Mama, a hőálló

Tragikus 40 fok köszöntött be ránk a mai napon. Bizonyára mindenki kellemesen hűvös, árnyékos helyekre vonult elviselni a rettenetet. Meg kell mondanom, hogy én már ébredéskor teljesen le voltam főve, pedig akkor még csak éppen kezdett melegedni az idő. Ahogy egyre inkább haladtunk a délelőttbe, még melegebb lett, sőt, mondhatni perzselő forróság vette kezdetét. Anyósom, aki amúgy egy végtelenül rendes asszony, úgy gondolta, hogy ma megmutatja a tutit és töltött cukkinit fog sütni a sütőben! Kedveskedett nekünk a mama. Tudni kell róla, hogy csatorna melletti betonplaccon állva képes 8 órát szikrázó napsütésben pecázni, árnyék nélkül és bár utána imbolyog kicsit, de meg nem törik. A töltött cukkinit sem csak úgy süti ám, hogy átmelegíti a tököt, és kész, hanem egy ideig fólia alatt, utána fólia nélkül nyomatja. Másfél-két óra. Úgy fűtött ma is a gáztűzhely, mint egy katlan, közel jártunk ahhoz, hogy leolvadjon a festék róla.

A mama azonban bírta a strapát! Befutott egy adag sárgabarack is a háztartásba, amit hirtelenjében kellett lekvárrá tenni. A darálást követően a hatalmas lábasban izzott és puttyogott a barack, kevergetés-kavargatás, szűrés, öntés. A forró baracklekvár tovább fűtötte a konyhát. A paradicsom is éppen mára került a legjobb formába, ma kellett leszedni és hasonlóan járt, mint a barack. A hatalmas lábasokban rotyogó édes pempők mámorítóan forró illata töltötte be a konyhát, plusz a még mindig üzemelő sütő mellett barátságosan főtt fent egy kotli húsleves is, csak úgy módjával, 9 emberre.

Amikor a konyhában már olyan 45 fok körül járt a levegő hőmérséklete, a mama megszólalt: "Most már igencsak jó idő van, lehet, hogy elolvad a ház végében is a hó." Ez akkor jó poén volt, majdnem kidőltem a konyhából röhögtömben, de a tovább emelkedő hőmérséklet ellenére nem tudtam akkorát kacagni, mint szerettem volna. Ekkor viszont elkészült a cukkini, a mama kiemelte a sütőből, meggusztálta, visszatette, majd közölte, hogy most lezárja a sütőt, de hogy oda ne kozmáljon a finom tökféleség, ezért ő nyitva hagyja a sütő ajtaját, éppen csak résnyire. "Lehet, hogy kicsit melegebb lesz idebent" – azt mondja. A konyha környékén ekkor már mindenki úgy ténfergett, mint a Chemotox-szal lefújt legyek, megjelent a délibáb, minden, a mama azonban sürgött-forgott tovább.

Ma rájöttem, hogy mi, fiatalok, puhányak vagyunk. El vagyunk tunyulva teljesen és példát vehetnénk a Mamáról, aki hősiesen helyt állva küzdött azért, hogy ma se éhezzünk. Mama, innen köszönöm mindannyiunk nevében!

Én és az eBay

Röviden számolnék be az eBay-re történő betörésemről (mint vásárló).

Mi kell hozzá? 

Van annak már két hónapja is, hogy legelőször használni kezdtem az eBay-t. Eddig csak filmekben hallottam róla: "add el az eBay-en", vagy "az eBay-en olcsóbban megkapod". Ennek ellenére különösebben nem foglalkoztatott az egész. Nem sokkal azután azonban, hogy az NFC-t taglaló cikket megírtam, magunk is szert tettünk PayPass bankkártyákra, de nem is ez a lényeg, hanem a mögötte lévő számlacsomag. A számlacsomagban ugyanis egy WebKártya nevű virtuális kártya is benne foglaltatik, ami tulajdonképpen úgy viselkedik, mint egy dombornyomott bankkártya, tehát az interneten való fizetésre is alkalmas. Fizikai, kézzel fogható kártya nem tartozik hozzá, de minden adat rendelkezésre áll, tehát ahol megadom a kártyaszámot, a lejárati adatot és a biztonsági kódot, teljesen hiteles kártyának látszik. (Hiszen a dombornyomott kártya sem más, mint egy számlához való azonosító.) A WebKártya azért jó, mert arra a főszámláról csak annyi pénzt utal az ember, amennyit éppen el akar költeni, ráadásul a főszámláról a WebKártyára utalni ingyenes, így egy kevéske pénzt mindig lehet rajta tartani, de a havi fizetést nem kell áttolni rá.

