Saláta

Így az alföldi monszunok idején is időt kell szakítanunk arra, hogy elemezzük a környezetünkben zajló változásokat. Vegyesvágott rovatunk következik.

Lakótársaim egy év után belátták, hogy se gondnok, se gyepmester nem vagyok, így pozitív megmozdulásként könyvelhetjük el, hogy egyikük végre-valahára lenyírta az udvar 70%-ában a füvet. Azért csak 70%-ban, mert a maradék 30%-ot én magam nyírtam le, és ez a 30% pontosan a mi lakásunk elé esett – véletlenek mindig vannak. Eddig egy éven keresztül én nyírtam állandóan a füvet, mindenhol, de most elég lett: csak a saját lakásunk előtt vágtam le, szigorúan. Így 5 óra helyett 90 perc alatt végeztem. S lám, volt hatása. Legközelebb is csak ott vágom.

Hogy kimozduljunk az udvarból: van a környéken egy gépjármű, amelyiknek valamelyik ékszíja csúszik, ezáltal rettentő hülye visító hangot képes kiadni magából. Ráadásul lassan is halad, így aztán legalább két percig lehet élvezni a hangját minden egyes induláskor. Meg nem értem, hogy hogy nem zavarja ez a kocsi vezetőjét. Engem szétlökne az ideg, konkrétba'.

Hogy az időjárást is említsem: van csapadék. Már előre figyelem, ha megyek valahová. Tanult kollégám említette meg az Időkép weboldalt, ahol egy csomó mindent meg lehet figyelni az éppen aktuális vagy várható időjárással kapcsolatban. Legtanulságosabb számomra Magyarország animált felhőképe, amiből jól látszik, hogy jelen pillanatban a Dunántúlon esik az eső, míg nálunk ragyogóan jó idő van. Ki tudja meddig? Meglepően pontos a rendszer, jól eltalálja, hogy hol milyen idő van. Be is írtam nekik egy ceruzás kisötöst (zölddel).

A surmó Sony Ericsson telefonom adatcsatlakozója meg olyan, mintha meg akarná adni magát... nincs meg mindig a megfelelő kontakt. Remélem, hogy mire elkezdek fősulira járni nem hal meg teljesen, mert zenehallgatás nélkül vonatozni eléggé broáf. A Bluetooth bedugult egy ideje, legalábbis oprendszerileg (Windows alatt, Linux alatt megy, persze), így adatkábelre kényszerültem. Gyorsabb, meg legalább tölti az akksit, de azé' csak 2009 volna, na.

Egyébként, ha már szóba került a főiskola, meg kell említsem, hogy 84 pontom van a 100-ból a BMF-en, szóval teljesítettem mint egy állat a felvételi eljárás során. Ez a sok pont annak is köszönhető, hogy remekül elővezettem a tanulmányok iránti vágyamat a parázs kétperces motivációs beszélgetésen, meg annak is, hogy rendkívül jó eredménnyel zárult előző tanulási ciklusom. Így most nagy reményekkel vágok bele a felsőoktatás kusza és zegzugos világába – megint.

Ennyit mára, rólam. Ti hogy vagytok?