Oldalak

2011. március 3., csütörtök

Szórakozás a számítógép előtt

Jegybéli mátkámmal leültünk a számítógép elé, hogy kellemes szórakozással múlassuk az időt, csütörtök este. Én a huszadik percben már ordítva átkoztam el azt, aki azt mondta nekem egy csípős, hideg délutánon, hogy egy autó üzembentartói jogviszonyának átíratása percek és – legfőképpen – csak némi zsebpénz kérdése. Erről ugyanis az összes forrás a neten máshogyan nyilatkozik. Erős felindulásomat és válogatott szitkaimat, melyeket szanaszét szórtam a szobában, szemrebbenés nélkül tűrte a párom, aki mellettem éppen virtuális farmján gazdálkodott.

Miközben én már légzésgyakorlatokkal nyugodtam lefelé, kedvesem egyre inkább paprikás hangulatba került. Aztán már egyre inkább morgott. Félve kérdeztem meg:

– Netán felmerült valami probléma?

Nem idézném, amit hallottam: a lényeg az, hogy a vetés-aratás, etetés-itatás (kattintásai ellenére) nem jutott el a szerverig, így mire mindent megcsinált a farmon, az tulajdonképpen a nagy digitális NULL-ba vándorolt. Ez azt jelenti, hogy 20 percnyi tevékenység teljesen feleslegessé vált, az adatok valahol félúton a nyilvántartás felé elpárologtak.

Na, erre lett aztán nyelvtanóra! Hogy a jobbakat idézzem,

Jól van, akkor most újraetetem azt a kib*szott kacsát!


Fogadjunk a szénámat elb*szta a p*csába!


Annyira el akartam ültetni ezt a rühes fát! Kilépek, eltakarodok cigizni, mint a huzat! Aztán ha visszajövök és megint ott a kukorica, én le-sza-rom az egészet!


Ezen a gyönyörű üres területen éppen 100 darab fának kellene lennie...

Így aztán kellemes hangulatban szórakoztatjuk egymást a számítógép előtt: amikor én ordítok, akkor ő röhög rajtam, amikor meg ő cirkuszol, akkor én esek ki a székből a röhögéstől. A végén persze mindketten röhögünk azon, hogy milyen majmok tudunk lenni, amikor gép elé kerülünk. :) Így szép az élet.

(Közben már jön visszafelé... remélem, hogy a learatott kukorica nem lesz a helyén negyedjére is, mert akkor lesz nemulass...)

1 megjegyzés: