Minden mindegy-stádium, ravioli után

Ebben a vizsgaidőszakban két vizsgám lesz. Az egyik már rögtön holnap, Hálózati szolgáltatások tervezése és működtetése tárgykörben. Már kívülről (kellene) tud(n)om az IP-címzés rejtelmeit, a NAT címfordítást, a WLAN hálózatok trükkjeit, a virtuális LAN-okban rejlő szépségeket éppúgy, mint a többrétegű switchek portjainak konfigurálását és a routerek forgalomirányító-tábláinak mezőit. Ésatöbbi, ésatöbbi. Most tartok ott, hogy minden mindegy: keveredik bennem minden és úgy érzem, hogy semmit nem tudok. Sebaj. Mindig ezt szoktam érezni. Legtöbbször nincs alapja. :-)

Jövő héten ilyenkor meg már azért leszek stresszben, mert szakmódszertan szigorlat vár rám: öltönyös-nyakkendős, okosságokat mondós, szóbeli zárószigorlat. Istenem, hogy mennyire várom azt az eseményt is... hihetetlen. Ködös emlékeim vannak előző főiskolai tanulmányaimból, amikor egy alagsorban lévő teremben szigorlatoztunk, és körbe-körbe mentünk a kérdésekkel... hát, remélem, hogy most nem így fog történni, hanem engednek itt engem jól kibeszélni. (Optimista vagy naiv dolog azt gondolni, hogy tudok majd mondani valamit a kihúzott tétel kapcsán?)

Még mielőtt bárki is sírva fakadna sanyarú sorsomon, mindenképpen vegyen magához zsebkendőt, vagy alkalmazza az előző posztban leírt műveletsorokat, ízlése szerint. Történnek azért jó dolgok is. Többek között (és ezt muszáj valahol rögzítenem, hát hol máshol, ha nem itt) ma életemben először ettem raviolit. Igaz, hogy csak konzervet, de a ravioli akkor is ravioli. Ez egyébként azért fontos, mert A bérgyilkosnő című film 1993-as, Bridget Fondás változatát gyerekkoromban – annak témája ellenére is – nagyon szerettem, imádtam a zenéjét (Hans Zimmer, ugye), kedvenc filmjeim egyike. Van benne egy jelenet, amikor a főhősnő új életének kezdetekor bevásárol egy szupermarketben, és véletlenül kiborul a vásárolt cucca. Egy fiatal srác segít neki összeszedni, de feltűnőnek találja, hogy rengeteg ravioli konzervet vesz a nő. El nem tudtam akkoriban képzelni, hogy mi az úristen lehet az a ravioli; az ezredjére másolt VHS videokazettáról futó filmen még akkor sem lehetett kivenni az étel mibenlétét, amikor egy későbbi jelenetben rendhagyó módon fogyasztják el azt ők, a bérgyilkosnő és a fiatal srác, édeskettesben.


Azóta azonban megtudtam, hogy ez egy olasz tésztaétel, ami igen furmányosan készül, és nagyon finom, még így konzerv formájában is. A töltött tésztákra bolognai-szósz kerül, ami igazán ízletessé teszi ezt a csemegét. Hosszan tudnám ezt még részletezni, de már látom, hogy a bennem lakó kisördög íratja velem ezeket a sorokat, közben vár engem a tananyag utolsó átismétlése, ezért a mai estébe csak ennyi gasztronómia és filmtörténet fért bele. Legközelebb majd hosszabban mesélek.