Setsubun

Japánban a tavasz kezdete előtti napot Setsubun-nak nevezik (magyarul Szecubun-nak is írják). A név tulajdonképpen „szezonális rész”, de legtöbbször a kifejezés a Tavaszi Szecubunre, hagyományos nevén a Rissunre utal, melyet évente Február 3-án ünnepelnek a Tavaszi fesztivál részeként. A holdnaptári Újévvel együtt szemlélve a Tavaszi Szecubunre régebben egyfajta Szilveszterként gondoltak, és együtt járt egy különleges rituáléval, mely megtisztította az előző évi gonoszt és elűzte a betegséghozó gonosz szellemeket az elkövetkezendő év számára. Ezt a speciális szertartást mamemakinak nevezik (gyakorlatilag „babszórást” jelent).

(Forrás: Wikipedia)

3 napon keresztül gondolkodtam, mi legyen ennek a tavaszidéző muzsikának a címe, melyért a szombatomat áldoztam fel. Nagy nehezen megszületett. Íme a Setsubun! Jó zenehallgatást!

Napfogyatkozás házilag

Tudjuk, hogy Petőfi belenézett a Napba és majdnem megvakult. Akkor ott ő is megtanulta, de ma már mi is tudjuk, hogy a Napba nézni mindenféle védőfelszerelés nélkül botor dolog, a szemünk világával fizethetünk érte. Viszont ma délelőtt részleges napfogyatkozás volt, amit azért csak úgy nem hagy figyelmen kívül az ember fia. Azért nem úgy van az, hogy hegesztőmaszkkal és kormos üveggel, vagy netalán a kereskedelmi forgalomban is kapható, kifejezetten a napfogyatkozások megtekintésére alkalmas szemüvegben jövünk be a munkahelyre (iskolába). A jelenséget azonban mindenképpen látni kell. Többször méltattam már ezen a blogon a fiatalság kreativitását, álljon itt egy újabb jó példa erre: diákjaink MacGyver-re rácáfolva megmutatják, hogy hogyan kell napfogyatkozást megörökíteni, ha csak hétköznapi eszközök állnak rendelkezésre.

Kis nagyítás

Ez az én osztályom. :) 

---

Fotó: Nagy Ádám/Mádi Márk

Fogalmazzunk egyszerűen! 18

Mai válogatásunkban újra nemzetünk anyanyelvének ékesszólásait válogattuk össze, melyből bizony minden korosztály kivette a részét. Azt gondolnánk, hogy alapvetően a gyerekek képesek arra, hogy ilyen összefüggéstelenül beszéljenek, de higgyetek nekem, barátaim: az éltesebb korúak, sőt, az aktívnak mondott korosztály is bizony képes belekavarodni a saját mondanivalójába. Lássuk az elmúlt hónapok termését, íme a friss gyűjtés:

• Mit használjak tetőnek?
Valóban, ez egy értelmes mondat – kivéve ha a kérdező arra keresi a választ, hogy mivel törölje meg a haját.


• Mintha innen így eljött volna emide egy hirtelen.
Gyorsreagálású szellemekkel van tele a lakás.


• Kefélte a hipót a pócba.
Tisztította a szekrényt, magyarul.


• Nem úgy néz ki, mint ahogy kinéz.
Hát igen, néha belefutunk ilyesmibe is, most már csak az a kérdés, hogy akkor valójában hogy néz ki? 


• Lehet, hogy a körmére lett szólva.
Filmekben FBI-ügynökök csinálnak ilyesmit. Hétköznap viszont vagy a körmére nézünk valakinek, vagy rászólunk valakire. Ha keverjük a kettőt, ilyen szépségek születnek belőle. 


• Holnapra meg már még tegnapelőttibb lesz.
A két napja főtt kaja sorsa a hűtőben.


• Nem izgatja a jelenlétünk nélkülisége.
Magyarul: nem hiányzunk neki. 


• Sovány, oszt' alultápláltan hasú.
A kettő között van összefüggés, bár nem ebbe az egy mondatba sűrítve.


• Egyszerre lett nemtévé meg nemnet.
A kábelszolgáltató sztrájkol.


• Ha későn jössz, én felcsukok minden ablakot! 
Jobb, mintha kinyitnád, mert akkor könnyen bejöhetnének a betörők. Esetleg kapcsold fel a villanyokat. :) 


• Tűzijátékok lövelltek a fejembe.
Elég kellemetlen – képletesen és konkrétan értve is.


