Oldalak

2013. szeptember 30., hétfő

A μTorrent reklámmentesítése

Rendkívüli módon elkeserítő volt a μTorrent (vagy ahogy a környezetem hívja: utorrent) pár verzióval ezelőtti frissítése. A frissítés után majdnem agygörcsöt kaptam, amikor az ablakot meglátva mindenféle reklámmal volt tele az egész kliens. "Nnna, ennek is annyi" – gondoltam magamban és egészen a mai napig eszembe se jutott, hogy esetleg lehetne reklámmentesíteni, mivel a Beállítások között nem találtam meg a lehetőségét ennek.

Pedig ott van az, pajtások, csak jól kell keresni.

Válasszuk ki a Beállítások menü Beállítások pontját, majd azon belül a Haladó lehetőséget!



Az itt megjelenő kulcsok közül az alábbiakat kell "Igaz"-ról (true) "Hamis"-ra (false) állítani:

  • offers.left_rail_offer_enabled vagy left_rail_offer
  • gui.show_plus_upsell
  • offers.sponsored_torrent_offer_enabled vagy sponsored_torrent_offer_enabled
  • bt.enable_pulse
  • gui.show_notorrents_node
  • offers.content_offer_autoexec

Az egyes elnevezések verziónként némiképpen különbözhetnek. A kikapcsolgatás során bizonyos elemek már az érték átállítása után eltűnnek, a teljes siker érdekében azonban érdemes újraindítani az alkalmazást.

via lifehacker

2013. szeptember 28., szombat

Mit mond a róka?

Azidőtájt, amikor még Ladák szaladgáltak főként a Wartburgok mellett, s kajánul magával ragadott bennünket a Nyári Szünet varázsa, engem is foglalkoztatott, hogy miért tudjuk bizonyos állatokról, hogy milyen a hangjuk, másokról meg miért nem. Senki nem tudott felvilágosítani, hogy milyen a hangja egy zsiráfnak, vagy egy borznak. De talán van még ennél is földhözragadtabb kérdés: milyen hangja van a rókának? Az alábbi klipben számos kreatív alternatívát láthatunk, de mielőtt tetszésünk szerint választanánk, várjuk meg a nóta végét... talán még azt is megtudjuk, hogy mi az igazság. :)

2013. szeptember 26., csütörtök

Tök mindegy

Programozás dolgozat.

– Mindenki hozzon létre a saját mappájában egy 0923 nevű mappát és abban helyezze el a kész programot!
– Elnézést, Tanár úr, mi legyen a program neve?
– Tök mindegy, csak abban a mappában legyen.

Ma kijavítottam a dolgozatot. Ezt láttam:


Áhhhhááháááhááhháá! :D Kicsit még fájt is! :)

2013. szeptember 24., kedd

6 órányi alvás

Több hete 6 órát alszom hétköznapokon éjszaka. Nem nyolcat, mint eddig, csak hatot. Azt hittem, hogy ettől majd rettenetesen fáradt leszek, de bármilyen hihetetlen, nem így van. Reggel ugyan erőt kell venni magamon, hogy végre elhagyjam az ágyat, de ez nem volt másképp akkor sem, amikor 8 órát aludtam. Sőt, bátran mondhatom, hogy akkor még nehezebb volt felkelnem, mint most. Az oktatás átszervezésével alapvetően a napjaim is megváltoztak, több időt töltök a suliban, mert többet kell. Eleinte erről is azt hittem, hogy tönkre fog tenni az unalom, de nem: most, hogy az első dolgozatokat megírattam, bőven van mit csinálnom a rám kiszabott időben is. Egyszóval teljesen megváltozott minden körülöttem, úgy érzem. Az átszokási időszak (nem volt ez tudatos, egyszerűen csak így alakult) eléggé gyötrelmes volt, állandóan össze akartam aludni mindent. Leggázabb helyzet egy tanórán következett be, amikor mondtam a magamét, majd egy mondat közepén lévő á betűnél akkorát ásítottam, hogy még magam is meglepődtem. A diákokról nem is beszélve. :)

A hatórás alvás csak megszokás kérdése

Mivel az alvással eltöltött időnek általában van köze az ember közérzetéhez, ezért próbáltam megfigyelni, hogy miben másak a napjaim. Azt veszem észre a mindennapokban, hogy miután első órában elindult az oktatás és túl vagyok a pár perces "felpörgési" időszakon, minden megy flottul. A tanórák legalább annyira gyorsan telnek el (számomra), mint amennyire a lyukas órák, amiből meg aztán van bőven az idei tanévben.

Statisztikai adatok szerint aki rendszeresen 7 órát alszik naponta, annak a várható élettartama magasabb, mint a többieké. Ebbe az én hat órámmal pont nem esek bele, de majd korrigálok. Azt is mondják, hogy kevesebb alvással nagyobb súlyfeleslegre tehetünk szert. Nos, fogalmam sincs, szerintem a rajtam lévőnél már csak nem sikerül nagyobbat magamra halmoznom. Egészségtelen életmódomon alapvetően kellene változtatnom, tudom én, de egyelőre annyi a tennivaló, hogy állandóan a gép elé kényszerülök. Amit annyira nem bánok... de erről majd máskor.

2013. szeptember 16., hétfő

Ilyenek az emberek

Két megkapó történettel kápráztatlak el ma benneteket.

Nem is olyan régen egy párás-ködös reggelen elindultam a munkahelyemre. Jókedvű voltam és kiegyensúlyozott, annak ellenére, hogy keveset aludtam. Éppen az eget vizslattam, hogy akkor ma lesz eső, avagy nem, mikor éles hangot hallottam magam mellett:

– Hee, ne edd mán meg!

Má' csak odanézek, hogy akkor merről hány méter. Látom, hogy a szomszéd kutyás nő van ott, a kezében tartja a pórázt, de hol annak a vége? Nézzed már, a lábamnál egy 42-es cipőnél nem nagyobb uszkár csahol, tiszta méreg, látszik, hogy felment benne a szint piszkosul. Kissé nehezen tudtam magamat elképzelni, mint az ő reggelijét ("ne edd már meg", hjaaj, ríva röhögök), de azért úgy tettem, mint aki rettenetesen megijed és arrébb álltam, a csaholó szőrcsomó legnagyobb örömére.

Aztán ma meg megkívántuk a süteményt, de úgy istenigazából. Arra gondoltunk, hogy a Helyi Bevásárló Komplexumban vásárolunk majd magunknak finomabbnál finomabb falatokat, de ott a kínálat... nos... elég vonult süteményekből állt. A cukrászipar valaha szebb napokat látott remekei bánatos szemmel várták, hogy valaki elvigye őket, de hát ahogy kinéztek a szerencsétlenek, erre vajmi kevés esély mutatkozott. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy általmegyünk kisvárosunk méltán népszerű cukrászatába, ahol mindig roskadásig áll a hűtőpult jobbnál jobb süteményekkel.

De nem ma.

Hadd ne mondjam, hogy mind a négyféle süteményből lehetett választani.

Több ízben kérleltek már engem, hogy ne szólogassak be az eladóknak, de azalatt a pár másodperc alatt, amíg eljutott a tudatomig, hogy ma itt én zserbót nem fogok enni, kiszaladt a számon:

– Be fogtok zárni?

Így indítottam kedvesen, látva a kínálatot. Erre az eladóleány rám nézett nagy szemekkel, majd azt mondta:

– Neeem.

Látszólag nem jutott át a kérdés lényege a nagyon nem titkolt csalódottság szarkasztikus hálóján, így megpróbáltam újból:

– Hogyhogy csak ennyi süti van?
– Hát hétfő van – válaszolja. Ezzel részéről be is fejeződött a magyarázat, ő biztosan tudta, hogy mire gondol, amit nekem értenem kellett volna, de én nem jutottam közelebb a rejtély megoldásához, így – mivel ilyen jól elbeszéltünk egymás mellett – jobbnak láttuk, ha veszünk krémest, habrolót meg islert, aztán lépünk lefelé.

Na, ilyenek az emberek.

2013. szeptember 12., csütörtök

Elkészült: letölthető a Diffy 3!

A 2009-ben megjelent Diffy 2 nevű játékom folytatásáról már két évvel azután, 2011-ben elkezdtem gondolkodni. Akkor még mindenféle gondolat kavargott a fejemben arról, hogy milyen lesz és hogy hogyan lesz. Egy év gondolkodás után, 2012. áprilisában megszületett az elhatározás: lesz Diffy 3, elkészült a weboldal, azon meg egy fejlesztői blog, ahol az érdeklődők követhették nyomon a játék sorsának alakulását. Ekkor még úgy gondoltam, hogy a második részhez hasonlóan a nyári szünet végére (2012-ben) megjelenik a játék, majd később ez év végére tolódott, utána meg már nem adtam meg időpontot, mert a mindennapok taposómalmában elúszni látszott az álom. Mivel határidő nélkül nem születnek csodák, ezért egy meleg nyári napon kitűztem a dátumot (és hogy miért pont ez a nap, fogalmam sincs): 2013. szeptember 12. Ekkor fog megjelenni a Diffy. Tanévkezdés után, második héten, csütörtökön délután, este hat órakor már biztosan itthon leszek. Aztán egy hajszál választott el attól, hogy ne ma legyen egy hosszadalmas szülői értekezlet a suliban, de végül tegnap volt. Így ma itthon tudtam lenni és figyelemmel tudtam kísérni, hogyan alakul a letöltésszám, amikor kikerült a letöltés felé vivő link. Jónak mondható a szám, kis házi reklámozásaimmal észrevehető, hogy többen érdeklődtek a szoftver iránt.

