A blog hasábjain már említett telefonrendelés egyben tarifacsomag-váltással is járt, amelynek az volt a célja, hogy az évek alatt szépen lassan gigászira duzzadt telefonszámlánkon valamelyest csiszoljunk lefelé egy keveset. Számításaim szerint a számlának kb. a felére kellett csökkennie a váltással, mivel egy csomó olyan szolgáltatást elhagytunk, amiért eddig külön fizettünk súlyos összegeket (pl. internet- és SMS-csomag). Éppen ezért döbbentem meg (egészen pontosan majdnem fel kellett locsolni engem), amikor megláttam, hogy az e hónapra ütemezett telefonszámla éppen a duplája lesz annak, amit eddig fizettünk.
Oknyomozás kezdődött! Hamarosan ki is derült, hogy az új tarifacsomag díjai mellett a régi tarifacsomaghoz rendelt szolgáltatások mindegyikét is kiszámlázta a szolgáltató, egy teljes hónapra, teljes áron, annak ellenére, hogy csak 9 napig használtuk őket, utána pedig lemondtuk. Ez tűrhetetlen volt, mi több: elfogadhatatlan, sőt: vérlázító, ezért rögvest fel is hívtam a 1220-at, hogy némi gyógyírt a lelkemre adnának azáltal, hogy egy 9 napig használt szolgáltatást tényleg csak a 9 napra esedékes díjjal fizessünk ki. A szolgáltató felkészült embere kifejtette a véleményét arról, hogy itt nem lesz lélekbalzsamozás, mivel az ÁSZF-ben rendezett sorokban áll ottan szigorú betűkkel, hogy bizony az ügyfélnek ki kell fizetni a hónap elején aktív szolgáltatásokat, egész hónapra. Replikáztam és elővezettem, hogy szerintem mennyire etikus dolog az, ha 9 napig használtam valamit, de mégis 31 napra kell fizetnem. A problémát ugyanis (szerintük) az okozta, hogy a díjcsomagváltást a telefonrendeléssel én kértem és nem ők. Ezt el is ismertem, és közöltem, hogy a csomagváltás díja is szerepel a számlán, és szerintem ezzel a váltással egyértelművé tettem mind a magam, mind a T. szolgáltató számára, hogy a régi szolgáltatásokat nem akarom tovább használni. Erről (ti. hogy nem működnek tovább a régi szolgáltatások) a rendelést követően mintegy 30 percen belül SMS-ben is értesített bennünket a Telenor, így aztán úgy voltunk vele, hogy valószínűleg akkor fizetni sem kell azokat tovább. De hát nem, szerintük kell.
Mivel nem jutottunk dűlőre, ezért még mielőtt válogatott szitkokat szórtunk volna egymásra, az ügyfélszolgálatos időt kért, majd 15 percig vártam, melynek során 39 alkalommal hallgattam végig a Telenor reklámmuzsikáját. Megmondom őszintén, a 10. perc környékén arra gondoltam, hogy engem itt és most aztán jól felültettek: húzzák a fülembe a nótát, az ügyfélszolgálatos meg kiment cigizni (szigorúan szabad térbe) és éppen egy szintén dohányzó haverjának meséli, hogy milyen hülye hívta fel most őt éppen, és nem bírta tovább: el kellett rántania egy spanglit. Azonban a 15. perc után csak jelentkezett és volt egy ajánlata. Mivel prémium ügyfél volnék, aszondja', ezért a számítógépes rendszer megengedte, hogy egyszeri díjcsökkentést kapjak, mely szerint két telefonszámra a két legdrágább szolgáltatás egész havi díját elengedik nékem. Könny tolult a szemembe a jó hír hallatán, de azért még akadékoskodtam, hogy a 9 napra esedékes díjat szívest (ha nem is örömest) kifizetem én, csak a többi napra ne kelljen, amikor nem is használtam. Ő viszont kötötte a házőrzőt a culáphoz, hogy márpedig itt egész havi összeg lesz elengedve: kell vagy nem kell?! Na, ennek már fele sem volt tréfa: valamikor dolgoztam én is ügyfelezős részen, szóval tudtam, hogy most aztán az idegösszeomlás szélén járunk a variálásommal, így készségesen elfogadtam a dolgot. Jóhogy! A telefonszámlánk így majdnem a felére (kb. az általam kikalkulált összegre) csökkent, így a tegnapi este folyamán be is írtam a Telenor számára egy ceruzás kisötöst zölddel, ráadásul a beszélgetés végén még pozitívan értékeltem az ügyfélszolgálatos úriembert és az egész ügyfélszolgálatot is, cakkumpakk, úgy ahogy van.
Néha megéri hűséges ügyfélnek lenni... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése