Négy óra utazás 80 percért

Ahogy Karinthy fogalmaz az Utazás a koponyám körül című művében: "Minden napnak megvan a maga gyötrelme és megvan a maga gyönyörűsége." Igaz ez a mai napra is. Reggel a kelő nappal keltem, gyorsan-frissen, már amennyire ez kissé hajlott koromból fakadóan tőlem telik. A reggeli kapkodás, reggelizés és forró tea elfogyasztása után eljött az utazás két órája. Az állomáson régi ismerősökkel találkoztam és pár szót is váltottunk. (Ahogy egyre több évet töltök az iskolában, egyre több régi tanítványom van, akik néha meg is ismernek engem.) A vonatom kéjes lustasággal gördült be a sínekre és hirtelen fékezett. Amikor már éppen azon gondolkodtam, hogy újabb unalmas két órában lesz részem egy unalmas vonat unalmas fülkéjében, csoporttársakra bukkantam, akikkel végigbeszélgettük az utat a Nyugatiig, sőt, még arra is rá tudtak venni, hogy gyalog menjek ki az iskolába, semmint villamossal. Eleinte nem díjaztam az ötletet, de a túlfűtött kabinban való két óra üldögélés után rendkívül jól esett a séta.

Remek órarendünknek köszönhetően ma 80 percnyi előadást hallgathattam végig, minek során kiderült, hogy a bal agyféltekém aktívabb, mint a jobb, ugyanakkor a jobb majdhogynem ugyanannyira aktív, mint a bal. Ennek folyományaképpen nem csak szekvenciális gondolkodásra vagyok képes, hanem érzelemmel teli és kreatív is vagyok – valljuk be, ezen előnyös tulajdonságokkal mind rendelkezem, kár is volna tagadni. Miután ezt sikeresen kiderítettük egy kicsiny teszt segítségével, visszamentem a Nyugati Pályaudvarra, immáron villamossal, majd előkerítettem a vonatot, amelyikkel hazafelé jöhettem.

A vonat, reá való felszállásomat követően, kisvártatva el is indult. Éppen belemerültem a blogposztom elején említett mű végigolvasásának édes mámorába, amikor Üllő környékén felszállt egy kicsi, ám annál nagyobb hangú, aszott emberke, akinek feltett szándéka volt, hogy a kocsiban tartózkodókkal közölje napjaink égető problémáit. Kifejtette, hogy mennyire helytelen, hogy a gyerekek hat osztály után is tanulnak, ahelyett, hogy mennének markot szedni, mint annak idején ő. Illetőleg megtudtuk, hogy annak idején őt annyira megverték, hogy három napig(!) volt a klinikai halál állapotában, és amikor felébredt (három nap után) már köztörvényes bűnözők irányították az országot. Próbáltam Karinthyra figyelni, de Ceglédbercelnél, amikor a kis öreg közölte, hogy Jézus volt az első kommunista, mert ő bizony mindenét megosztotta a többiekkel, agyam ledobta az ékszíjat. Reméltem, hogy mielőbb megérkezik a vonatunk Ceglédre, ahol átszállhatok egy vélhetően békésebb járatra, az öreg pedig megtalálja lelki békéjét a vasútállomáson.

Ennyit talán a napi gyötrelemről. A gyönyörűség ott érkezett el, amikor fél négykor hazaérkezve életem párjának mosolyát pillantottam meg. Arca a délutáni napfényben fürödve még gyönyörűbb volt, mint egyébként – ezért érdemes volt annyit utazni hosszú-hosszú kilométereken keresztül.

Holnap ismétlés, csak éppen fél ötkor indulok. Hajnalban. Remek lesz, rendeltem két kiló kávét.