesített kiadások közül nálam még mindig a kókuszos 3in1 Nescafé a nyerő, a csokis mogyoró is jó úton halad, de a kókuszost nem tudja lenyomni. Egy próbát azonban mindenképpen megért, s ha marad még belőle a boltok polcain, egyszer-egyszer biztosan a bögrémbe kerül majd.
2016. december 15., csütörtök
Csőstül
Az úgy kezdődött, hogy elkezdett nem menni az autó. Minél jobban tapostam a gázt, ő annál inkább megbokrosodott és nemhogy fürge száguldásról, alapvető gyorsulásról sem álmodhattunk már. Később rángatni kezdett, de úgy ám, hogy majd' kiestem az autóból asszonyostul-gyerekestül. Nem keseredtem el, van itt szakszerviz, már vittem is a járművet. Mindjárt legomboltak rólam huszonkettőt.
Addig is, amíg az autó gyógyul, nézzünk tévét. Ja, azt ne nézzünk, mert a tévé is kipurcant. Pontosabban túl aktívan működött: néha bekapcsolta magát, csatornát váltott, belépett a saját menüjébe, átállított ezt-azt, utána kilépett, hangerő fel-le, mikor mihez volt kedve. Semmi gond, van itt szakszerviz, már vittem is. Baját még azóta is keresi a Mester. Remélhetőleg előbb-utóbb kiderül, hogy mi nyuvasztja a kis lelkét, mert hetek óta odavan már a készülék. Bár sok hasznát akkor se vennénk, ha itthon lenne, hiszen az öntudatra ébredt masina soha nem jó, ezt már a Terminátor óta tudjuk.
De akkor most min nézzünk filmet? Nincs gond, hiszen vannak számítógépeink, majd azon hirtelenjében megnézünk egy mozit. Nem is lett volna ezzel semmi baj, ha a monitor képe el nem sötétül 5 perc után. A kép gyönyörűen ment rajta egyébként, csak háttérvilágítás nem volt. Ahogy a délutáni napsütés rávilágított a képernyőre, láttunk némi mocorgást, de az nem volt az igazi. Még mindig nem keseredtem el, van itt szakszerviz, már vittem is. Mindjárt legomboltak rólam újabb ötöt.
Hogy érezzük a törődést azóta sorra égnek ki a villanykörtéink (legalább négyet cseréltem két hét leforgása alatt), ciceg-zizeg az éjjelilámpánk, kiszakadt a kabáttartó fogas a falból, tiplivel együtt, a mosógépünk pedig viccből néha-néha ereszti a vizet. Minden pár hónap leforgása alatt. Most már nem kapkodok, még megvárom, amíg két-három dolog tönkremegy a lakásban, de szakszervizbe nem viszem már őket, inkább egy kupacba hordok mindent az udvar közepére és ott gyújtom meg. Mindeközben hangosan fogok hahotázni, ahogy a tűz fénye orcámon csillog. Hát lehet ezt ép ésszel bírni? :)
Addig is, amíg az autó gyógyul, nézzünk tévét. Ja, azt ne nézzünk, mert a tévé is kipurcant. Pontosabban túl aktívan működött: néha bekapcsolta magát, csatornát váltott, belépett a saját menüjébe, átállított ezt-azt, utána kilépett, hangerő fel-le, mikor mihez volt kedve. Semmi gond, van itt szakszerviz, már vittem is. Baját még azóta is keresi a Mester. Remélhetőleg előbb-utóbb kiderül, hogy mi nyuvasztja a kis lelkét, mert hetek óta odavan már a készülék. Bár sok hasznát akkor se vennénk, ha itthon lenne, hiszen az öntudatra ébredt masina soha nem jó, ezt már a Terminátor óta tudjuk.
De akkor most min nézzünk filmet? Nincs gond, hiszen vannak számítógépeink, majd azon hirtelenjében megnézünk egy mozit. Nem is lett volna ezzel semmi baj, ha a monitor képe el nem sötétül 5 perc után. A kép gyönyörűen ment rajta egyébként, csak háttérvilágítás nem volt. Ahogy a délutáni napsütés rávilágított a képernyőre, láttunk némi mocorgást, de az nem volt az igazi. Még mindig nem keseredtem el, van itt szakszerviz, már vittem is. Mindjárt legomboltak rólam újabb ötöt.