• Hol másolnak itt a közelben fénymásolást?
Hát, ez jó kérdés. Van ilyen vállalkozás egyáltalán?

Régebbi okosságaink itt olvashatók.

Vitasia "Asian Mix – Thai Curry" teszt

Találtam a fűszeres- és készételes fiókunkban két csomag Vitasia "Asian Mix – Thai Curry" alapport. Nagyon nem lepett ez meg, hiszen én tettem oda két héttel ezelőtt. Ezen túlmenően úgy hozta a sors, hogy a fagyasztóban pont ehhez a mennyiséghez való csíkozott csirkemell is rendelkezésre állt (azt meg a kedves feleségem csíkozta és fagyasztotta le), így ma vacsorára én készíthettem el az ázsiai konyha eme európai régióra szabott remekét.

Az alappor

A vacsora elkészítése 50 percbe került, és az alábbi, egyszerű lépésekből állt:

Fél kiló csirkemellet kevés olajon megpirítunk.
Amikor első körben elfőtte a saját levét, felöntjük fél liter vízzel és addig főzzük, amíg az összes lé elfő róla

Hozzáadunk 6 dl vizet és két csomag Thai curry alapport

Mindezt jól elkeverjük és várjuk, hogy felforrjon

Forrás után 3-4 percig főzzük, ekkorra kicsit besűrűsödik

A kész termék

Szerencsére jól felszerelt háztartásunk kamrájában találtam némi rizst, amiből isteni finom köretet varázsoltam percek alatt az ínycsiklandó falatoknak. A rizst a biztonság kedvéért némi zöldborsóval bolondítottam meg: a Nasi goreng óta tudjuk, hogy remekül illik a thai ízesítésű kajákhoz.

Jó étvágyat! :)

És hogy milyen lett a végeredmény? Nos, annak ellenére, hogy az alapporban van egy csipet júdásfülegomba (amely gombaféle nevéről a mai napig még csak nem is hallottam, bár kinézetre tudom, hogy melyikről van szó), én pedig eléggé hadilábon állok a gombafélékkel, nagyon is finom lett a kaja. Az íze kissé sós, érezhető rajta a curry fűszerkeverék (hiszen ugye tudjuk, olyan fűszer, hogy curry, nem létezik, ez őrölt fűszerek pikáns keveréke), valamint enyhén csípős. Azért, hogy ne csak az én véleményem szerepeljen itt a leírásban, megkérdeztem kedves nejemet vacsora közben, írja már le, milyen íze van ennek a terméknek. Ő meglehetősen röviden morfondírozott ezen a kérdésen, majd egyedülállóan rövid, de a magyar szívnek annál kézzelfoghatóbb mondatban fogalmazta meg az ízhatást: "Nem tudom, de ez k_rva finom.". :)

Nos, ennek fényében adunk egy ötöst erre a termékre, melynek csomagonkénti fogyasztói ára a legutóbbi akció keretében 150 Ft körül alakult a Lidl-ben. Igazán megéri! (Hiszen k_rva finom.) 

MHL adapter és a Z1 Compact

Egy mai közép- vagy felsőkategóriás mobiltelefon teljesítménye olyan sokrétűen aknázható ki, hogy 2-3 év múlva, amikor ezek a készülékek megérnek a cserére, még mindig lesz bennük annyi kraft, amivel egy-egy otthoni számítógépet is kiválthatnak, legyen szó multimédiáról, vagy akár korlátozott mértékben fájlkiszolgálásról is. Mivel ezeknek az eszközöknek meg sem kottyan a különböző nagyfelbontású audio- és videoanyagok lejátszása, érdemes elgondolkodni azon, hogy a következő frissítéskor a készüléket megtartsuk és különböző szerepeket osszunk rá. Az egyik legkézenfekvőbb alkalmazásuk is ez utóbbi lehet: csináljunk belőlük multimédia-központot a tévé köré. Igen ám, de hogyan jut el legolcsóbban a hang- és képanyag a tévére? Ennek jártunk utána.

