Karácsonyi készülődés

Ma szétküldtem a karácsonyi képeslapokat. Modernül, e-mailben. Ez azután volt, hogy tegnap egész este ezt terveztem, mert a bensőmben remegő hang folyamatosan azt mondogatta: valaki meg fog előzni. És tudtam is, hogy ki fog megelőzni. És ma délelőtt, amikor már majdnem lenyomtam a küldés gombot, meg is előzött. És szerintem valahogy érzi ezt, egyfajta kapcsolat van közöttünk, ami meg nem magyarázható. Nem gond, mindez nem jelent számomra lelki sokkot. Mert hova is sietünk? Nyakunkon az ünnep, de már mindennel elő vagyunk készülve. Igaz, karácsonyfánk még nincs. Mindazonáltal a karácsonyfaizzókat sem próbáltam ki, hogy esetleg valamelyik a 11 hónapos tétlenségben megadta-e magát. Mondjuk ezt nem is szoktam ellenőrizni, izgalommal vegyes várakozás lesz rajtam úrrá mindig, hogy vajon fényárba borul-e a kisszoba, amikor a karácsonyfa díszítésének tetőpontján áram alá helyezzük a műszert. És általában fényárba borul.

A karácsonyfával ellentétben szaloncukor viszont van. Hihetetlen lelki erő kellett ahhoz, hogy ne faljam be azokat a legfinomabb Bonbonetti konzumokat, amik a kamrában vannak eldugva előlem de pontosan tudom, hogy hová. Nem közelítem meg a helyet. Úgy túl nagy a kísértés. Az, hogy a kamrában a rendrakás még mindig nem kezdődött el (amelyhez egyébként már nyers férfi erő kell) csak azért lehet, mert én nem megyek a kamra közelébe. Főleg annak a pontnak a közelébe nem vagyok hajlandó menni, ugyanis felesleges saját magam számára válogatott kínokat gyártanom. "És ne vígy minket kísértésbe." Ugye.

Az ajándékok? Ne is kérdezd. Arcpirító összegeket kérnek a semmiségekért is. Nincs jelentősége, rákészültünk előre. Rendkívül előrelátók vagyunk, így nem érhet minket meglepetés. Legalábbis egy hónappal ezelőtt még ezt gondoltuk, most már rájöttünk, hogy a kufár nem enged a hasznából egy fillért sem. Egy kufárral nem lehet alkudozni. A kufár az kufár, hiába akarod te megvenni októberben a karácsonyfa alá szánt ajándékot: nem kapod meg olcsóbban. Mert minden kufár kitanult és portékáját csak megfelelő haszon fejében bocsátja áruba.

Persze vásárolgattunk. Csak úgy. Elkapott bennünket a karácsonyi láz, így aztán több éves gondolkodás és sohanemvásárlás után végre megvettünk egy ajtódíszt. Csak hogy hangulatba kerüljünk. Jól megnyomtuk, volt vagy 800 Forint. Vélhetően a csillogás és a sok karácsonyi gömb indíthatta arra a mátkámat, hogy a hó-spray és az annak felfújásához szükséges minták irányába induljon, de én úriember módjára közöltem vele, hogy talán nem kellene felborítani a lakásunkban uralkodó konzisztenciát ilyen földi hívságok miatt, így ha lehet, gondolja át, mit is szeretne valójában. Átgondolta. Nem vettünk hó-spray-t, és a felfújásához szükséges mintákat sem.

Eképpen állunk tehát. Így várjuk az ünnepeket. Mindent összevetve van még egy pár nap, amikor lehet egy kicsit kapkodni, esténként megpihenni. Használjátok ki ti is!