A játék – és ami mögötte van

Amikor a bűvészek munkába lendülnek, mindenkit elvarázsolnak. Az emberek, bár tudják, hogy át vannak verve, mégis csodálattal nézik a produkciót és egy pillanatra elhiszik, hogy amit látnak, az tényleg a valóság. Sokan nem is sejtik, hogy egy-egy mutatvány mögött micsoda emberfeletti erőfeszítés zajlik, egyetlen másodperchez sok-sok ember munkája kell. A bűvész számára nincs varázslat: ő belát a trükk mögé, tudja, hogy mi hogyan működik. Bár jól esik számára az elismerés, mégiscsak tudja, hogy valójában nem lehet szembemenni a fizika törvényeivel és mindaz, amit mutat, csak illúzió.

Ma ezt éreztem én is. Nem azért, mert bűvész vagyok, teljesen más okból. Írtam én egy jelenleg még zárt körben tesztelt játékprogramot, ami, meg kell mondjam, sokkal jobban sikeredett annál, mint amire előzetes várakozásaim alapján számítani lehetett. Életem első webes játékát tesztelni kell, mielőtt megkapja a megrendelő. A teszteléshez pedig sok ember kell, így ma ráeresztettem 11 diákot a rendszerre, hogy terheljék le kellőképpen, kattintgassanak és játsszanak. És eközben megtörtént a csoda. Az alapvetően állattenyésztést modellező játékban a tehenekre azt mondták: aranyos. Sőt, még valaki azt is megkérdezte, hogy mikor lehet elpasszolni már végre a bocit a piacon. Küzdöttek a ranglistán való feljebb és feljebb jutásért, barátkérelmeket és pénzt küldtek egymásnak, vizet és takarmányt adtak az állatoknak, díjakért küzdöttek, küldetéseket teljesítettek. Játszottak a játékkal, azt látták benne, amit én szerettem volna, hogy lássanak benne és elvarázsolta őket. Miközben kérdésekre válaszoltak és örültek a kincsesládák nyereményeinek (amit igencsak jó volt látni), én is együtt örültem velük, de – mint a bűvészek – pontosan tudtam, hogy mindez nem más, mint egy adatbázis tábláiban az egyes rekordok mezőiben lévő értékek felülírása.

A játék mögött

Programozóként eddig is tudtam, hogy a webes játékok mindegyike nem más, mint egy színes-szagos felület, amelyben tulajdonképpen semmi mást nem csinálunk, csak adatbázisba irkálunk. Persze ezt a hétköznapi játékos nem tudja. Én tudtam, ennek ellenére mégis elvarázsolt jópár játék az elmúlt években. Most, hogy lassan túl leszek egynek a teljes fejlesztésén, kezdem értelmetlennek látni az eddig játszott játékaimba belépkedve átvenni a napi bónuszt, vagy elküldeni a hajókat/repülőket, vagy felépíteni 3. szintre egy házat... hiszen a háttérben pontosan ugyanaz történik, mint az én játékomban: beíródik egy érték egy adatbázisba, valahova, sok-sok millió másik érték mellé.

A fejlesztés viszont lenyűgöz és szívből csinálom. Van kedvem hozzá. És rengeteg ötletem is van még. Az pedig, hogy kortól és nemtől függetlenül pár napig rabbá teszi a játékosokat a játékom, nekem külön öröm (hiszen a tesztelői bázis azért nagyobb, mint a ma rögtönözve gazdává vált diákok). Fejlesztésre fel! Programozni jó! :)