Kis szerencsével mobiltelefonunk támogatja az MHL (Mobile High-Definition Link) technológiát, aminek segítségével a microUSB portra dugott átalakítóval a telefon képét egy az egyben tükrözhetjük egy külső megjelenítőre, pl. egy HD tévére. Maga az átalakító így néz ki, és kemény 900 Ft-ot is elkérnek érte az eBay-en:

MHL-HDMI adapter

Amint látható, az adapter egyik végét a mobilhoz kell csatlakoztatni, másik végén pedig egy HDMI-aljzat van, amibe a tévé felé tartó HDMI kábelt kell csatlakoztatnunk. Ha mindent jól csináltunk (és az adapter megkapta a maga tápellátását is, ami nem tartozék, de a telefon töltője tökéletes hozzá), már indulhat is a móka: a telefon képe megjelenik a tévén. A Sony Z1 Compact fel is ismeri, hogy TV-hez van csatlakoztatva, van előre gyártott profil is ehhez, megjelenik az MHL logó is az állapotsávon és innentől kezdve a lezáró képernyőt kivéve mindent fektetett tájolással jelenít meg, igazodva ahhoz, hogy a TV-t azért nem oly könnyedén fordítjuk élére, mint a telefont a kezünkben. :) (Igazából a lezáró képernyő is jó irányban jelenik meg, csak állóképként a TV képernyőjének közepén.) 

Nincs más hátra, keressünk egy jó videolejátszót (az MX Player nem egy rossz választás, bár nekem a gyári lejátszó is lejátszotta a feliratos MKV fájlokat, felirattal együtt) és már indulhat is a mozizás. A hanggal sem lesz probléma, mivel a HDMI átviszi a hangot is (az MHL szabvány akár 8 csatornás hanggal is elboldogul), bár ha külső hangrendszerünk van, a rendszer van annyira intelligens, hogy a HDMI kimenetről lekapcsolja a hangot és azt a külső erősítőre küldi kifelé, szóval semmi akadálya sincs a szoba felrobbantásának egy-egy jól sikerült koncert vagy akciófilm megtekintése közben. (Természetesen így fejhallgatóval is nézhetünk filmet.) A telefon nem jön zavarba a Full HD felbontású anyagoktól, gyönyörűen boldogul velük, csak tárhely legyen elég (ha a filmet nem külső kiszolgálóról streameljük – mert persze ez is működik). 

Természetesen onnantól kezdve, hogy a kijelző képe a tévén is megjelenik, annak sincs akadálya, hogy különböző Androidra írt játékokat játsszunk nagyban, viszont azért azt érdemes figyelembe venni, hogy az érintésre tervezett játékok pontos kezeléséhez nem árt figyelni a kijelzőt és azt, hogy hová koppintunk rajta, így tulajdonképpen a nagyban játszott játék élménye elveszik. Azoknál játékoknál viszont, ahol az irányítás "két hüvelykujjas", és nem kell az egész kijelzőt bejárni, működhet a dolog. Érdemes tenni egy próbát ezzel is.

Mivel videó már régen volt a blogon, íme a fentebb elhangzottak összefoglalva egy 3 perces rövidfilmben. Ha van MHL adaptered, megnézheted a telefonról, TV-n is. :)

Újra a fogorvosnál

Újra elkezdtem fogorvoshoz járni. Hihetetlen élmény. Bizonyára rosszul helyezkedem mindig, de soha nem úszom meg legalább másfél óra várakozás alatt, pedig pontosan érkezem a kapott időpontra. Elnézve a váróban álldogáló elnyűtt sorstársakat, nem én vagyok az egyetlen, aki így van ezzel. A várakozás meglehetősen lassan telik. Kiolvastam már az összes falra aggatott reklámot: megtudtam mindent a fogakat sújtó saverózióról, arról, hogy hogyan kell a tejfogakat mosni és arról is, hogy az ínyvérzés utóhatása a fogak elvesztése lehet, tehát feltétlenül konzultálnom kell erről a fogorvosommal (mert ezt bizony csak a páciensek egyharmada teszi meg). Bizony mondom, konzultálnék én, de hozzá bejutni általában egy örökkévalóságig tart. Múlt alkalommal egyszer mégiscsak nyílt az ajtó, nevemen szólítottak és teljes bátorságomat összeszedve vonultam be a fogorvosi székbe. Egy fogtömésre mentem, közöltem is ezt a doktor úrral, de ő sokkal ravaszabb volt ennél: először kifaggatott arról, hogy mi a szakmám, utána kedélyesen csevegtünk el a csomagkapcsolt hálózatok késleltetési idejének jelentőségéről, majd ezután azt mondta, hogy oké, akkor most tátsam ki a számat. Kitátottam. Tüzetesen megvizsgálta annak beltartalmát, majd rémisztően a következőt mondta:

– Ühüüüümmm... hmmmm....

