Volt-nincs

Mert ugye hogy szeretünk ébredezni reggel? Miután valaki felcirmol az álomból, jó hallani, ahogy az utca zaja halkan bekúszik az álom folytatásaként megjelenő reggeli világba. Lassan kinyitjuk a szemünket, körbenézünk, látjuk, hogy ugyan korán van még, de bőven van idő reggel készülődni, reggelizni. A konyhából lassan elér orrunkig a friss kávé illata; hallani, ahogy a kávéfőző édes szürcsöléssel ontja magából a frissítő koktélt. Aztán egyszer csak: TLUK! Határozott pukkanás, majd csend és sötét lett a lakásban. Ezt követően berohan valami égett elektronika-szag a konyhából, körbenéz a szobában, aztán úgy gondolja, hogy jó neki ott, és bent is marad.

Az ember ilyenkor azért csak felpattan hirtelen, hogy akkor most miabüdösk? Villanyóra lenyomva, úgy látszik ennyi volt a kávéfőző élete. Egész jól kibírt négy évet, bár hozzá kell tenni, hogy nem esett jól ez a reggeli kis vicce, amivel tulajdonképpen ő most elhalálozott és elektronikai hulladékká vált egy szemvillanás alatt. Visszakapcsolunk mindent, és keserű szájízzel megreggelizünk a csendben füstölgő elektronika mellett, aztán elindulunk az életbe, ki ide, ki oda. Szépen indul a hét, pedig még csak péntek-tizenhárom sincs. Van viszont hónap vége, amikor az ember nem vásárol csak úgy meggondolatlanul kávéfőzőt. Sőt, meggondolás után sem.

Azt, hogy a porszívónk egy hónapja halt meg hasonló körülmények között (csak éppen nem reggel), azt már el sem mesélem részleteiben. De azt sem, hogy olyan hetem lesz, amitől megőrülök már előre. Mélyen hallgatok a teendőimről, a beadandó dolgozataimról, a továbbképzéseimről és a különböző délutáni elfoglaltságaimról. Nem akartok ti most erről olvasni, higgyétek el. Meg azt is, hogy én sem akarok írni róla. Csak azért jelentkezem, hogy tartalmas hetet és kitartást kívánjak mindenkinek!