Hogy érezzük a törődést azóta sorra égnek ki a villanykörtéink (legalább négyet cseréltem két hét leforgása alatt), ciceg-zizeg az éjjelilámpánk, kiszakadt a kabáttartó fogas a falból, tiplivel együtt, a mosógépünk pedig viccből néha-néha ereszti a vizet. Minden pár hónap leforgása alatt. Most már nem kapkodok, még megvárom, amíg két-három dolog tönkremegy a lakásban, de szakszervizbe nem viszem már őket, inkább egy kupacba hordok mindent az udvar közepére és ott gyújtom meg. Mindeközben hangosan fogok hahotázni, ahogy a tűz fénye orcámon csillog. Hát lehet ezt ép ésszel bírni? :)
2016. december 11., vasárnap
IT szakorientáció
Megmondom őszintén, nem rajongtam, amikor megkaptam az IT Szakorientáció nevű tárgyat, amely arra hivatott, hogy a különböző informatikai szakmákat mutassa be általam a 9. évfolyamos tanulóknak. A 9. évfolyamos tanulók azonban éppen csak belecsöppentek a középiskolás világba, így arról beszélni nekik, hogy mi vár rájuk 8-10 év múlva még igencsak távlati. Sokkal több értelme lenne ennek a tantárgynak 11. évfolyamon, amikor már közeleg a pályaválasztás. De vitának helye nincs, ezt itt és most kell oktatni az ifjaknak, így belevágtam én is. Arról írtunk legutóbb dolgozatot, hogy mit csinál egy szoftverfejlesztő, hol, milyen szakirányon tanulhat tovább és ha már szoftverfejlesztőként dolgozik, mennyire kell odafigyelnie az ergonómiára. Ez utóbbi – ha lenne itt olyan, aki nem tudná – nem más, mint az emberi adottságoknak a lehető legjobban megfelelő munkaeszközök és munkakörnyezet kialakítását jelenti. Sokat beszéltünk erről órán, a dolgozatban mégsem jött ez teljesen vissza.
Lássuk a legjobbakat!
Kérdés: mi a távmunka?
Válasz: otthonról adja a munkát a főnöknek időre.
Feladat: ismertess pár dolgot, amitől ergonomikus lesz a munkavégzés!
Válaszok:
- az alkarnak és a felkarnak derék fokos szöget kell bezárnia.
- az, hogy mekkora egeret használunk, a kedvünktől függ.
- a kéz legalább függőleges helyzetben legyen.
- a lábunknak el kell érnie az asztal végét.
Kérdés: milyen szakirányban tanulhat tovább valaki a felsőoktatásban, ha szoftverfejlesztő szeretne lenni?
Válasz: webgyógyító-programozó.
Kérdés: mi az ergonómia?
Válaszok:
- Megfelelő köteléket jelent test és lélek között.
- Az adott munkahelyen minden látható normálisan.
- Kényelem, jó érzés, nem tudom.
A napomat pedig az az apró, kedvesen rímekbe burkolt fenyegetés aranyozta be, amit az egyik dolgozat hátoldalán olvastam:
"Dolgozat, dolgozat, legyél meg most kettes,
Mert különben megtalállak és feldolgoz a hentes."
Néha úgy érzem, hogy bazi öreg vagyok én már ehhez...
Lássuk a legjobbakat!
Kérdés: mi a távmunka?
Válasz: otthonról adja a munkát a főnöknek időre.
Feladat: ismertess pár dolgot, amitől ergonomikus lesz a munkavégzés!
Válaszok:
- az alkarnak és a felkarnak derék fokos szöget kell bezárnia.
- az, hogy mekkora egeret használunk, a kedvünktől függ.
- a kéz legalább függőleges helyzetben legyen.
- a lábunknak el kell érnie az asztal végét.
Kérdés: milyen szakirányban tanulhat tovább valaki a felsőoktatásban, ha szoftverfejlesztő szeretne lenni?
Válasz: webgyógyító-programozó.
Kérdés: mi az ergonómia?
Válaszok:
- Megfelelő köteléket jelent test és lélek között.
- Az adott munkahelyen minden látható normálisan.
- Kényelem, jó érzés, nem tudom.
A napomat pedig az az apró, kedvesen rímekbe burkolt fenyegetés aranyozta be, amit az egyik dolgozat hátoldalán olvastam:
"Dolgozat, dolgozat, legyél meg most kettes,
Mert különben megtalállak és feldolgoz a hentes."
Néha úgy érzem, hogy bazi öreg vagyok én már ehhez...
2016. december 7., szerda
Itt járt a tél
Megmutatta magát a tél: a hét elején fagyos mesevilággá változott a város és pár napig megcsodálhattuk, hogy a fagyos táj látványa is gyönyörű tud lenni, főleg egy meleg szobából kifelé tekintve.
Egy pár megnyugtató adat: 17 nap van karácsonyig, 10 napot kell még iskolába jönni és 24 nap van még hátra az évből, hogy belefogjunk a következőbe új lendülettel, egy csomó fogadalommal és arra gondolva, hogy jövőre természetesen még jobb lesz, mint idén volt. ;)
Hamarosan megjelennek a karácsonyfa- és petárdaárusok városszerte, talán lesz karácsonyi vásár is és kis szerencsével egy kevés hó is hull karácsonyra. Meleg tea, kötött pulóver kerül elő és egy kis év végi pihenés is várható... bárcsak ott tartanánk már, nagyon várom.
