Oldalak

2010. február 16., kedd

Egy pillanat, ragasztok!

A pillanatragasztó igazán elmés találmány. Egy perc alatt kisebb műanyag- és kerámiatárgyak javíthatóak meg vele. Rövid, de tanulságos életem alatt a pillanatragasztó és a perselymalacok mindig is furcsa összefüggésben voltak. Életem legelső perselymalacát pár éve törtem (véletlenül) darabokra, de szilánkról szilánkra összeragasztottam; azóta is jól bírja a strapát. (Mondjuk, nem feszíti szét a pénz.) A háztartásunk közös, másfél liter űrtartalmú perselymalacát még nem törtem össze, viszont a pénz kiszabadításához szükséges, kulccsal működő zárszerkezet (!) záró füle gyakorta letörik. A problémát mindig pillanatragasztóval orvoslom, így történt ez tegnap is.

A pillanatragasztót csak legelőször jó használni, utána azonban gyötrelem. Ha a folyadékot az első alkalom végeztével nem juttatjuk vissza a tubusba ellenirányú nyomkodással, akkor legközelebb esélyünk sem lesz arra, hogy folyékony állapotban jöjjön ki abból. Tegnap nekem már egy bontott tubus jutott, a művelet előtt én is körbeforgattam a kezemben a ragasztót, és nyomkodtam. "Megkristályosodott", mondtam kedvesemnek, hogy szakértelmemet fitogtassam. El is kiabáltam a dolgot, mert ekkor, mintegy vulkánként tört ki a ragasztó az addigra már szinte összepréselt tubusból.

Gyakorlott ember lévén nyilván hosszú szőrű szőnyeg fölött végeztem a műveletet, hogy ha cseppen, akkor legyen mit kidobni, itt azonban a tubusnak majdhogynem a teljes tartalma távozott. Szerencsére nem a szőnyegre, viszont szerencsétlenségemre az egész a tenyeremben landolt, és beterítette azt.

Ilyenkor legyél okos! Az ember első reakciója, hogy megpróbálja a másik kezével letolni a ragasztó nagy részét az egyik kezéről, viszont ez az anyag pont nem olyan, ami jól tolerálja ilyen szempontból, ha vékony réteget képzünk belőle. A másik kezem hozzáragadt az egyikhez, és azon is folyt a ragasztó tovább. Aztán önkéntelenül próbáltam szétválasztani a két kezet, azonban előző tanulmányaimból már tudom, hogy ezt nem szabad ám felelőtlenül végezni, mert a bőröm bánja a történetet. Lényeg a lényeg, hogy valahogy eljutottam a fürdőszobai kézmosóig, szabadon lévő kisujjammal megnyitottam a hideg vizet, a vízsugár alá tartottam a kezemet, és az addig folyékony ragasztó rögtön fehér, kristályos anyaggá változott. Eggyé vált velem, hihetetlen ragaszkodást fejezett ki. Ott álltam imára összekulcsoltragadt kézzel és kértem az Urat, segítene rajtam.

Az is reménytelen eset, amikor az embernek a hala beteg, de ez meg aztán végképp. Az esetet végül is kefe, töménytelen mennyiségű szappan, forró víz és sok-sok türelem oldotta meg. (Szó szerint.) A maradék ragasztóból a malacnak is jutott, és most már boldogan őrzi kincsét a polcon. Én pedig újból megtanultam, hogy pillanatragasztóval csak okosan.

1 megjegyzés: