Az átlagos ember az írásbeli érettségin koncentrál: görnyed a feladatlap fölött, gondolkodik, ír a piszkozati lapra, áthúz, átfogalmaz. Teszi mindezt azért, hogy mire elérkezik az utolsó egy-másfél óra, képet kapjon arról, hogy mit is akar a tisztázati lapra írni és azt gyöngybetűkkel vésse fel oda a minél több pont, minél jobb jegy érdekében. A vizsgák már csak ilyenek. Pár éve írtam egy bejegyzést arról, milyen érettségiző típusok vannak, azt hiszem, hogy ma ezt egy újabbal egészíthetem ki.
A dolog úgy zajlott, hogy a vizsgázó hirtelen kifogyott az ötletekből. Merengett a papír fölött, de a sok üresen álló vonal nem nyújtott nagy élvezetet. Éppen ezért hol az ablakon nézett ki, hol pedig a többieket nézte, mintha csak tőlük várna bármi ötletet a folytatáshoz. Az ötlet azonban nem jött. Kisvártatva a feladatlapra merőlegesen helyezett tollára koncentrált: farkasszemet nézett vele, de persze ő pislogott előbb. Így a toll nyert. Majd mivel felülről végképp unalmas volt figyelni a tollat, kissé leheveredett a padra, oldalt fordított fejjel bámulta tovább a toll míves kidolgozásának részleteit. Kicsit később a toll már ernyedten állt az ujjai között, ő pedig bámult bele a semmibe, karján feküdve. Hogy min gondolkodott, azt senki se tudhatja, de később már ő sem volt ennek tudatában, mivel hirtelen a hatalmas csendben ütemes, hangos szuszogás vette kezdetét. Majd a szuszogás egyre erősödött, a toll pedig a padra hullott tehetetlenül. A vizsgázó megszunnyadt az érettségin. A többiek, miután érzékelték mi történt, böködték egy kicsit, hogy hát mégiscsak kerüljön vissza ő is a valóság kegyetlen sodrásába és folytassa az írást.
Megmondom őszintén, sok mindent láttam már, de ilyet még érettségin nem tapasztaltam. Inkább a másik véglet szokott előfordulni, hogy valaki annyira dolgozik, zörög és koncentrál, hogy azzal zavarja a többieket, de hogy a szuszogásával? Meg sem merem kérdezni, hogy mi jöhet még ezután...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése