A lajbit azé’ szeretëm, mëgmondom nekëd, mer’ én igyebkint ilyen mindënt eltëvős asszony vagyok: jártomba-keltëmbe mëglátok valami csëpp szar sëmmi-valamit a fődön, hát mingyán eltëszem, soha nem lehët tunnyi, hogy egy stupnyigyugó vagy egy uszög mire lëssz még jó a háztartásba’. Van ëgy vackosom, oszt’ abba gyűttöm ezëket. De amikor mëgtanálom nyilván hova lököm ezëket? Bele a lajbi zsebibe. Oda hát. Néha mán ez akkorára püffed, hogy muszáj vagyok átválogatnyi. Amirű később úgy döntök, hogy nem këll, mëgy a Fánglinak, majd az széthúzza valamerre. Ami meg még jó gyöhet, azt lököm be a vackosba, ami igyekbkint ëggy ötlitërës dunsztosüveg.
A zuram ezt is mindég napirendre hozta, hogy mán úgy csinálom, mint aki gubërál. De Dezső, mondom neki, minek lökném ki a lapos ellemët, amit itten hajított el a sihëdërje a ház előtt, ë, ha ëccër még szólíjja a rádijót vagy három hétig? Azt persze ű is szerette, amikor délbe a nótákba az szótt, hogy
Fúj a szellő, lëngetyi,
Katonának këll lënnyi,
Katonának këll lënnyi a legénnek!
Mer’ ezt a nótát igën szerette danolni, de mëg së gondolta, hogy a lajbizsebbű kikerüllő ellem hajcsa a rádijót ollyankor, csak kalánozta befele a galamblevest.
Nem szeretëk én ezëkrű a dógokrú vitázni, mëgmondom nekëd. A lajbi jó, ha van. Manapság mán, amikor a lyányok nyár gyöttivel mindënt lehánnak magukrúl, oszt’ úgy mënnek végig az uccán csordába, hogy sikóttozva vihognak a nagy büdös sëmmin, de mindennyök kiláccik merejű, hát én azt mondom, inkább az annyát kéne mindnek elverni! De legalábbis mëgtanítni űköt arra, hogy ha lajbiba vónának hát tunnának almát vagy mëggyet szënnyi bele, nem úgy kék mindenüve széjjelrakni mindenüket, amit összeszënnek. De ezek a maji lyányok mán a’sse tuggyák dilelőtt, hogy hun tartanak, csak visítni tunnak, de azt oszt’ nagyon. Ha az ablakom előtt mënnek elfele, én fëlcsavarom az ëggyest, akármi mëgy benne, én ugyan nem hallgatom űköt.
Na, hát mit mondhatnék még errül? Sëmmitsë. Jók lëgyetëk, lelkejim, në feleggyétëk, hogy a lajbi hasznos ëgy asszonnak. Maj’ rágyöttök, de lëhet, hogy csak kűsűbben. Letközelebb majd másrú mesélek, mán most mënëk, mer’ ugat a Fángli, biztos mëffogott valami fírget megint. Vagy csak az új szomszíd lábikráját marta el. Mënëk, mëglesëm, de ha nem fogott sëmmit hát úgy elverëm, hogy két hétig biztos nem ugat sëmmit, csak szuszog, mint a hasas patkány. Isten ággyon bennetëket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése