Kezd újra látszani az út |
Tisztában vagyok vele, hogy ilyen hosszú szünet a blog életében még nem volt, de így utólag visszagondolva tíz évente egyszer az ember megengedhet magának egy kis pihenőt. A nyár elején olyan mértékben szakadt rám minden egyszerre, hogy úgy éreztem, a blog már végképp nem fér bele az életembe. Aktívan dolgoztam, elvállaltam egy nagyobb munkát is és mindeközben gyermekem fejlődését is nyomon követhettem, napi sok órában. Estére pedig annak is örültem, hogy két fülem van és nem vagyok szatyor.
A teljes blogmentesség nálam kb. egy hónapig tartott. Nem hiányzott, nem gondoltam rá. Aztán ahogy telt az idő, egyre többször eszembe jutott, hogy csak jó lenne, csak jó lenne. De napra nap múlt, hétre hét és semmi előrelépés nem történt, egészen a mai napig, amikor ezt írták nekem:
ja, elegge elhanyagoltad. tudom, hogy nincs idöd, de erted... :)Értem.
Holnaptól bizony itt poszt-áradat jön (egy ideig) és megtudhatjátok némi késleltetéssel, hogy mi történt velem a nyáron. Bár nem tudom, hogy érdekel-e egyáltalán valakit a néger hírlapárus vérző orra, az elkallódott és egy másik városban megtalált szemüveg, vagy egy furcsa hallókészülék története... akit mégis, azt máris ki kell ábrándítanom, mert semmi ilyesmi nem történt velem. De akkor mégis mi?
Holnaptól kiderül. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése