Kellő életjel

Nehogy már mindig szombaton osszam az észt, mikor pénteken is lehet. Egy kicsit előbb lett vége a mai napnak, így aztán most mindenképpen el kell mondanom azoknak, akik kocka módon ki sem mozdultak a lakásból, hogy bizony ősz lett, esővel, hűvössel, hulló levelekkel. Háztartási macskánk eleddig még nem nagyon vett részt esős napokon, így nem is tudja hova tenni a lehulló vízcseppeket. Sajnos, a mancsával sem vigyáz és amit lehet, összesároz, így most már ott is meglátszanak az egyébként igen formatervezett tappancsnyomok, ahol eddig azt sem tudtuk, hogy a macska egyáltalán járni szokott. :) De sebaj, ilyen a macskatartók élete. Kíváncsian várom, hogy az első havazásra hogy fog rácsodálkozni a kisállat és hány hópelyhet akar majd elkapni, mire rájön, hogy az bizony elolvad a mancsán.

Telnek a hetek és vészesen közeledik a nyelvvizsga időpontja – mindösszesen egy hét maradt hátra. Egyre inkább úgy érzem, hogy semmit sem tudok. Nem tudom mennyire normális, hogy napközben a kimondott vagy hallott mondatokat próbálom angolra fordítani és bizony vannak olyan esetek, amikor ez nem sikerül. Ez rendkívül elszomorít, de bízom a sikerben: úgy érzem, hogy 60%-ra csak tudom teljesíteni a követelményeket, az meg már nekem éppen elég ahhoz, hogy nyelvvizsga-bizonyítványt kapjak. Ekkor végre végérvényesen magam mögött tudhatnám felsőoktatási képződésemet, még a fizetésem is emelkedne és végre az oktatásnak szentelhetném a teljes szabadidőmet.

Időközben meg a Sony Ericsson bejelentette, hogy nem kíván több klasszikus mobilt gyártani, jövő évtől csak és kizárólag az Androidra mennek rá, így a régi, jól bevált menürendszer és a megszokott kis megbízható Sony Ericsson telefonok eltűnnek. A Walkman, a Cyber-Shot meg az összes többi, egy funkció köré csoportosított mobilok sem lesznek már elérhetők, helyettük az Android és az Xperia hódít teret. Én még mindig nem veszek részt ebben az őrületben, pedig megjelent az operációs rendszer 4.0-s verziója, szóval már most éppen ideje lenne váltani, de egyrészt a valamire való androidos telefonok relatíve magas ára, másrészt pedig a szolgáltatóval kötött készülékhűség gátol meg abban, hogy magam is az Androidosok táborát gyarapítsam.

Nos, eme kellő életjel megadása után koccolok vissza angolul tanulni, azt hiszem, hogy kihasználom az előttünk álló hétvégét és tanulok megállás nélkül, amíg magyarul is elfelejtek. :-) Kezdetnek lefordítom ezt a bejegyzést angolra (bár az erősen felsőfok, nem közép) – aztán a többit majd meglátjuk. Kellemes hétvégét minden olvasónak, holnap reggel aludjatok sokáig! (Úgyis esni fog.)