Mivel amúgy is aktuális volt a Diffy 3 támogató oldalát megszerkeszteni, azzal kezdtük, hogy PayPal fiókot hoztunk létre. (Itt többes számban beszélek, mert tapasztalt segítőm is volt, akinek innen köszönöm meg szíves közbenjárását.) Ez igazán nem nagy ördöngősség, kis angol nyelvismerettel pillanatok alatt összehozható. A következő lépés a PayPal fiók összerendelése a virtuális számlával (WebKártya). Ez is pár kattintással megvan. Ügyesen meg van oldva, ugyanis én azt hittem, hogy miután a főszámláról átutalom a WebKártyára a pénzt, onnan még tovább kell utalni a PayPal-ra, de ez nincs így: ha nincs elegendő pénz a PayPal számlán, akkor – mivel engedélyezzük a PayPal-nak, hogy hozzáférjen a WebKártyán tárolt pénzünkhöz – automatikusan levonja a kártyán található összegből a vásárlás ellenértékét. Sőt, ha mi 30 dollárért vásárolunk valamit, és a PayPal számlán csak 10 dollárunk van, akkor elhasználja onnan a 10 dollárunkat és 20 dollárt (illetve annyinak megfelelő forintot) leemel a WebKártyáról, szóval ez teljesen rendben van így. A lényeg csak annyi, hogy vásárlás előtt annyi pénzünk legyen a WebKártyán + a PayPal számlán, amennyit költeni szeretnénk.

Mivel az eBay-en legkényelmesebb PayPallal fizetni, ezért nem is bántam meg ezt a lépést.

Keressük meg, ami kell!

Innnentől kezdve pedig nincs más, mint átböngészni az eBay ajánlatait. Legelőször elképedtem, hogy mennyi minden van itt. Tényleg minden. Ha most három dologra gondolok véletlenszerűen (fakanál, perselymalac és írógép) és megnézem az eBayen, akkor ebből a fakanalat máris megtaláltam, dekorációnak régit és használni újat. A perselymalacból nem tudsz olyat találni, ami nem lenne, változatos színek, anyagok és árak között lehet válogatni. Írógépből annyi van, mint égen a csillag. Minden van.

Az eBay-en való vásárlást némiképp árnyalja három dolog. Az egyik, hogy az eBay-nek ugyan van lokalizált, magyar változata, de az nem teljes körűen működik (meglátásom szerint), így aki nem vágja legalább minimális szinten az angolt, az egy kicsit kiesik a játékból. (Szerkesztői megjegyzés: időközben az ebay.hu megszűnt, automatikusan az ebay.com-ra irányít át.) Azt is jó, ha tudjuk, hogy a meg nem érkező, vagy problémás csomagok utáni levelezést szintén angolul bonyolítják. Másrészről nem mindent lehet olcsóbban megkapni, mint nálunk. Ráadásul az ajánlatok egy része licitálós, így nem mindig a valós összeget látjuk, hanem csak azt, ahol éppen a licit áll. Harmadrészt pedig sok esetben többe kerül a postázás, mint maga a termék. Éppen ezért én a következőket szoktam beállítani vásárláskor:

• Format: Buy It Now (nem akarok licitálni, a rendes vételáras tételek érdekelnek)
• Condition: New (használt cuccokat is lehet venni, sok mindenből, pl. régiségek, nyilván nem lesz új, bár meglepő, hogy 20 évvel ezelőtti Mike Oldfield albumok CD-változatából is kapható még új, 3 kedvencemet fel is vettem a kívánságlistámra, majd ha lesz pénzem, megrendelem.)
• Show Only: Free Shipping (legtöbbször csak azok a termékek érdekelnek, amiket Magyarországra is ingyen szállítanak, más esetekben a legtöbb esetben horribilisak a postai díjak)

eBay opciók bekapcsolva, lehet válogatni,
csak tessék, csak tessék. :)

Vásároljunk!