Hirtelenjében világossá vált, hogy itt ma nem lesz fogtömés. Nem is lett: helyette fogkőleszedegetési procedúra vette kezdetét. Sok borzalmat és rémséget megéltem én már fogorvosok székében, ebből a top háromban benne van a fogkőleszedés, bár azért a gyökértömés még mindig viszi a pálmát. Igazából soha nem a kezelések elviselése kritikus számomra, hanem az, hogy mindig megvizslatom azokat a műszereket, amikkel az adott műveletsor elvégzésre kerül. Ezek pedig mind hegyesek, élesek, és bizony-bizony megesett már, hogy fel kellett engem locsolni egy jobban sikerült alkalom közepén.

Na, tegnap is elmentem. Három órára volt időpontom. Ötre bent is voltam. Hatra meg kint. Egy jópofa fogtömés volt terítéken. Ezt negyed óra kedélyes csevej előzte meg, ami igazán elmét pallérozó, viszont elég nehéz a székben fekve fesztelenül beszélgetni, miközben a közelgő beavatkozás ígérete ott lebeg fölöttem. Az eszközök mind előkészítve, a pozícióm beállítva, én meg éppen a big data-ról és a fiatalok programozás tantárgyhoz való hozzáállásáról beszélek, megváltoztatva a feltett kérdést. Közben persze már elővesz a zsibbadás az érzéstelenítőtől.

Majd kifullad a téma és indul a fogászat.

Akárhogy is van, azt kell mondjam, hogy az a húsz percnyi borzalom megérte az árát, mert remekül néz ki a tömött fogam, mintha tömés sem lenne benne. Mindig megállapítom, hogy megéri elmenni, ennek ellenére mindig olyan nehezen veszem rá magam arra, hogy ellátogassak a rendelőbe.

Két hét múlva újra találkozunk egy újabb tömés erejéig. Már előre félek. :-)

Dugó a fülben

Soha nem értettem, hogy a Bluetooth headset hogy lehet annyira fontos része egy ember életének, hogy még ebéd közben sem képes azt kivenni a saját füléből. Emlékszem, évekkel ezelőtt napokig hittem egy lódenkabátos férfiről, akivel történetesen minden nap egy helyen ebédeltünk, hogy bolond, mert állandóan magában beszélt, miközben a levest kanalazta. Aztán egyszer úgy hozta a sors, hogy más helyre ültem, mint ahova szoktam és megláttam, hogy fehér vezeték halad a füléig. Jó ideje már nincs szükség vezetékekre, így még hülyébben néz ki első körben az, aki szembe jön velünk az utcán és mondja a magáét. A headsetet persze csak később lehet észrevenni. Akkorra már régen elkönyveltük, hogy az illető bolond.

Headset a fülben

Visszakanyarodva magvas, eredeti témánkhoz, miközben ma jóízűen burkoltam az egyébként igencsak kalóriadús borsos tokányt, nem tudtam nem észrevenni, hogy tőlünk pár asztalra egy úriember úgy fogyasztja el az ebédjét barátai és üzletfelei társaságában, hogy mindeközben a füle teljesen tele van egy headsettel. Úgy nézett ki, mint egy telefonos operátor, aki éppen csak leugrott egy kis tört krumplira a sarki kifőzdébe. Nem tudom, ki hogyan van vele, nekem ez a kép, hogy valakinek a fülében ez az eszköz van állandóan, rettentően zavaró. El nem tudom képzelni, hogy az egyik fülem egész álló nap be legyen dugva, főleg akkor, amikor ebédelek. Persze mindenkinek szíve joga, hogy mit dugdos a fülébe, akár ebéd közben is. Véleményem szerint még a kaját lenyelni sem lehet olyan nagy élmény, amikor az ember füle be van dugaszolva. Fiatal koromban egyszer dugult el teljesen a fülem, onnan tudom, de erről már írtam régebben. Tanulságos történet.

Lehet, hogy csak én nem vettem még fel modern korunk lüktető ritmusát, vagy csak a kisvárosi lét miatt vagyok elszokva ettől a nagyvárosokban teljesen mindennapi képtől, azonban ez valahogy kikívánkozott belőlem. Lehet, hogy évek múltán legalább annyira nevetséges lesz ez a dolog, mint az, hogy pár éve az utcán mobilozó embereket tartottuk teljesen abnormálisnak.

És most pedig megyek aludni. Úgy tűnik elfáradtam mára.