Harmincon túl

Nem tudom, hogy ez az ideg- és hátszaggató derékfájás, ami most engem nyösztet vajon annak tudható-e be, hogy a hét elején hirtelen 30 lettem, vagy annak, hogy havazik, mint állat, és a fronthatás, meg amit ilyenkor mondani szoktak, bejátszik. Lényeg, hogy most nem bánom, hogy nem állnom kell. Mondjuk ülni sem jó, és ha ez így folytatódik tovább, lassan csak hason fekve tudok majd ülni. Remélem, hogy odáig azért nem jutok el...

Lényeg: hétfőn 30 éves lettem, barátaim.

Volt itt minden, ami egy jó születésnapi partihoz kell: szívem választottja egy fél napot töltött a konyhában, mindenféle masszák között, de meg is lett ennek az eredménye, hiszen gyönyörűen megformázta a születésnapi gyümölcstortákat, amelyeket pediglen nagyon imádok. Rendeltünk feketeerdő-tortát a közeli cukrászdából, és ajándékba is kaptam egy másik feketeerdő-tortát, így már a mérgezés felé haladtam, amikor végül is második családom kimentett egy citromtortával, amire nagyon ügyesen csokoládébarna számítógépet kasíroztak. Ezért nagyon hálás vagyok, imádom az informatikus-tortákat. (A számítógépet ábrázoló szeletet én ettem meg.) Szóval volt torta dögivel, most már ha ránézek is émelygek, ím egy kis válogatás a finomságokból (kattintásra nagyobb lesz):

Kalóriabombák

Az ajándékok sora itt nem ért véget. Kedvesemmel kilátásba helyeztük az informatikai parkom megújítását, hogy életemnek ezt az újabb fejezetét egy valamire való, korszerű számítógéppel kezdhessem el. Ez még várat magára, viszont tegnap Csaba kollégámtól kaptam egy hihetetlenül jól eltalált születésnapi ajándékot. Mint kiderült, Csaba művészi hajlamai igencsak szerteágazóak, nagyon jól boldogul például hóemberek pózba állításával és könyvkötőset is remekül tud játszani, na meg kartonpapírból és mindenféle méretre vágott nyomatokból könyvet fabrikálni. Mindezt találó formába öntve megkaptam a Gizel nénéd című könyvet, amit én írtam, csak nem tudtam róla. Pontosabban tudtam, csak nem sejtettem. A könyvben ugyanis jelen blog Gizel nénéd sorozatának karácsonyig készült írásai találhatóak, igen igényesen szedve és rendezve, a képeket külön, vastagabb lapra nyomva. Észbontóan jó ajándéknak találom, és köszönöm, Csabi! (Mert tudom ám, hogy most is olvassa a naplót, és ott vigyorog, amikor ezeken a sorokon halad a szeme.)

A kötet

Lapozzunk bele...

Az idő halad, és egyre csak vénülünk. A 30 fordulópont mindannyiunk életében, az enyémben is. De hogy senki ne legyen szomorú (főleg én), a suliban ajándékba kapott születésnapi emléklap igencsak jól eltalált LGT-idézetét vésném fel ide végszónak.

Torták, rózsák, égő gyertyák
S néhány szívből jövő kívánság
Ha elmúltál már ennyi meg ennyi
Nem kell azt úgy a szívedre venni!