Búcsú a téltől

Már hetekkel ezelőtt elterveztük, hogy ezen hét pénteki napján végre hazalátogatunk. Hazalátogatásunk mindig kalandosan telik, főleg azért, mert olyan útviszonyok között kell haladni, amire már jelzőt sem lehet találni, gyakorlatilag az útburkolat szétveri a kocsit. Ha valaki még emlékszik arra, hogy milyen időjárás volt pénteken, talán nem lepődik meg azon, hogy mindez nagyon izgalmas havas esővel, majd később igazán sűrű havazással volt megfűszerezve.

Az első pár kilométeren minden lyukat kikerültem, mert vízzel megtelve nem lehetett tudni, hogy melyik mély és melyik nem az. Közeledve a Tiszához megálltunk a "kispiros" vasútvonal éppen előttünk lezárt sorompójánál. Egy olyan vasúti hídon kell áthaladni, amely vonat- és autóközlekedésre egyaránt alkalmas. 10 perc várakozás után áttekert biciklivel a sorompókezelő és lezárta a másik oldal sorompóját is. Majd visszatekert oda, ahonnan indult, a híd másik oldalára. Ezt követően 10 percig vártunk, amíg a kis piros vonat áthaladt csigalassúsággal a síneken, majd kisvártatva felnyílt a szembe jövők sorompója, tehát újra ők mehettek, majd csak ezután, összesen kb. 25 perc várakozás után nyílt fel megint a sorompó, aminek köszönhetően újra elindulhattunk és nagy nehezen felkaptathattunk a Tisza gátjára. Egy táblán jelezve van, hogy "10 percen túl is zárva tartható", ezt valaki mókásan még egy nullával megtoldotta. :)

10 percen túl is zárva tartható
(szeptember végi fotó, a híd másik oldalán, innen indult biciklivel a sorompókezelő)

A gáton haladva a kocsi ide-oda csúszkálása is erősítette bennünk azt, hogy talán nem a legjobb döntés volt most elindulni hosszú utunkra. A 35 km/órás csúcssebesség és az, hogy 100 méterre se lehetett ellátni a sűrű havazás miatt, igazán hosszú, beszélgetős hazautat sejtetett. Ahogy haladunk ott a téli csendben, egyszer csak látjuk, hogy a puszta közepén, a nagy semmiben valami nagy kiterjedésű dolog van az úton. Mint egy sötét felhő. Majd egyre közelebb érve kibontakozott előttünk az, amiről eddig úgy gondoltam, hogy csak a vígjátékok egyik kedvenc fogása. 

Természetes úttorlasz

Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy egy csapat bárány legeli a havas aszfaltot előttünk, pedig tényleg így volt: ott álltak csoportban és nem voltak hajlandóak megmozdulni. A ritmikus, valamint a hosszú, egyértelmű dudálás egyike sem hozott látványos eredményt, egyedül az tűnt jó megoldásnak, ha közéjük hajtok. Igaz, hogy egyik-másik jószágot a kocsi tolta arrébb, de megértették, hogy mit akarok és elindultak lefelé a gát oldalán. (Ezekkel egyébként se egy juhászkutya, se egy juhász, se senki nem volt, még a legközelebbi tanya is kilométerekre volt onnan.)

Hát így jártunk, hatvan kilométer 2 óra alatt, varázsos teljesítmény kis országunk közútjain. Nyilván ahogy hazaértünk, már javában olvadt a hó és pár óra alatt nyoma sem volt. Tőlünk így búcsúzott a tél.

Gizel nénéd szabadulása

Na, hát csak jobb mán itten, la, a tisztaszobán, nem-ë, lelkëm? Aszittem sosë az életbe së gyövök el onnat, de csak addig fordúgattak az események, hogy  muszaj vót nékik éngëmet utamra engednyi. Elsorolom hogy vót, addig szürcsöjjed eztet, nesze, vëgyed el. Van benne kis rum is. Szíjjogassad.

Na, mán hónapok óta ültem a Vörbéccsbe, Isten lássa lelkëmet, tán kez'tem is vón' mësszoknyi. Hiába vártam én aztat, hogy gyün majd a fogalmazvány a plebánostú, sëmmi së érkëzëtt. Állítólag ollyannyira mësszaporodtak a tëendői, hogy nem tudott ű időt szakítni énrám. Ezt së értem: máskor annyi mondanivalója van vasárnap, hogy kibeszéli a tehénbűl a bornyút, most mëg csak ëgy csëpp kurta levelet írt nekëm, hogy a fijam sëhogy së akarja, hogy innen kigyőjjek. Hát de én attú csak akartam. Csakhamar telefonvégre kaptam, de csak bagadozott, hogy így Gizël, mëg úgy Gizël. Sárga fődig lëhortam, úram Jézus de szígyëllëm: joggal këllëtt utána húsz miatyánkot mondani, de rëttenet elmontam mindënnek, hogy amíg a lëcsot vittem, mëg a pampuskát, addig jó vótt Gizël, most mëg hogy tënni kéne valamit, hát nem leli a módját mëgfele? Végtire oszt' magamba fordúttam, két hétig ki së gyöttem a szobábúl, amúgy is szakatt az esső.

De ëgyedű lënni nem tuttam. Mer' ugye párba vóttam állítva a Rozëllával, az mëg feszt ottan tüsténkëdëtt, mindég vótt valami tënnivalója a szoba körűl. Mán a politúrt lëradírozta a vánkosrú, annyira takarított, mire oszt' nagy nehezen kibökte, hogy azé' sërtepërtél, mer' attú tart, hogy kárt tëszëk magamba, nagy bánatomba'. Mënnyugtattam osztan, hogy së a sëmmirekëllő mënyem, së a fijam, de még ez a vézna plebános së éri mëg aztat, hogy magamra húzassam a rögöt! Mer' mindég Dezső jár az eszëmbe: mëmmonta akkor, amikor mëmműtötték nyócvannégybe, hogy az élethë këgyetlen módon këll ragaszkonnyi. Én së hajítom mán el akkor magamtú, akárhogy is fordúl a sorsom. Majd ha mán ollyan beteg lëszëk, hogy csak a szëmemet këll lëfognyi, akkor tán, de addig sëmmiképpen së.

Rozëlla këgyetlenű rítt, aszittem a szëme kifolyik, mire életëmnek a történettyit végigsoroltam. Térűt-fordútt ëggykedvűségibe ott napokig, mire oszt' ennyit szótt nekëm ëggy este, lëfekvés előtt (éppen a Szentírásba merűttem el):

– Gizël, ki akarol-ë jutni innet?
– Nekëm más vágyam sincsen, az szentigaz.
– No, akkor mámma este el në aluggyá méllyen! – aszongya.

Evvel oszt' lëótotta a tungszramot.

Pislogtam én ëggy darabig a sötétbe, elcsëndësűtt az egész Vörbéccs, el is aluttam, ahogy këll, nyomott a Gektizál cudarúl. Ménkű nagy csattanásra ébrettem, maj'nem mëgátt a pöszmétërëm: ez, mint valami kísírtet, úgy ahogy vótt, pongyolába kimászott, lëverte a virágálványt, de nem zavarta, osont kifele, oszt' hallom, hogy a szomszédba a Józsit ébreszti fëlfele. Csëpp idő múva merejű csënd. Së halk kopp, së zörej. Ëccër csak léptek nesze, gyön vissza Rozëlla, hallom a lúdtalpjának a csattogássát a folyosórul, aszongya: őtözzé Gizël, szëggyé össze mindënt, de lámpát në gyúccs, mer mëgbukunk! Na, a nagy fekete sötéccségbe ottan rámolok, he. Lëesëtt mindën a kezembű, vert a verejték, nem leltem a kendőmet, tapogattam mindënt, mint tót a hajnalt. Nagysokára oszt' ott áttam a kuffërral, oszt' vártam, hogy valami lëgyën. Ëccër csak a Rozëlla mëgint gyön: osonnyunk, aszongya! Elindúttunk a folyosón, de ez ollyan tempót diktátt, hogy mondom ájjá mëg, Rozi, mer' mënten elhajítom magam a kockakőre, oszt' tapottat së tovább! Rëttenet sötét vótt, de láttam, hogy eeez, mint valami erőbajnok, úgy fëlkapta azt a ménkű nehéz kuffërt, hogy csak lestem rajta, aszonta: në ájj mëg Gizel, mingyán a célná vagyunk. Hova visz ez engëm? – gondoltam. Kimënünk az udvarra, a háccsó üvegës ajtó akkorát zörrent, hogy tán még Dezső is hallotta – szëgény uram a sírjába forgott, ha látta, hogy szökök elfele.

Köd vótt odaki, az udvari lámpák fényibe csak a sziluëttëket láttam, de kűsűbb azt së. Ott áttam ëgyedű, oszt' mán azt së tuttam, élek-ë vagy halok. Hideg vót, he, maj' mëffagytam ott, pedig barhétt, lajbi, minden rajtam vótt, nem mondhatom, hogy gálába vótam. Irdatlan dágvány az udvaron, heee, bokáig süllyettem. Hozzáfogtam vóna mán éppen ordítnyi, mikor nagy fényësség tárútt elejbem, na, Gizël, gondoltam, víged lëssz most, ennyi vótt, lëfőzted az utolsó kávét, elgyött a végítílet. De oszt csak kibontakozott a nagy ködbe ëggy csíborszínű kisótó, amit a Jóska vezetëtt a szomszéd szobábul. Rozëlla intëgetëtt az ablak mëgűl, hogy szájj bë, Gizël! Úgya, mondom, annyi az nekëm, szërinted, mëg së bírok mozdúnyi! Ekkor kigyútt a fény az egész Vörbéccsbe, mëgneszëltek valamit! He, ezëk mëg közbe ketten tuszkoltak be a hátsó ülísre, assë tuttam hun vagyok! Józsit pofán vágtam, mer' szërintem nem këllëtt vóna annyiszor a faromat fognija, ahogy dúrt az ótóba bëfele. Kérdezték hun lakok, elismétëlgettem vagy háromszor, Józsi mëllódította a gépjárművet, oszt' ëccër csak fërtályóra së këllëtt, ott vótunk a kapum előtt.

Hálákottam nekik, montam: győjjönek bë, igyanak valami erősset-édeset, csak tanálok a sëzlony ágyneműtartójába véletlenűl valamit, de ménkű szabadkoztak, mëntek visszafele, mer űnékik szërződéssök van, nem gyöhetnek csak úgy kifele, főleg nem éjnek idejin. Azóta oszt' nem tudom, hogy mi vótt, hogy vótt: álítólag aszonták bent, hogy felelőssígem tejjes tudatába elgyöttem, kaptam rulla kűsűbb postán papírt, hogy ápollásomat mëgszüntetik, bódogúljak, ahogy gondolom, nem válalnak értem garanciját. A fijam is gyött vóna valamelyik nap, mer' gondolom néki is mënt a papír, itt dudátatta az ótót vagy ëggy órán kërësztűl, de nem nyittam ajtót, még a függönyt is bëhúztam, oszt' jó hangosra vëttem a kosútot, në is hajjam! Kéccër elmonta a hírëket, mire lassabbra vëttem, akkor mán nem vót ott a fijam, este is lëtt. Cefetű haragszok rája, a mocskossa, maj' számollunk míg.

Hát oszt' így sikerűtt kigyönnöm az otthonbú, lelkëm, magam së gondoltam vóna, hogy illyen kalandba lëssz részëm még vínsígëmre. Azé' jó itthon: rá nem nézëtt vóna sënki sëmmire, ëtte a por az egísz mindënséget, alig győztem kitakarítani mindënt. De mán most oszt rend van, látod. Fánglinak lökött a szomszéd mindég valamit. A bestye. Na, jóvan, elíg lëssz mán, nem kapol többet, tëszëm vissza a sëzlonyba. El në mongyad sënkinek amit elsoroltam, a plebános së tuggya, csak sejti, de vele së szólok most ëggy darabig, hagy gondolkozzon a vín szentfazík. Csókollak bennetëket, maj' gyövök még, addig oszt' në përnahajdërkoggyatok!

Gizël

Heti aktuális

No, egy kicsit el vagyok maradva a blogolással, de igyekszem behozni a lemaradásomat. Annyi minden történt, hogy egész egyszerűen nem volt erőm, kedvem és idegzetem a gép előtt komoly dolgokkal foglalkozni. Most megosztom mindenkivel dióhéjban, mi az, ami az elmúlt hét alatt történt.