Vásároljunk is mindjárt egy mikrofont, mivel a régi bekrepált! Miután kiválasztottuk a terméket, összehasonlítottuk más termékekkel, megvizsgáltuk, hogy mennyibe kerül a termék+posta és ez nekünk megfelelő, körülbelül három ablakon keresztül kell OK-t nyomni, hogy a terméket ténylegesen megvásároljuk. Így semmiképpen nincs mód véletlenül megvenni valamit. Legutolsó lépésként a PayPal fiókkal kell bejelentkeznünk és a tranzakció lezajlik. Igazán kényelmes! A megvásárolt termék bekerül a vásárlásaink listájába:

Elindult a hosszú úton felénk

A termék neve és megnevezése mellett láthatjuk az eladót (a képen nem), a vásárlás dátumát, a termék árát (ezt mindig a vásárlás napján érvényes árfolyamon kell érteni, tehát a magyar, forint pénznemű számlánkról ennek megfelelően vonják a pénzt), valamint 4 ikont. Ezek kezdetben szürkék, később, a vásárlás végén kékek lesznek. A $ azt jelenti, hogy az áru fizetve van. A mellette lévő kis csomag azt jelenti, hogy az eladó postázta a terméket (ezt külön e-mailben is jelzi az eBay, és sokszor maga az eladó is). A ceruza kis csillaggal azt jelenti, hogy már hagytunk visszajelzést (pozitívat, negatívat vagy semlegeset - ennek később jelentősége lesz), illetve a legutolsóban az eladó pozitív visszajelzését tolmácsolja felénk. Ezt követően nincs más dolgunk, mint várni a csomagot, ami pici termékek esetén a postaládánkban landol, nagyobb cuccot meg még nem rendeltem, de feltételezem, hogy ez esetben értesítőt hagy a posta.

Miért fontos visszajelzést hagyni?

Nyilván senki nem szeret olyan eladótól vásárolni, aki átveri a vásárlókat. Mivel az eBay-en előre fizetünk, ezért meglehet, hogy csalóba botlunk, vagy olyasvalakibe, aki nem áll a helyzet magaslatán a csomagok postázását illetően. Éppen ezért minden eladó neve mellett látunk egy százalékban megadott mérőszámot, ami a sikeresen teljesített megrendeléseket mutatja. Minél magasabb ez a szám, annál inkább bízhatunk abban, hogy jó helyre küldjük a pénzünket. 

Egy eladó adatai

A fenti képen jól látszik, hogy az eladó 98%-ban jól teljesít. Ez az érték alapvetően jónak mondható, de vannak páran, akik erősen 100% környékén járnak, sőt el is érik azt. A képen látható eladó egy év alatt 229948 esetben sikeresen küldte el a küldeményt, ám emellett 2353 panasszal élő volt, ami nagyon jó aránynak mondható, persze csak akkor, ha nem éppen mi vagyunk azok, akik beleestünk abba a körbe, hogy nem érkezett meg a csomagunk, vagy éppen nem azt kaptuk a csomagban, amit rendeltünk. Ilyenkor természetesen lehetőség van a pénzünk visszakérésére is... de ez már egy másik történet. Természetesen egyenként meg lehet nézni a pozitív és negatív üzeneteket is. Ez utóbbiból kiderül, hogy mire panaszkodtak a vásárlók. A lényeg, hogy a sikeresen (vagy sikertelenül) lezajlott tranzakciók után hagyjunk pozitív (vagy negatív) visszajelzést, így az utánunk következő vásárlókat ezzel is informáljuk, hogy érdemes-e az adott eladónál vásárolni, vagy inkább keressenek mást.

Mikorra jön?

Szerintem a rendszer egyik legsarkalatosabb pontja a postázás. Én Taiwanról és Kínából rendeltem termékeket. Volt, ami 2 hét után érkezett meg, van, ami 5 hét után sem ért még ide, szóval elég változatos a postázás ideje. Ami biztos, hogy két hétnél előbb szinte semmi sem érkezik meg, utána viszont érdemes naponta nézni a postaládát, hogy megjött-e a csomagunk. Szuper, egyébként, hogy 1 dolláros apróságokat is ingyen kiszállítanak nekünk, talán még egy picit magunk is tudunk kereskedni, ha népszerű dolgokból rendelünk sokat és továbbadjuk.

Jó vásárlást mindenkinek, aki kipróbálja! Saját eBay tapasztalaitokat osszátok meg velünk a kommentek között!

Gizel nénéd és az állatorvos

Naa, he, elvagyok. Elvagyok. Jobb idehaza, az szentigaz. Tënnap vótt ëggy hete, hogy mëkkaptam a fëlszólítást, hogy a Fángli kint téblábol éjnak évadján az uccán, oszt’ merejű mëgugat mindënkit, akit ára vet a sors. Ëgye el a zíz a nyakát. Valami madzaggal bemírték, oszt’ kiderűtt, hogy nincsen becsipszëlve az eb! Na, mingyán fël is akartak jelenteni éngëmet a városi tanácsho’, hogy el lëtt mulasztva a bëavatkozás, de hát mingyán montam a táltos Solymosi gyerëknek a hivatalba, hogy ha Istent ismer, akkor visszaemlékëzik arra, hogy nyócvankettőbe hogy legelték lë a málnát a kert gërádján, oszt’ akkor jó vótt a Gizël, most mëg hát mëgbüntetne?! Aszongya nekëm, në aggóggyak (akkor mán normális vótt, fene a pittyit), mer’ aszongya ha ëggy hétën belű’ elviszëm az álatorvosho’, oszt’ mëglëssz a csipszëllésrűl a dëvërinca, hát rögvest sëmmis a büntetési tétel. De jobbat mond ű nékëm: nem is këll oda së mënni, mámma a tápos mellett van kutyaótás, oda vigyem elfele.

Tán mondani së këll, nekëm së këllëtt több! Rögvest mëntem hazafele, magamra húztam a legszëbb kutyaótós göncömet (még gádoros hímzés is van azon, lelkëm), igaz, hogy sokat vótt kubistolva, de jó még az erre a célra, rëttenet. Nem is evvel vót a baj, hanem – ösmerëd a Fánglit! – elkapni a dögöt, hogy velem győjjön! Asziszed, összegyött elsőre? A büdös dög még a régi szénlyukba is bebútt, mer’ sejtëtte valahun a bennsőjibe, hogy nem azé’ akarom elkapni, mer’ szeretgetnyi akarom. Nem tuttam előcsalni. Mán az aznapra sütnyi való kóbászbul is előhúztam ëgy darabot a konyhárul, hogy hátha majd veri a kóbásszag a lyukba lëfele, oszt’ előmászik, mer’ kihajcsa a víre – asziszëd? Nem gyött az elő ëggy tapottat së.

Nem vótt mit tënnyi, híni këllëtt a Zelenák-gyerëkët. Az mëg valami öntödébe dógozik, de irdatlan messze, valahun a sikóci pusztába, oszt’ akkora embër lëtt azóta, hogy rögvest azzal kezdte, hogy aszongya nekëm:

– Ötezëröccáz.

Elősször nem akartam elérteni, hogy mit akar evvel mondani. Hülye ez a gyerëk, tán bolondabb, mint máskor. Mingyán rájamondtam:

– Fánglit előhozzad!
– Előhozom – aszongya – de ötezëröccázé. Ë, mondom! Mënten elvesztëttem az ëggyënsúlyomat, elmontam neki, hogy a szëmed sűjjön ki, mindënt, heee, ami az eszëmbe jutott, de oszt’ úgy tëtt a gyerëk, hogy akkor majcsak tanálok valakit, aki előhúzza a dögöt. Az mëg ott pislogott a szénlyukba, láttam a szëmit, mëg hogy a tömpe orrával fúttassa a port. Mëgint csak nem vótt mit tënni, odaattam neki az ötezëröccázat. Ez oszt’ előrántott valami irgalmatlan nagy vasbotot mingyán, valami lánc vót a végin, oszt’ azt gyugdosta béfele a lyukba. Csörgette, akkar a vásárosok. Zsennyëgëtt a Fángli irdatlanú kínjába’, mire oszt’ csak előgyött, mëg tudtam fognyi. Csak kűsűbben gondolkottam, hogy a gádoros hímzésës gúnyámat kigórhatom a szëmetre, mer’ úgy összefogta a szénpor, hogy abbú mán ruha nem lesz, ha attul kódulok së.

