iPad 2 tapasztalatok

Apple iPad 2

A hétvégén lehetőségem nyílt kissé közelebből is megvizsgálni az Apple iPad 2 nevű készülékét, ami alapvetően átformálta bennem a tabletekről alkotott képet. Jómagam nem rajongok az érintőképernyős eszközökért, ennek ellenére szerethető megoldást fedeztem fel ebben a kis kütyüben. A csak érintőkijelzős berendezések iránti halovány utálatomat fel lehet fogni régimódi dolognak, vagy annak is, hogy küzdök a divat által diktált, előbb-utóbb úgyis mindent elsöprő hullám ellen, de alapvetően inkább azért volt bennem eddig ez az érzés, mert nagyon bénán bánok (megszokás híján) az ilyen eszközökkel, nekem hiányzik a billentyűzet.

Hallottam már az iPad-ről, sőt, kb. egy éve volt szerencsém egy teljes öt percig kipróbálni az eszköz legelső szériáját, akkor azonban nem győzött meg. Annál inkább meggyőzött most hétvégén, amikor úgy használtam, ahogy én akarom és arra, amire én akarom. Alapfunkciókat teszteltem csak, mivel nem az enyém volt a készülék így jobban nem merültem bele a működés elemzésébe, mezei felhasználóként értékelem a látottakat.

A hardver
Hogy is lehetne értelmesen összefoglalni azt, amit az ember tapasztal, amikor kezébe veszi az eszközt? Talán a "mérnöki csoda" kifejezés jut az eszünkbe önkéntelenül. Legalább akkora élmény iPad-et használni, mint amikor életemben először mobiltelefont vásároltam és vezetékek nélkül telefonáltam. Akkor hihetetlennek tűnt az élmény és nem gondoltam, hogy valaha bármi is felér ezzel, de az iPad ilyen: az ember egyszerűen nem hiszi el, hogy mindez működhet egy ekkora tokban és ott van a kezében. Nehéz ezt elmagyarázni. Hogy lehet megoldani, hogy egy érintőképernyő, egy alaplap, a processzor, egy hangszóró, az akkumulátor (ami 10 óra működést biztosít), egy 64 GB-os tároló, a memória és minden egyéb belepaszírozódjon egy ekkora készülékházba? El sem tudom képzelni. Éppen ezért kerestem rá a neten. :)

Technológia kicsiben - iPad alaplap

Az érintőképernyő sajnos ugyanúgy gyűjti az ujjlenyomatokat, mint minden egyéb érintőképernyős berendezés. Ami azonban pozitívum, hogy sok érintőkijelzős telefonnal ellentétben a kis zsíros sávok egyáltalán nem látszanak akkor, amikor a fantasztikus képet nyújtó kijelzőn megjelenik a kép, szóval használat közben egyáltalán nem zavaró.

Apple Store
Amikor egy rövid ideig Linuxot használtam, abban is az tetszett nagyon, hogy a programokat egy hatalmas gyűjteményből kiválasztva egy kattintással lehetett telepíteni a rendszerre. Hasonlóan van ez az iPad 2 esetén is: az Apple Store elképesztő mennyiségű alkalmazást tartalmaz, amit tényleg csak két érintés telepíteni a gépre. A szükséges Apple ID és jelszó beírása után működik a dolog. Az ingyenes programok minden további kérdés nélkül, a fizetős programok némi hitelkártyaszám-beírás után azonnal települnek, WiFi használatával kellemes sebességgel töltődnek le és onnantól kezdve használhatók. Nincs Tovább gomb, nincs mappaválasztás, semmi sincs: az alkalmazás feltelepedik, az ikonja megjelenik és már indul is. (Lehet, hogy öregszem, de amennyire érdekelt régen, hogy melyik mappába hány és milyen fájlt másol fel egy alkalmazás, ma olyannyira nem hat meg: csak szeretem, ha olajozottan mennek a dolgok.)

PC-szinkronizáció
No, hát ez nem volt egy olyan fantasztikus élmény. Először is ugye a legegyszerűbb (ha nem az egyetlen) módja a PC-vel való szinkronizációnak az iTunes telepítése, majd azon keresztül az eszköz szinkronizálása. 2000 fényképet töltöttünk át a PC-ről az iPad-re, amik eleinte gyorsan, majd később, a 800. fotó környékén már csak csigalassúsággal töltődtek át az eszközre, ráadásul a PC merevlemeze rendkívül le lett terhelve. Az iTunes ugyanakkor kérdés nélkül mindenféle almappákkal pakolja tele azokat a mappákat a PC-n, amiket szinkronizálunk az iPad-del, szóval ez a megoldás nem jött be, de persze alapból nem is PC-vel való szinkronizációra van tervezve a cucc, inkább a Mac-ekkel való párbeszéd megy neki (bár azt Mac híján nem próbáltam ki).

Szoftverek, használat
Az iPad szoftverei minden gond nélkül futnak az eszközön (nyilván), legalábbis azok, amiket kipróbáltam. A zenelejátszó fut a háttérben, közben gond nélkül tudunk egyik játékról a másikra váltani. Nincs akadozó hang vagy kép, minden megy flottul. A kép bármelyik irányba elfordul, szuperül kezeli az eszköz a több ujjas tapicskolást. Fényképeket nézegetni első osztályú, remekül lehet tallózgatni és lapozgatni a képek között, sőt alapvetően azt mondhatom, hogy minden nagyon kézre áll abban az esetben, ha nem kell gépelni valamit. Sajnos a szoftveres billentyűzetnek az a tulajdonsága, hogy nem érezni melyik billentyűt nyomjuk le, továbbra sem tartozik a kedvenceim közé. Ennek ellenére meglepően jól lehet gépelni az eszközön, bár a szakdolgozatomat nyilván nem ezen készíteném – feltételezhetően nem is ilyen célból készült az iPad. Webcímek, e-mail címek, feljegyzések beírására azonban jól használható a virtuális billentyűzet is.

Nyomjuk a Fruit Ninját multiban az iPad-en, osztott képernyőn.
Talán hihetetlen, de kényelmes.

Konklúzió
Megyek holnap iPad 2-t venni? Nem hiszem. Mennék, ha nem kétszázezer forint lenne? Rögtön. :) Igazából olcsóbb ajánlat is van, 16 GB-os háttértárral "már" 140 ezerért is hozzá lehet jutni a cucchoz, de az még mindig nagyon drága. Hozzá kell tenni, hogy az Apple cuccok soha nem a költséghatékonyságukról voltak híresek: a kényelmes használatot, az egyedi dizájnt és a hardverrel maximálisan összehangolt szoftveres környezetet mindig meg kellett és ezután is meg kell fizetni. Jót játszottunk vele hétvégén, de azt hiszem, a mindennapokban a netbookot jobban tudom hasznosítani. Persze itthon azért elolvasnám a leveleimet ezzel a kis géppel is, miközben a kanapén fetrengek, de ezért kétszázezer forintot nem fogok fizetni.