Komolyabb fordulatot vett a Diffy fejlesztése: túl vagyok a 60. pálya elkészítésén és mondhatom, igazán remek különbségeket találtam ki nektek – remélem, mindenki várja már a játék megjelenését. Én nagyon, de még 40 pályát el kell, hogy készítsek, a 100. pályára extra sok különbséget tervezek, ami megfekteti a rendszert, de majd meglátjuk, hogy végül hogyan is alakul. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a játéknak hivatalos weboldala is van, aminek fejlesztői blogjából és a Letöltések szekcióból értesülhettek arról, hogy hol tart a játék fejlesztése. Érdemes felkeresni! :)

Időközben ránéztem már, hogy a Reason-nek (amivel a játék zenéje készül) jelent-e meg frissebb verziója, majd meglepetten tapasztaltam, hogy még 2010-ben... egy kicsit el vagyok maradva a szoftverek frissítése terén, így az utóbbi héten ez is napirenden volt, évekkel ezelőtti verziókat cseréltem le képszerkesztőből, videovágóból és hasonló szoftverekből. Most egy kicsit megint az élvonalban vagyok. A Reason-re visszakanyarodva: legnagyobb újdonsága két eszköz, az egyik egy Kong nevű dobszekvencia-tervező, a másik pedig egy Dr. Octorex nevű eszköz, amivel különböző ismétlődő mintákat, főként ritmusokat pakolhatunk a nótába viszonylag egyszerűen. Nem csak állatul néznek ki, iszonyat jó gyári mintákat adnak hozzájuk, amiket a végletekig lehet torzítani és változtatni, eszméletlen jó ritmusokat kicsikarva így belőlük.

Kong és Dr. Octorex

Érdekes egyébként, legutóbb akkor váltottam Reason-verziót, amikor a Diffy 2 készült, úgy látszik, ez már szokásommá válik. :)

Cities XL

Ha már a szoftvereknél tartok, akkor egy kis játék is belefér. Annyit mondhatok, hogy régi vágyam teljesült: megjelent egy szuper várostervező játék, a Cities XL, ami majdnem olyan, mint a SimCity, de mégsem. Jelenleg még ismerkedem az oktató pályákkal, de előbb-utóbb majd profi várostervező válik belőlem. Annyira jó, hogy le lehet menni az égből egészen a földig, és előttünk mászkálnak, gördeszkáznak meg kocsikáznak a városlakók. Olyan valami ez, amire egy SimCity rajongó egész életében várt és végre megkapta: bejárható a város, végigmehetünk az utcákon, szétnézhetünk a városlakók életében. Szuper a látvány, de hogy a játékélmény milyen lesz, majd kiderül.

Szolgáltatóváltás terén is vannak fejlemények: a nyalóka-szakaszban vagyunk, ugyanis az új szolgáltató úgy tudja, hogy itt nem szünetmentes szolgáltatóváltás, hanem új bekötés történt, sőt szerintük itt komoly kábelezési munkák is folytak. A hűséges olvasó tudja, hogy ez nem így volt, de mindegy, így most kapom a számlát az újtól is, meg a régitől is, mivel az meg nem tud arról, hogy már más szolgáltat. Ma legalább egy órát telefonáltam el velük, mire megértették, hogy én mit akarok és mire én megértettem, hogy ők sajnos nem tehetnek semmit. A réginek elmondtam a szomorú, ám de szép ívű történetemet, mire közölte, hogy oké, de ezt írjam már le, és úgy küldjem el. Egyszerűbb lett volna, ha azt mondja, hogy ne szóljak egy szót se, csak írjam le... nem kellett volna kétszer elmondani. Az új sűrűn elnézést kér, egy havi internet-szolgáltatás díját elengedi, de nem lennék meglepve, ha a számlán ez a kedvezmény már nem szerepelne. Extra adag nyalóka volt a nap végén, amikor fél órát álltunk sorba a T-Home üzletében, hogy megvizsgáljuk, mi is van akkor a postaládába gyűrt szerződésben, mire közölték, hogy ez itt nem T-Pont. Vizsgálgatni meg csak ott lehet. Így tulajdonképpen semmire se jutottunk. Kíváncsian várom a folytatást, a reakciókat a szolgáltatók részéről, lesznek-e jófejek, vagy nem... Majd szépen sorban leírok mindent.

(Nem annyira) SuperShop

Minden elköltött 200 Ft után 1 SuperShop pont jár a SPAR és INTERSPAR áruházakban.

Csak nem ma.

Újra T-Home ügyfél vagyok

Amint azt már január 16-án, Szolgáltatóváltás című bejegyzésemben közzé tettem, újra leszerződtem a T-Home-mal, annak reményében, hogy immáron stabil kapcsolatot kapok a többiekhez képest sokkal jobb áron. Nos, a szolgáltatáscsomag megrendelése január 12-én történt, utána szinte alig tűnt fel az a 19 naptári nap, amit várni kellett arra, hogy megjelenjen nálunk az első szerelő. Jöttek is két körben. A déli 12 órára egyeztetett randevú már 10 óra felé elkezdődött, jelezte az előőrs, hogy ők itt vannak és akkor jönnének befelé. Kis rendezkedés után sikerült hazajönnöm és láttam, hogy a háromfős különítmény hatalmas szúrófegyverekkel felszerelve akar jönni ide rendet vágni a kábelek között. Először csak finoman érdeklődtek afelől, hogy "hol a net", hol a tévé, meg hogy is van itten a dolog, majd meglepetten tapasztalták, hogy – mint ahogy egy jó háztartásban lennie kell – itt minden kábel a helyén van, átmegy a másik szobába is a hálózat, szóval gyakorlatilag akkor ők most végeztek is, és hát akkor írjam alá a munkalapot. Aláírtam. Azt azért megkérdeztem, hogy ha a másik szobában switch-csel osztom szét a jelet a számítógép és a TV között, akkor az működni fog-e? Erre egy kissé borostás, gyerekcsináló bojtos sapkát viselő, zöld ruhás figura közölte, hogy az úgy biztos nem fog működni, mert a switch "leveszi a jelet". Hát, ha leveszi, gondoltam magamban, majd húzok át egy másik kábelt, bár nem igazán értettem, hogy miért is kell közvetlenül a routerben lennie az egyébként célszámítógép set-top-box kábelének.

Kisvártatva megérkezett egy másik szerelő (a Laci), aki hozta a beltérit és a tudást ahhoz, hogy a rendszer immáron a modem-router kombó resetelése után is életre keljen. Az itt töltött ideje alatt végigvártuk a set-top-box és a router újraéledését, aztán nem volt ADSL jel, aminek következtében be kellett, hogy menjen a központba intézkedni, mert telefonon csak zenéltek neki szívhezszólóan. Addig én ittam egy kávét. Ahogy az ADSL jel megjött, a Laci is betoppant és beállított nekem mindent, úgy, ahogy kell. Majd bemértük a 20 megabites maximumot nyújtó internet-csomagom sebességét és meglepetten tapasztaltam, hogy az érték 10 megabit. Ja, hát persze, megy odaát a tévé, kapcsoljuk ki a beltérit. Kikapcsoltuk, így mindjárt 13,9 volt, ami azért az eddigi 15,5-höz képest csúnya visszaesés, még akkor is, ha olcsóbb a net, mint eddig volt.

A set-top-box, ami készenléti állapotban is fűt rendesen,
bekapcsolva pedig közel 4 megabitet csippent le a sávszélességből

A TV minőségéről ejtenék itt egy pár szót. Hozzá kell tennem előtte, hogy nem vagyunk nagy tévénézők, így semmiféle igényes csomagot nem rendeltünk: nincsenek HD csatornáink, csak sima hétköznapi csatornák, amiket néhanap egy-egy unalmas estén nézni tudunk. Nos, bekapcsolás után jól látszik azért, hogy interneten streamelt adásról van szó, mivel a részletek teljesen el tudnak mosódni, ha az ember közelről nézi a képet. Az erős tömörítést főként a "konfettis" jelenetek sínylik meg, ilyenkor négyzetrácsosra szalad a kép, illetve három órás folyamatos tévézés során tapasztaltuk azt, hogy leesett a bitráta kb. 8 kilobitre és az egész kép full "kockás" lett, aztán ez magától vissza is állt pár másodperc eltelte után. De érezhető azért a tömörítés, bár tisztes tévénézős távolságból nem tűnik fel. Hardcore tévénézőknek, ha megkérdeznék, én egyáltalán nem ajánlanám ezt a fajtát: szerintem ez alkalmi tévénézésre való, nagy minőséget nem kell várni tőle, mondjuk ez az árán is tükröződik.

Nyilván, ahogy kell, a net sebessége miatt már a szolgáltatás első napján írtam az ügyfélszolgálatnak, hogy ezt így akkor hogy is gondolták, remélve, hogy nem azzal jönnek nekem, hogy a garantált 10 megabit megvan és tulajdonképpen fogjam be a számat. Eddig semmiféle visszajelzést nem kaptam, ámde nem is telt el még 19 nap, mindenesetre nem fogom ennyiben hagyni a dolgot, hiszen 2 év hűséget készülök éppen kötni velük. Remélem, hogy összekapják magukat, bízok bennük, aztán majd meglátjuk, hogy mit dob a gép. A fejleményekről majd beszámolok.