Halloween

Beköszöntött a halloween a Thozoo naplójára is, amint a fantasztikus fejlécen láthatjátok. Igaz, hogy a megújult Blogger felületen öt percig kerestem, hogy hol is lehet megváltoztatni a fejlécet, de végeredményben sikerrel jártam.

Elkapott ez a halloween-mánia: az általam játszott, régebben már említett játékokban is beköszöntött a halloween. A RamaCity időközben teljesen megújult, újraindult az 1-es szinttől. Köszönhetően a változásoknak most már itt is különböző event-ök jelennek meg, amik legtöbbször az aktuális ünnepekhez köthetők. Saját városom így néz ki, miközben éppen a sírköveket gyártom azért, hogy eljussak a boszorkányüst gyártásának lehetőségéig:

Halloween a RamaCity-n

A repülőtér is felvette a halloween-jelmezt: többek között tökből készült repülőgépeket és kísértetkastélyokat lehet a repülőgépek küldözgetésével és az általuk visszahozott tök-érmékkel  megszerezni. Imádom az ilyen kis hülyeségeket. :)

Hozzá kell tenni, hogy az ünnep nálunk össze van kapcsolva a halottak napjával, ami ma van és nem holnap lesz. Holnap Mindenszentek ünnepe van, amit a valaha élt igaz emberek tiszteletére tartanak. Így vagy úgy, de nálunk a két esemény a köztudatban eléggé keveredik egymással. A halloween, a világító töklámpások, boszorkányok és fekete, felborzolt szőrű macskák az évnek ezen szakában évről évre egyre nagyobb teret hódítanak maguknak. A Valentin-napot sem ünnepeltük egy ideig, meg az apák napját sem. A Valentin-nap viszont most már teljes értékű ünneppé nőtte ki magát, ahol a kereskedők eladhatják az egész éves rózsaszín plüssmaci-készletet. Az apák napja még csak most kezd lassan, évről-évre bekerülni a köztudatba, a halloween olyan félúton jár. Egyre több helyen látni igazi sárga halloween-tököt és lehet belőle vigyorgó rémtököket csinálni a kreatívoknak, mindenkinek a saját igénye szerint. Ennek ellenére nem sok udvaron virít belőle még. Szerintem pár év és megtelnek nálunk is az éjszakai utcák cukorkákat gyűjtő, rémisztő jelmezbe öltözött gyerekekkel, csakúgy, mint Amerikában. Így aztán halloween környékén nem lesz érdemes édességet vásárolni, mert – mint jelenleg a krizantémnak és a mécseseknek – annak is feltolják az árát háromszorosára. :)

Nagyon szép szokás nálunk a temetőkben a mécsesek gyújtása elhunyt szeretteinknek, azért, hogy tudják: emlékezünk rájuk. Talán morbid dolog, de nekem tetszik, ahogy a rengeteg mécses fénye megvilágítja a temetőket. Megállunk szeretteink sírja előtt pár percre, emlékezünk, régi történeteket elevenítünk fel velük kapcsolatban, aztán tovább megyünk. A láng még ott ég tovább, pár óráig, pár napig. Utána kihuny, de csak azért, hogy jövőre újra meggyújthassuk. Ha a mindennapos rohanásban nincs is időnk felidézni a régieket, legalább ilyenkor szakítsunk rájuk egy órát.

Írásbeli nyelvvizsga élményeim

Na, ma aztán belecsaptam a lecsóba és letettem egy másfél vizsgát. Merthogy ilyet is lehet manapság! Az úgy volt, hogy elutaztunk a nagyvárosba: én és hű kedvesem, kinek jelenléte megnyugtatott, valamint erőt adott a megpróbáltatásokhoz. Ahogy az őszi fák szegélyezte utakon robogtunk, gondolataim már két dolog körül forogtak: hogyislesz, mintislesz.

No, Szolnok városának panorámáját megpillantva hirtelenjében belém állt a konkrét frász, hogy akkor most hogyislesz, mintislesz. Annyira, hogy véletlenül elkanyarodtam a körforgalomban és a város másik végén mentünk be, nincs jelentősége. Mindez azért történt, mert azt hittem, hogy teherautó vagyok és követtem a számukra előírt terelőutat. Mikor megérkeztünk a helyszínre, még korán volt: csak a hulló őszi levelek zaja törte meg a még éppen ébredő város távoli morajlását. Azért átsétáltunk a gyaloghídon, hogy erről is elmondhassuk: jártunk már rajta (kellemes élmény volt a verőfényes napsütésben rakni a talpunkat oda és vissza), majd beültünk egy helyre, ahol én személy szerint feketeribizli-teát ittam, de nem ám amolyan filtereset, hanem rendes nagy darabos teát, amit egy teatojásban kellett leforrázni. Nagyon finom lett, meg is beszéltük, hogy beszerzünk egy ilyen eszközt és hozzá a megfelelő mennyiségű és minőségű teát, hogy rituálévá tegyük a teázás meghitt pillanatait.