Hogy a Fángli mëg në szökjön, rëklámszatyorba tëttem, oszt’ beköttem a száját, úgy hagytam ottan az ámbitus ajján. Csak nem fúlik mëg, amíg átőtözök.

Így, szatyorba vittem el az ótásra. Fírgelődött a mocskos álat a szatyorba merejű, he, néha majd’ elrántott a járda tövirül az árokba! Lökte a szénport kifele a lyukon! Úgy lëfőttem, mint a konflis lú, mire elértem a táposho’. Ott mëg nyilván nem én mëntem ëgyedűl, annyi kutya vótt, mint a bëtyárszencség. Mëgvadútt a Fángli a szatyorba! Gyött vóna kifele, de erős anyagja van ennek, fijamék hozták valami tékábul, bírta a Fánglit. Halatt a sor előre, én mán alig bírtam a döggel, ollyan erő van abba, akkar ëgy bikába!

Nem mondom, nézëtt az álatorvos, mikor mëllátta, hogy a szatyorba van a kutya, hát még akkor, amikor mëglátta hogy néz ki! Aszongya veszëtt ez? Nem veszëtt ez, mondom, csak mëg van marhúva csëppet. Hamar lëtt elválasztva az annyátú. He, ahogy az álatorvos mëffogta a Fánglit, mingyán csëndësëdëtt. Elősször aszittem az aurájátú, biztossan, de mán akkor láttam, hogy beléje lökött valami gyógyszërës inflácijót, oszt’ azé kábútt el a kutya. Aszongya nekëm:

– Csipszëlve van?
– Nincsen a! – mondom néki. – Azé gyöttem vóna.
– Jóvan – aszongya, oszt’ mingyán valami sëmmi përc alatt belekasírozott valamit a Fángli nyakába, oszt’ kész is vótt.
– Ötezëröccáz! – aszongya.

Hát, mëgmondom, csëppet mëgingottam a hitëmbe, amikor mëghallottam, mondom néki mi mán a? Gektizál nincs ennyibe, jóembër, mëgnëharaguggyon, pegyig az së óccsó! Aszongya ez ennyibe kerűl. Édes Jézus, légy vendégünk, ha én tudom, hogy ez ennyibe kerűl, hát adok a Zelenákgyerëknek kis pálinkát, oszt’ agyon is csapja ott hirtelennyibe az udvaron, nem hogy még én ennyi pézt kifizessek ëgy nap. Az uram ëggy hétig fürdött a fűríszporba, mire ennyit lëtëtt elejbem! De oszt’ mondhattam ennek, tartotta a markát, mocskos kapitalista. A Fánglit úgy gyürkésztem bele a fizetés után a cekkërbe, hogy még csak véletlen së lëgyën neki kényelmes, ha útközbe’ fëlébred, ennyi pézt még életëmbe së fizettem tán ki ëggy órán belűl, most mëg, Krisztusom, kéccër is! Mán csak az vígasztalt, hogy ha hazamëgyëk, oszt’ elerisztem a Fánglit, ott van a jó kóbász az asztallon, csak engëmet vár, mëgsütöm, mëgëgszem, de a Fánglinak nem adok ëggy darabot së belüle! Hát mit nem képzel mán?!

De oszt’ ez së úgy lëtt.

Merelősszöris: a Fángli nem szalatt sëhova, úgy borútt ki a szatyorbul, akkar ëgy darab rög. Szútyëlt még. Aztán mëg úgy ériztem, hogy mánis lëszakad a lábam, harmardészt mëg a kóbász annyit átt a vájlingba, hogy átó helyibe mëgálmosodott a konyhán, oszt’ lökhettem ki az egészet, úgy, ahogy vótt. De sajnáttam, édës jó Istenkém. Komatálba kaptam nemrég, de oszt’ akkor nem csináttam mëg, én majom, most mëg mán mindëggy. Mëgpimpósodott merejű, sëmmit nem ért mán az.

Így járt, gyerëkeim, az öreg Gizël, mëgint. Rám jár a rúd, de nem baj a, majd lëssz még jobb is! Aszongyák a kisbótba, legalábbis.

Csókol bennetëket,
Gizël

Hétvége előtt

A komfortérzet meglehetősen fontos dolog mindenki életében. Lehet többszázezer forintért kényelmes fekvő- és ülőalkalmatosságokat vásárolni, a legtöbb esetben azért egy szebb napokat megélt, kifeküdt pamlag is be tudja aranyozni a megérdemelt pihenéssel töltött napokat. A kellemes nyári napon a szellő vándorlási útjában fekvő bútordarabon való elnyúlás pár hete még csak álom volt, most azonban maga a valóság. Meg kell mondjam, kicsit nehezemre esik elhinni, hogy mindössze ennyi dolgom van csak a mai napra.

Irodalmi műveltségemet pallérozandó Agatha Christie regényeket olvasok. Elborzadok azon, hogy mennyire nem veszem észre egy-egy gyilkossági ügy megfejtése kapcsán a nyilvánvaló dolgokat sem, de élvezem olvasni a korabeli hangulatot idéző sorokat. Nagy találmány az elektronikus könyv, ha bárki meg akarna lepni, szívesen fogadnék egy e-ink kijelzős könyvolvasót. Felesleges negyvenezer forintjaitokat rám költsétek nyugodtan. :-) Ennek híján a kis laptop van bevetve, mint könyvolvasó. Egész jó hatásfokkal működik.

Na, lényeg a lényeg, közeledik a hétvége, 55 perc és jönnek az eventek az online játékokon, ráadásul remek idő várható, így bármi lehetséges!

Kellemes hétvégét mindenkinek!

Macskalélektan - képekben

A macskák összetett, bonyolult lények, erről blogunk hasábjain már régebben is írtunk. Itt az ideje, hogy az idők során felgyülemlett fotókkal alá is támasszuk az akkor leírtakat. A mi kis pákosztos dögünk mindig megtalálja a módját, hogy közölje, amit akar. Íme hát A Macska, ahogy velünk, emberekkel kommunikál. Szavak nélkül, mégis egyértelműen.

A gondolkodó macska

A macskáknak is szükségük van arra, hogy az éjszaka történteket feldolgozzák. Ezt rendszerint napközbeni durmolásuk közepette szokták megejteni. A hosszan előre nyúló mancs szövetbe való aggatása kissé ahhoz hasonlít, mint amikor a gondolkodó ember ceruzát forgat a kezében, vagy csak ütemesen kopog ujjaival az asztalon. A látszat ellenére nem alszik: szeme nyitva, figyel körbe, elemzi a helyzetet. És közben gondolkodik.

A "ne szólj hozzám" - macska

Mancsaival ügyesen hárít: nem akarok most mással foglalkozni, hagyj engem békén! Ilyenkor jobb tudomást sem venni arról, hogy van egy macskánk, közeledésünkre úgyis inkább felpattan és elmegy egy olyan helyre, ahová emberi kéz még csak be se teheti a lábát.

A lebukott macska

Pontosan tudják, hogy mikor csinálnak rosszat. Amikor sáros manccsal végiggyalogolnak a kocsin, felmásznak az ablakpárkányra, vagy jelen esetben szétkaparják a gondosan összeválogatott tűzifát. Amikor az ember megjelenik a színen, tudják, hogy lebuktak. Ezt a fejet vágják, de utána persze nem hagy alább a macska-büszkeség, kecses mozdulattal hagynak ott maguk után mindent és elegáns ugrással tűnnek el valamerre.

A depressziós macska

A tavasz kezdete és a vedlés megindulása (plusz vélhetően a párzási időszak eljövetele) negatívan hat ki a macskák amúgy sem túlzottan nagy napközbeni életkedvére. A teljes befordulást jól érhető testtartással és arcberendezéssel jelzik. Minden mindegy, lánc ledobva, lesz ami lesz!

Az érdeklődő macska

Elég egy véletlenül lelógatott madzag, vagy egy orruk előtt elhúzott, fűnyírás közben használt hosszabbító vezeték, a macskákban rögtön felmegy a szint és a jelzett ábrázattal érdeklődni kezdenek. A teljesen tágra nyitott, drogosokra jellemző szem és az orr apró mozgatása jelzi, hogy most bármi jöhet, minden játékra fogékony a jószág, érdemes kihasználni ezeket a pillanatokat.

A csendes gyilkos macska

Hihetetlen, de egy bogár vagy lepke megközelítése akár tíz perces, gondosan eltervezett hadműveletet és ezáltal elfoglaltságot jelent a macskosznak, még akkor is, ha szinte borítékolható, hogy az erőfeszítéseket nem koronázza siker. Nem csak a fűben, a betonon is képesek szőrmét nem kímélve kúszni-mászni, lefeküdni, lapulni, felkelni, amíg csak meg nincs a kiszemelt áldozat – vagy egy könnyed mozdulattal el nem röppen.

A ravasz macska

Tekintetéből semmi jó ki nem olvasható. Bármi lehet: vidám ugrándozás, vagy akár karmolás is. A körmeit meg-megvillantja, majd visszahúzza. Úgy tesz, mint aki alszik, de egy hajszálvékony résen mégis figyel, mi történik körülötte. Ne ébreszd fel az alvó oroszlánt! – sugallja a tekintet és a testtartás, érdemes fenntartásokkal kezelni a hangulatingadozásban szenvedő cirmost.

A jóllakott macska

Akinek egyelőre elég volt a macskatápból és a házi kosztból. Úgy döglik az árnyékban, hogy az összes lába szerteszét hever, próbálja kipihenni a táplálkozás okozta sokkot. Hasonlóan viselkednek nagy melegben is, a meleg prém alatt eképpen próbálják meg hűteni a macskabőrüket. A hassimogatás is szóba jöhet ilyenkor, de csak óvatosan, mert a legtöbb macska karmolással válaszol, ha nem a megfelelő ritmusban jön az áhított simi, főleg teli pocakkal.

A hűsölő macska

Kis testének minden négyzetcentiméterét igyekszik valami hűsítő dologhoz nyomni, például a betonhoz. Nagyon szeretnek falak tövében elhelyezkedni, hogy alulról és oldalról is érje őket a klimatizáló hatás. A farkukra külön gondot fordítanak ekkor. A hűsölő macska nem aktív, csak a száraz macskaeledelnek a tálkájukban való ismerős zörgése zökkentheti ki őket ebből a pozícióból, melyeket órákon keresztül képesek tartani.

Az elégedett macska

Ábrázatán szinte látszik a vigyor: jót ettem, jó a helyem, jót alszok és senki sem bánt. Az elégedett macskát elsőre fel lehet ismerni. A sok viszontagság után, mit egy macskának ki kell állni, minden cirmosnak jár egy kellemes, semmittevéssel töltött langyos, szellőfuvallattal tarkított nyári délután.

Mégse tudja, esetleg?

A sors úgy hozta, hogy a legutóbbi internetszolgáltató-váltáskor megint csak örököltük valakinek a telefonszámát. Úgy, mint hat éve. Valaki olyan telefonszámát sikerült megkapnunk, aki állandóan orvosi- és lélekcsillapító kezelésekre járt, valamint élénken hitt az ezoterikában, ennek megfelelően be is regisztrált számos helyre, minekutána évekkel később is mindenki őt keresné az adott számon. Csak az már a miénk. Nem idegesítő, amikor tizedjére ugyanazzal felhívnak, ugyanazokat a kérdéseket ugyanabban a sorrendben teszik fel. Ma ebből fakadóan gondolatolvasót játszottam.

Csörög a telefon.

– Halló! – szólok bele sokat sejtetően.
– Jó'potkivá', ezzel és ezzel szeretnék beszélni.
– Sajnos, ez már nem az ő száma. És igen, ugyanabban a városban lakom, mint ő. És nem, köszönöm, nem szeretnék bejelentkezni érdiagnosztikai kezelésre.

Csönd a vonal másik végén.

– Ezek szerint már többször kerestük meg Önt – mondja lehangoltan.
– Aképp tűnik.
– További szép napot, viszonthallásra. :)

Legközelebb élénken fogok érdeklődni, minden részletet elmondatok velük a végsőkig és csak utána közlöm, hogy valójában érsebész vagyok és erre semmi szükségem, mivel karban tartom az ereimet a megfelelő módszerekkel. Esetleg azt mondom, hogy én vagyok, akit keres, bár eredendően egy hölgyet akarnak telefonvégre kapni. Ha harc, hát legyen harc. :)

Szerviz nyárelőn

Hivatalosan is elindult a vakáció. Állat. Pontosabban az a 6 hetes időszak, amit tőlem, mint tanárembertől irigyel mindenki más, mert azt gondolják, hogy ez valójában 3 hónapig tart. :) Hétfőn befejeztem mindenféle érettségivel kapcsolatos adminisztrációt, lefűztem egy kazal papírt, rendbe tettem a dolgaimat és hazaköltöztettem a bögrémet a nyárra. A keddi napot egy az egyben a Diffynek szenteltem: 3 új pálya született, valamint egy fél délelőttöm ment rá a Diffy reklámvideó legyártására. A fene se gondolta volna, hogy mire minden a helyére kerül, illetve időzítve lesz, az ennyi munkával jár. Főleg, hogy a végeredmény mindössze 50 másodperces.

Ma viszont korán keltem, mert várt engem az autószerviz. Még a múltkori műszaki vizsga alkalmával közölték velem, hogy a hátsó lengéscsillapítók porvédő gumijai eléggé gatya állapotban vannak, valamit kezdeni kellene azokkal. Én pedig mindezt magamra vettem, elképzeltem, ahogy a por egyre jobban teszi tönkre a lengéscsillapítót, vaskos fogaival széjjelrágja azt és annyira felment bennem a szint ettől, hogy ma kivittem a gépjárművet, javítanák meg a kopóalkatrészt. Egy óra alatt megvan! – azt mondják nekem. Én meg persze örültem. Megvárom? Hogyne. Közben megvizslattam a vadonatúj autókat a szalonban és tanúja lehettem, ahogy valaki egy tök új, nulla kilométeres autót vásárol ötmillióért, majd kigurul vele az eladótérből. Ilyet se láttam eddig így élőben, fájó szívvel gondoltam közben lakossági folyószámlám hervasztó egyenlegére. Egy óra elteltével közölték velem, hogy hát bizony, itt aztán van munka rendesen, alig lehet szétszedni az autót az alkatrész cseréje végett, eltart még egy darabig. Japán autó jó autó, nincs semmi gond, 6500-as munka-óradíj mellett ráérek itt várni. A végeredmény az lett, hogy két órán keresztül vártam, mire elkészült a műveletsor, így ezért az egész témáért (alkatrész és munkadíj) ott lehetett hagyni egy Deákot. Rohamokban jelentkező pitvari tahikardiám lett, amikor megtudtam az összeget, barátaim. Pofám leszakad – vagy ahogy már csak fekete-fehér emlékképeimben létező egykori tanárom mondta, arcom bőre porba hull. Nagyon drága a javítás. Ráadásul, ami a legjobb, még rám akartak sózni ennek tetejébe egy fürdőbelépőt is: ha már úgyis elköltök ennyi pénzt, az csak belefér. Persze. Csak én autókázni szeretnék a közúton, kocsiba be, kettesbe be, nem úszni a hűsben, perpillanat, kiskeziccsókolom, ha megbocsát.

A szervizelésből ennyi nem volt elég mára: ahogy hazajöttem máris szaktudásomat kellett fénylőn megcsillogtatni a szomszéd egy lelkiekben már rég leamortizálódott, de most testi valójában is erősen széthullott fűnyírójának javítási mechanizmusát illetően. Szegény pára igencsak kilehelte a lelkét abban az életciklusát jóval meghaladó pár évben, ami alatt használva volt. (Mármint a fűnyíró, nem a szomszéd.) Most viszont már nagyon úgy nézett ki, hogy eljött az ideje, hogy letegye a lantot. Le is tette, ott hagyta valahol a fűben. :) Megállt, nem ment tovább. Volt már ilyen nálam is, át tudtam érezni a történetet, de ennek ellenére a fűnyírási műveletsort (melyet gondos szomszédom vitelezett ki ezen a perzselően forró nyári délelőttön) magamnak kellett befejeznem saját, jól megérdemelt, drága petákokon vásárolt fűnyírómmal. Jó volt egy kicsit mozogni és egy cseppet se bántam, hogy most nem az egész hektáros udvart kell vágnom, hanem csak egy kis részét. Jó volt ez így is.

Ez az első három nap története, ki tudja még, hogy mit hoz a holnap.

Diffy 3 reklámvideó

Az alábbi, közel 1 perces videóval szeretnénk enyhíteni a Diffy 3-ra várakozás stresszét. :)