Megugró oldalletöltések a Diffy 3 megjelenésekor

Ez rendkívül kellemesen tud rám hatni, örülök, hogy ennyien jöttek és töltötték a programot. Remélem, legalább ennyien lesznek, akik észreveszik az adományozás lehetőségét is, és csekély honoráriummal hálálják meg a több órányi élvezetet. :)

Ennyi hát a történet, dióhéjban. Másfél éves belső késztetés (csináljadmár, nemjelenikmeg!) szűnt meg a mai napon. Ha szeretitek a képek közötti különbségeket kereső játékokat, töltsétek le a Diffy 3-at és játsszatok vele egy jót!

Én megyek pihenni.

2013. szeptember 6., péntek

A leghosszabb szünet

Azt hiszem, kevés olyan alkalomról tudnék beszámolni, amikor eme blog hasábjain ilyen hosszú ideig kimaradt az írogatás. Sőt, ha jobban belegondolok, talán még a költözés idején sem volt ekkora szünet a blogolásban. Bizonyára ti is arra gondoltatok, hogy egy ilyen szuper oldal csak nem szűnhet meg. Igazatok volt: egyelőre atombiztos helyünk van a magyar internet legjobb oldalai között. :)

Nos, talán mondanom sem kell, hogy elindult az iskola. Na nem úgy, hogy a rusztikus épület, amely munkahelyemül szolgál, úgy arrébb mászott volna nagy téglalábain, inkább csak az iskolai szezon az, ami beköszöntött. Aki egy kicsit is figyelemmel kísérte a magyar közoktatás ellen elkövetett merényletsorozatot megújítását célzó intézkedéseket, az bizonyára tudja, hogy bizony ma aztán a tanárember igencsak kérdések között éli le a mindennapjait. Gyakorlatilag mindenki, akinek valamilyen módon köze van az oktatáshoz, tele van még kérdésekkel a mai napig. Tudom én azt, hogy mindegyik munkahely változik, mindenhol újabb és újabb módszerek jelennek meg, de amennyi minden itt az elmúlt 9 évben változott, az egyszerűen hihetetlen. Nem akarom bőven kifejteni ezt, mert már (hogy őszinte legyek) unom az egész törvényi változást: a kidolgozatlanságot, az átgondolatlanságot, azt, hogy olyan dolgokat kell csinálnunk, aminek semmi értelmét nem látom,  de csináljuk, mert kötelező. Értekezlet van most értekezlet hátán amúgy is így tanév elején, bele kell egy kicsit rázódni. Talán majd utána derűsebben látok mindent.

Ez az egyik ok, amiért nem írtam mostanában.

A másik pedig, hogy rápillantottam a naptárra és nem akartam hinni a szememnek: nemsokára szeptember 12-e van! És szeptember 12-én megjelenik a Diffy 3. Jó is lenne ezt izgatottan várni, mindennap frissítgetni a kapcsolódó weboldalt, ha ugye nem én volnék, aki a programot készíti. :) Ez a szeptember 12-e pedig jövő hét csütörtök. Csak vagány vagyok, 8 pálya még hiányzik, képpel-zenével, mindennel együtt, illetve nincs meg a játék befejezésére szánt kép sem, szóval van most mit csinálnom. Nem is alszom én tulajdonképpen, mert minek, másból se állok, csak hogy ezeket az egyébként igen fontos dolgokat próbálom úgy megcsinálni, hogy ne egy összehányt-összedobált valaminek hasson. Szerencsére azért az elmúlt években szerzett tapasztalatokkal viszonylag gyorsan összeállítok egy háttérzenét bármilyen pályának, a gondot most éppen az okozza, hogy már nincs 8 olyan képem, ami művészetileg magas fokú lenne és egy ilyen rendkívül igényes játéknak a pályájává válthatna, de valószínűleg jövő hét csütörtökig ezt simán meg fogom oldani. Én mostanában mindent megoldok, ugyanis.

Mint pl. azt, hogy a blog ne álljon le. Közelítve az éjfél felé teljesen természetes számomra, hogy még a számítógép előtt ülök, pedig két-három hónapja még nem volt az. De aztán mostanában valahogy rákaptunk arra, hogy éjszakába nyúlóan ülünk a számítógép előtt, mert van dolog bőven. Bevállaltunk némi internetes munkát, amit nagyon szeretünk csinálni, csak egyelőre még nem tudjuk, hogy hogy a legjobb ütemezni a dolgokat, így egy része éjszakára marad. Ez pedig azt húzza maga után, hogy fáradtak vagyunk egy kicsit.

Pedig még a java most jön, mert mindennek tetejébe bevállaltam egy honlapos melót is, ami meg már végképp a határaimat feszegeti, de azért megcsinálom, hiszen egyáltalán nem számít nekem már, belefér, ugyanúgy, ahogy a többi. :)

Ha a Diffy megjelent, már több időm lesz mindennel foglalkozni, az elkövetkezendő napokban azonban csak arra fogok koncentrálni. Utána (vagy közben, pihenésképpen) valami informatívval jövök. Addig is tartsatok ki, mert meg kell oldjak mindent. Talán jövő hét végére lecseng minden és terheimtől megszabadulva új emberként térek vissza eme blog hasábjaira. :)