Teatojás - pontosan ilyen eszközzel dolgoztam

Ámbátor visszakanyarodnék a vizsgának témaköréhez, mert bebocsátást nyertem fél órával a vizsga megkezdése előtt több, lepusztult arcú sorstársammal együtt. A nyelviskola színeiben megjelent egy szőkített nő, aki a névsorolvasás előtt gáláns mozdulattal előhúzott egy akkora faliórát a retiküljéből, hogy csak lestem. Ezt átlátszó ragasztóval az aktív tábla legaljára erősítette, így annyira láttuk a pontos időt, mintha a táskájában maradt volna az irdatlan vekker. Nincs is idő már ezt tovább elemezni, mert hirtelen kiosztották a feladatlapot és elkezdődött a magnós rész (a szóbeli vizsga egyik fele – ezért tudtam másfél vizsgát letenni). Hallott szöveg alapján kellett válaszolni a lapon feltett angol kérdésekre, angolul, illetőlegesen el kellett dönteni, hogy a felvázolt állítások vajon igazak-e, avagy hamisak. Ez a vizsgarész fél óra alatt lezajlott, utána szünet, amikor is elfogyasztottam a kedvesem által vásárolt páratlan, friss pékáruból álló ebédemet a déli fényben ragyogó aszfalton. Utána húztam vissza a helyemre, el ne foglalják azt, ott a hátsó sorokban, a radiátor mellett.

A vizsga írásbeli része következett, ami 45+160 percnyi elfoglaltságot jelentett. A 45 perces részben szótár nélkül a finnek szaunázási szokásairól, a női box elterjedéséről és a briteknél szokásos lakás-kiadási projektekről olvashattunk angolul, a hiányos mondatrészeket be kellett írogatni, illetve A, B és C válaszok közül is válogathattunk kedvünkre. Olyan sormintát rajzoltam A-ból B-ből és C-ből, hogy ez egyszerűen nem lehet rossz. Én maximális pontot adnék magamnak. Ezeket átmásoltam a kék színű papirosra, majd a 45 perc leteltével lecsapott a szőkített nő, mint a sas, kimarva a kezemből az írást.

Következett az írásbeli vizsga 160 perces, maratoni szakasza. Beadási határidő a táblára celluxozott papíron figyel, tollal írva, így azt sem lehet látni. Mindegy is, egyébként, mert a pontos időt meg végképp nem lehet látni. Tetszőleges sorrendben megoldható feladatokból mazsolázhattunk. A hozzám legközelebb álló feladattal kezdtem, s így haladtam a hőn áhított cél felé. Elsőként angolról magyarra fordítottam egy, a szibériai tigriseket fenyegető erdőtűzről szóló írást és ez nekem olyan ismerős volt, mintha már fordítottam volna valaha. Ahhoz képest, hogy a felkészülés során voltak olyan szövegek, amiknek minden második szavát szótárazni kellett, ebben alig volt olyan szó, amit meg kellett keresni – sokat csak az adott szó szinonimája végett kerestem meg, hogy színesítsem és magyarosabbá tegyem a fordítást. 2. feladat: angol szöveg egy orosz síparadicsomról, kompletten hiányzó mondatokkal: szerintem ez a vizsga legkönnyebb része, egyértelmű, hogy az alul felsorolt mondatok közül melyik hova kerül. Felkészülésem során ebből is volt olyan, ami rendesen megizzasztott, de legtöbbször ezt teljes pontszámmal teljesítettem. Remélem, hogy a vizsgán is így lesz. 3. feladat a legnehezebb: angol nyelvű szöveg a Go nevű japán játékról, majd utána 10 kérdés angolul, amire a szövegben kell megkeresni a választ és angolul válaszolni, de saját szavainkkal. Másolni tilos. Na, hát itt már voltak problémák, egyáltalán nem vagyok biztos a sikeremben, ez a feladattípus nekem mindig is a nehezek közé tartozott. Utolsó feladat: baráti levél írása. Csak úgy kanyarítottam a sorokat! Arról kellett írnom, hogy miért szeretem az iskolámat, mi a jó benne és miért ajánlanám ezt a jövő félévben érkező cserediáknak. Testhez álló feladat, leírtam a munkahelyemről mindent. :) Remélem, hogy nem követtem el túlzottan sok nyelvtani hibát benne. A levélírás szabályait is elsajátítottam még éppen időben, így aztán itt is reménykedhetem a sikerben. Átmásolás a sárga, zöld és kék papirosokra, aztán végeztünk.

Mikor beadtam a dolgozatot, már ki voltam égve. A rőt fák mellett elsuhanó, gépkocsiban töltött hazautat teljesen átaludtam, pedig én vezettem. :) Állítólag csak testben voltam ott, lélekben nem, de ugyan ki ne lenne teljesen leamortizálva egy ilyen maratoni elmepróba után? Hát persze, hogy mindenki ugyanezt érezné. :)

A mai estét pihenéssel töltöm. Rám fér. Csütörtökön újra játszom, csak akkor orálisan fognak egzaminálni engem. A beszámoló akkor sem marad el.

Legyetek jók!

Kellő életjel

Nehogy már mindig szombaton osszam az észt, mikor pénteken is lehet. Egy kicsit előbb lett vége a mai napnak, így aztán most mindenképpen el kell mondanom azoknak, akik kocka módon ki sem mozdultak a lakásból, hogy bizony ősz lett, esővel, hűvössel, hulló levelekkel. Háztartási macskánk eleddig még nem nagyon vett részt esős napokon, így nem is tudja hova tenni a lehulló vízcseppeket. Sajnos, a mancsával sem vigyáz és amit lehet, összesároz, így most már ott is meglátszanak az egyébként igen formatervezett tappancsnyomok, ahol eddig azt sem tudtuk, hogy a macska egyáltalán járni szokott. :) De sebaj, ilyen a macskatartók élete. Kíváncsian várom, hogy az első havazásra hogy fog rácsodálkozni a kisállat és hány hópelyhet akar majd elkapni, mire rájön, hogy az bizony elolvad a mancsán.

Telnek a hetek és vészesen közeledik a nyelvvizsga időpontja – mindösszesen egy hét maradt hátra. Egyre inkább úgy érzem, hogy semmit sem tudok. Nem tudom mennyire normális, hogy napközben a kimondott vagy hallott mondatokat próbálom angolra fordítani és bizony vannak olyan esetek, amikor ez nem sikerül. Ez rendkívül elszomorít, de bízom a sikerben: úgy érzem, hogy 60%-ra csak tudom teljesíteni a követelményeket, az meg már nekem éppen elég ahhoz, hogy nyelvvizsga-bizonyítványt kapjak. Ekkor végre végérvényesen magam mögött tudhatnám felsőoktatási képződésemet, még a fizetésem is emelkedne és végre az oktatásnak szentelhetném a teljes szabadidőmet.

Időközben meg a Sony Ericsson bejelentette, hogy nem kíván több klasszikus mobilt gyártani, jövő évtől csak és kizárólag az Androidra mennek rá, így a régi, jól bevált menürendszer és a megszokott kis megbízható Sony Ericsson telefonok eltűnnek. A Walkman, a Cyber-Shot meg az összes többi, egy funkció köré csoportosított mobilok sem lesznek már elérhetők, helyettük az Android és az Xperia hódít teret. Én még mindig nem veszek részt ebben az őrületben, pedig megjelent az operációs rendszer 4.0-s verziója, szóval már most éppen ideje lenne váltani, de egyrészt a valamire való androidos telefonok relatíve magas ára, másrészt pedig a szolgáltatóval kötött készülékhűség gátol meg abban, hogy magam is az Androidosok táborát gyarapítsam.

Nos, eme kellő életjel megadása után koccolok vissza angolul tanulni, azt hiszem, hogy kihasználom az előttünk álló hétvégét és tanulok megállás nélkül, amíg magyarul is elfelejtek. :-) Kezdetnek lefordítom ezt a bejegyzést angolra (bár az erősen felsőfok, nem közép) – aztán a többit majd meglátjuk. Kellemes hétvégét minden olvasónak, holnap reggel aludjatok sokáig! (Úgyis esni fog.)

Vitamin, energiaital, kávé

Az X-vitamin annyira intelligenssé teszi a macskákat, hogy megtanulnak beszélni – legalábbis ez állt azon az okkersárga macskatápos zacskón, amit kifejezetten felnőtt korú, reptéri macskáknak ajánl a gyártó. Meg is próbáltam belőle pár szemet szerezni a mi macskánknak, hátha elmondja, mit gondol. Ezzel másfél óráig próbálkoztam és mindent bevetettem, de nem sikerült hazaérni vele, a délutáni megérdemelt szieszta és vele együtt ez az álom is ezzel ért véget. Így aztán nem derült ki, hogy ha a macskánk beszélni tudna, mit is mondana rólunk.

Nagyon valószínűnek tartom egyébként, hogy jól érzi magát. Éppen most gondolkodom valami büntető szankció bevezetésén, ugyanis a kis prémes veszi magának a bátorságot és üldögél, mosakodik és alszik is a kocsin. Nem egy kisállat veszett nálunk megboldogult gyerekkoromban a feledés homályába, csak azért, mert szemet emeltek a család büszkeségének számító fehér Dacia-ra, szóval Grizzli is gondolkodhat azon, hogy hogy is lesz jobb. Persze ennyire drasztikus nem akarok lenni, elegendő lesz néha egy kis légycsapóval vagy porolóval a helyes döntés felé terelni. (Mindkettőtől tart.) Kár, hogy nincs egy kis X-vitaminom, akkor mindezt elmondhatnám neki és meg is értené.

Az igazság az, hogy az ördög elviszi a hétköznapjaimat és alig marad időm és energiám blogot írni. Ezért van most az, hogy szombatonként osztom meg kedvenc történeteimet a nagyérdeművel. Péntek délután letészem a lantot, nyugodjék, aztán bezuhanok az ágyba, semmihez sincs erőm. Talán őszi fáradtság van, fogalmam sincs, mindenesetre próbálom energiaitalokkal és kávéval kordában tartani magam. Itt említenék meg két remek terméket, ami bejött, a fentebb említett kategóriákból.

Neked is bejön I.: Hell Red Grape Energy Drink

Namost az úgy volt, hogy kisvárosunk bevásárló centerében eleinte el sem tudtam képzelni, hogy milyen lehet egy energiaital, ami feketeszőlő-ízű, de azt hiszem igencsak hozzátették magukat Hellék, amikor kikavarták a löttyöt. Ez ugyanis olyannyira finomra sikeredett, hogy literszámra lehetne inni. A szokásos tutti-frutti íz megmaradt, ehhez dobtak hozzá egy kis otellót a srácok, a végeredmény pedig szerintem fantasztikusra sikeredett. Nem sűrűn fogyasztok energiaitalt, nem veszem észre, hogy olyan nagyon hatna rám, bár ezen bejegyzés is energiaital hatása alatt íródik, szóval ha tetszik, akkor valamit biztosan dob a közérzetemen. :)

Neked is bejön II.: Nescafé 3in1 Green Blend

Zöld teáról már hallottam, zöld kávéról még csak annyit, hogy a kávébab, mielőtt megérik, ebben az állapotban van. A Nescafénál úgy gondolták, hogy megér egy próbát és előálltak a legújabb remekművel: zöld- és hagyományos kávé keveréke kávékrémezővel és egy kis cukorral. Nos, erről is állíthatom, hogy igazán fantasztikus ízvilág kavarodik a kis csomagokban. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a kávét igazán keserű étcsokoládéval keverve fogyasztjuk. Hihetetlenül érdekes, hogy sikerült a nyers kávéízt felerősíteni, akárhogy is csinálja a Nestlé, nagyon elkapta, nekem legalábbis bejött ez a kávé, sőt, állíthatom, hogy a kapható kávéjaik közül ez a legjobb. Sajnos egyelőre elég kevés helyen kapható, legtöbbször 6 vagy 7 kávét tartalmazó kis dobozokkal találkoztam, csomagos kiszereléssel még nem. (Van zöld csomagos Nescafé, de az a Nescafé 3in1 Strong a bátraknak, nem ugyanaz a kettő.)

Nos, azt hiszem, hogy ma kellőképpen szép ívű utat tettünk meg az X-vitamintól a kávéig. Élvezzétek a hétvégét, vásároljatok, fogyasszatok, de ne féktelenül, mert úgy jártok, mint én tegnap a bankautomatánál...

Már X-vitaminra se telik...

Mire jó a vadgesztenyegyűjtés?

Ahogy elkezdett hullani a vadgesztenye (egyébként szerintem némely helyen életveszélyesen sok potyog a járdára – ha valaki éppen alatta jár és a fejére esik nem fogja dicsérni), egyre több embert látni, ahogy keresztül-kasul róják a várost és gyűjtik a gesztenyét. Felmerül az emberben a kérdés, hogy ezek az emberek milyen megfontolásból gyűjtik a gesztenyét egész nap, mit kapnak érte és mire jó egyáltalán a vadgesztenye?

Az utolsó kérdésre a legkönnyebb megadni a választ: azt írja a Wikipedia, hogy a vadgesztenye az aranyér, a vénás- és hajszálér-keringési elégtelenség kezelésére ajánlott növény, az erre való kencék és kulimászok jelentős mennyiségben tartalmaznak belőle. A vadgesztenye-átvétel valóságos lehúzás: olyan 20-30 Ft-ot lehet keresni egy kiló gesztenyével. Tekintve, hogy egy átlagos vadgesztenye súlya olyan 15 gramm körül mozog, kb. 66-70 db gesztenyét kell gyűjteni egy kilóért. Ez azért jelentős hajlongást jelent, ráadásul a gesztenye alattomosan érik: nem egyszerre hull le a földre, hanem, mint a dió, időszakonként, tehát kb. 2-3 hetes elfoglaltságot jelent az ezzel foglalkozóknak.

Mennyit lehet ezzel keresni? Ha valaki magát nem megszakítva a környező utcákból mondjuk 20 kilót összehúz egy nap, akkor egészen pontosan (25 Ft-os középárral számolva) 500 Ft kerül a bukszába, tehát két hét alatt vaskos 7000 Ft-tal lehetünk gazdagabbak.

Azt hiszem, én megmaradok az évekkel ezelőtt említett módszernél: évente 1 darab gesztenyét gyűjtök össze, ezzel is mérve kisvárosunkban és egyben a közoktatásban eltöltött éveimet. Hihetetlen, de már 8 darab van belőle... Telik az idő!

Egy év - egy gesztenye

Macskamanzárd házilag

Hamarosan itt a tél, így gondoskodnunk kell az időközben teljesen tulajdonunkká vált Grizzli macska téliesítéséről. (Időközben az is kiderült, hogy pár házzal odébb született a jószág és egy tavaszvégi esten szilárd elhatározással döntötte el, hogy elköltözik, így kötött ki nálunk.) Egyrészt ő maga is gondoskodik önnönmaga téliesítéséről, mégpedig úgy, hogy macskához méltóan téli kabátot kezd növeszteni. Érzi, hogy október van és az időjárás jobb, mint az ilyenkor megszokott, ennek ellenére a kis hormonjainak hatására egyre vastagabb bundával kezd rendelkezni. Ez azért előnyös, mert a macska nem fog fázni, ugyanakkor egyre puhább díszállat válik belőle.

Heteken belül megérkeznek a talajmenti fagyok és ki tudja, talán nemsokára lehull az első hó is, így mi is beleadtunk apait anyait abba, hogy a macskánknak téli vackot alakítsunk ki, házi módszerekkel. Hosszasan gondolkodtunk, hogy vajon hol helyezzük el a mancsost, aztán választásunk egy, az ötvenes évek környékéről származó, egyébként nem sok mindenre használt kis komódra esett.

A lakás - bejárati ajtóval, több szinttel. A macskának a földszintet ajánljuk fel.

Mivel a macska téliesítési projektjében oroszlánrészt vállalt az én kedvesem, ezért ő szerzett be valahonnan egy legalább harminc éves paplant, amiből klasszikus módszerekkel leválasztott egy 30×40-es, egyébként a komód alapterületével megegyező darabot.

Leválasztás a jó vastag anyagból

Ezt követően a kapott anyag két oldalát végig kellett varrni nemes gojzervarrással, ami a macskának szánt szőnyeg stabilitását növeli, valamint ezzel megelőzhető kicsi, de annál élesebb karmai által való szétkapargatása is.

Nemes varrás, trükkös hurkok

Mivel manapság nem épül már ház valamire való hőszigetelés nélkül, így egy három centiméter vastag hungarocell-lapból vágtunk egy 30×40 cm-es darabot.

Rosszul vagyok a nyiszorgásától...! :)

Ezt követően nem maradt más hátra, mint a hungarocellre ráhelyezni az időközben elkészült kis paplandarabot, majd az egészet egy régi párnahuzatba csavarni és elhelyezni ezt a macskamanzárdban. Csalogatónak a cica kedvenc játékait is elhelyeztük a házikóban, hátha belátogat oda.

A kész, hőszigetelt téli bebúvó

Most már csak egy egyszerűnek tűnő, de annál rafináltabb lépés van hátra: rá kell vennünk a macskát, hogy behaladjon az odúba és meg kell neki mutatni, hogy a hely az övé. Aki próbált már meg macskát vezérelni, az tudhatja, hogy ez nem egy egyszerű feladat, mivel a macskák alapvetően nem azt csinálják, amit mondunk nekik, hanem azt, amit ők szeretnének. Ennek ellenére nálunk simán ment a "honfoglalás", bár a próbát követően egyszer sem láttuk bent a cirmost a profin kialakított macskaodúban. ;-) Még jobban érzi magát kisajátított foteljében.

Hrrr... jó lesz, köszi. :)