Retró félév

Közel egy éve írtam arról, hogy végre eljött az aranykor: nem kell a félévi jegyeket egyenként beírni az ellenőrző könyvekbe, helyette az elektronikus naplóból kell nyomtatni egy lapot, ami minden fontos adatot tartalmaz. Ezzel büszkélkedtem a téli szünet alatt is ismerőseimnek, hogy milyen jó, hogy már csak az év végi bizonyítványba kell beírni a jegyeket kézzel, minden egyebet nyomtatunk. Aztán, ahogy ez lenni szokott, a kimondás pillanatában érvényét is veszítette mindez, mert valaki  rosszul aludt egy éjjel és kiötölte törvényi szinten, hogy elektronikus napló ide vagy oda, nem ám csak úgy nyomtatjuk az A4-est, de nem ám! Vissza a kőkorba, tollakat és vonalzókat elő, tessék szépen beirkálni egyesével a jegyeket az ellenőrző könyvbe kézzel, mert ott vannak azok jó helyen. Aztán meg vonalkázni is tessék, pedánsan. Igaz, hogy amióta elektronikus napló van, semmi más szerepe nincs a könyvecskének, minthogy év elején beírjuk, mit megkíván a haza, igazolásokat írnak bele a dokik, én pedig beírom a dicséreteket és megrovásokat, de sebaj: a félévi jegyeket akkor is oda kell írni. Meg az is igaz, hogy a szülők és a diákok is az elektronikus naplóban követik a jegyeket, de ez sem jelent semmit: írjad be az ellenőrző könyvbe a félévi jegyeket, Zoli.

Ez, hölgyeim és uraim, felettébb elszomorító. Legalább annyira, mintha azt találnák ki Odafent (de már, komolyan mondom, nem is merem leírni, mert lehet ötleteket adok), hogy az elektronikus napló mellett, biztonsági okokból, legyünk szívesek a hagyományos naplót is vezetni. Szerintem érdemes lenne visszahozni a palatáblát is, hátha akkor nem kopna annyi papír, a tanulói laptopok mellett pont elférnének a polcon. Még csak helyet se foglalnának sokat. Az írásvetítőben is olcsóbb izzót cserélni, mint a projektorokban, a kompetencia-alapú oktatás helyett pedig térjünk vissza a nádpálcához, meg a méterrúdhoz, amely – fájó gyerekkori emlékeim alapján – sajnos nem csak a hossz mérésére szolgált. Éppúgy nem, mint a biliárddákó... hiába no, kemény suliba jártam, megedzett az élet. Megtanultam, hogy a hosszú pálcákkal és botokkal közlekedőkkel nem jó vitába keveredni.

Azt hiszem, most jól kimorgolódtam magam, jövő héten meg majd megnyugszom és hétvégén írogatom befelé a szebbnél szebb osztályzatokat, mint a kisangyal.