Nagyon sok minden történt az elmúlt napokban, azt sem tudom hirtelen, hogy hol kezdjem.
Fiatal életemben még mindig központi szerepet játszik a kalóriaszámolgatás és minden erőmmel azon vagyok, hogy minél több kilót sikerüljön leadnom, csökkentve ártányhoz hasonló kinézetemet. Megy a sport is, az elmúlt hónapban összesen 289 kilométert bicikliztem le, változatosabbnál változatosabb útvonalakon. Van már kedvenc útvonalam is, voltam szomszéd városban, szomszédos megyében – szerencsére egyik sincs túl messze. Ahogy az időm és az időjárás engedi, ezt a trendet mindenképpen folytatni szeretném, már csak azért is, mert szeretek pihenőt tartani egy kellemes őszi délutánon ilyen helyeken, mielőtt elindulok visszafelé:
Volt tanítványaimmal is találkozom az úton, akik autóban ülve integetnek és vigyorognak rám – bizonyára nem értik elsőre, hogy mit keresek a puszta közepén egy biciklivel magam alatt.
Időközben megkaptam az új telefonom is, tehát immáron egy működő Xperia Z1 Compact boldog tulajdonosa lettem. Teljesen más azért az élmény, ha a készülék úgy működik, ahogy azt tervezői megálmodták, de az idáig vezető út rögös és bizony nagyon hosszú volt. Dióhéjban felvázolom az idei augusztust, telefon-rendelés szempontjából:
aug. 8. Megrendeltem a telefont.
aug. 14. Kiszállították, de nem működött, ezért telefonálgattam. A végeredmény: vigyem vissza üzletbe.
aug. 15. Elhajtottak az üzletből. Telefonálgattam. "Hát akkor küldje vissza postán." Jól van. "SIM kártyát is küldjem?" - kérdezem. "Neeeem, azt semmiképp." - jön a válasz.
aug. 20. Semmi visszajelzés, semmi tértivevény nem érkezik. Telefonálok. Nem tudnak róla, hogy én elküldtem a készüléket. Normális ügyintézőhöz kerülök, aki utánanéz és ígéri, hogy visszahív. (Végre nem kell mindenkinek újra, elölről elmondani a történetemet.)
aug. 21. Valóban visszahív, de nem kecsegtet: mivel nem küldtem vissza a SIM-kártyát, ezért nem kérhetek cserét. Mondom: nekem azt mondták, hogy ne küldjem vissza. "Igen?" Igen. Kis türelmet. Zene. Telekom hibázott, áll a bál. Félre lettem tájékoztatva. Mondjam le az egész rendelést és kérjek újat mindenből. Ragaszkodom a telefonszámhoz, nem mondom le. "Írt levelet? Leírta a hibát?" Igen. "Akkor rendben, maradhat így is." Várom a készülék cseréjét, ígéretet kapok visszahívásra.
aug. 25. Visszajön a tértivevény, hogy a visszaküldött csomagot augusztus 19-én átvették.
aug. 26. Visszahívás nincs, én telefonálok. A kolléganőnek jelzik. Nem hív vissza.
aug. 27. Ügyintéző hív, hogy hááát, sajnos, nem fog menni a jelenlegi számmal. Azt deaktiválják, deaktiválnak mindent, kiiktatnak, pár idegrostomat is kiiktatták ezzel már. De soron kívüli rendeléssel rendel nekem egy újat. Rendben. Kb. mikorra lesz ebből valami? "Háááát... várni kell."
aug.29. Felpörögnek az események, új készülék érkezik szeptember 1-jén.
szept. 1. Megkaptam az új, működő telefonomat.
Nos, valahogy ily hosszú volt a kálvária. Leírva rövidnek tűnik, de az eltelt napok függvényében azért katasztrófa volt, mentális pusztulás és fertő. Most már csak azt remélem, hogy nem kapok telefonszámlát az első rendelés után, ahol az idő azért két hétig ketyegett, mielőtt kikapcsolták a számot, használni viszont nem használtam belőle semmit. Vagy esetleg egy levél érkezhet még, hogy mivel felmondtam a szerződést, 170.000 Ft kötbért fizessek ki... :) Remélem, minden adminisztráció a helyén van. (Vagy ennyire azért ne legyek naiv?)
Nos, rohanok is művelni az ifjúságot, ma csak ennyit tudtam megosztani veletek. Hamarosan újra jelentkezem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése