Ujjhagymás tojás

Több forrás szerint a beszéden kívül az embert a befelé forduló hüvelykujj emeli ki az állati sorból. A hüvelykujj hasznos társunk: segítségével meg tudunk fogni különböző tárgyakat, tudunk kapaszkodni és ezen túlmenően egészen aprólékos teendőinkben leszünk nagyon ügyesek. Például meg tudunk fogni egy fej hagymát annak érdekében, hogy az esti vacsorához (hagymás tojás) felszeleteljük. Így tettem én is, akkor még nem is gondolva, milyen tanulságos lesz ez a kis konyhai manőver.

Egy olyan szeletelőt választottam ki a konyhai eszköztárból, amelynek csomagolásán 17 különböző nyelven (köztük magyarul is) szerepelt, hogy az eszközbe applikált szeletelőkések ultra élesek. Egészen pontosan ezt a jelzőt használták: ultra éles. De hiszen mit nekünk figyelmeztetés, és baráti jó tanács, mit számít, hogy az eszközhöz műanyag bizbaszt adnak azért, hogy a felhasználó véletlenül se vágja el a kezét. A magyar ember nem ad az ilyen picsarázásra, hiszen a magyar ember éhes, és olyankor nincs ilyesmire idő: cselekedni kell.

Hozzá is fogtam szeletelni a hagymát hatalmas virtussal. A vékonyra vágott karikák fölött érzett örömömet már éppen tolmácsolni akartam szintén a konyhában tartózkodó páromnak, amikor hirtelen éles fájdalmat éreztem jobb kezem hüvelykujjában, és patakban eredt el rubintpiros vérem. Az történt, hogy a szeletelő kivágott egy - a hagymához hasonló - vékony szeletet fent említett ujjam begyéből, tulajdonképpen egy pillanat alatt egyenesre gyalulta annak igencsak hasznos domborulatát.

A vérzés órák múlva állt csak el, mindenféle házi praktikát bevetve (klopfoló, filctoll, korongecset, Enya-lemezek stb.). Nem is a fájdalom volt a legdurvább az egészben, hanem az, hogy az elmúlt egy napban semmit nem tudtam csinálni. Kiderült számomra, mennyire hasznos is ez az ujjam. Magam nem mondtam volna meg, de tulajdonképpen mindenre ezt az ujjat (is) használom. És mivel hogy sikeresen kiiktattam, így problémába ütközött bárminek a megfogása, a fogmosás, az sms-írás és a szóköz billentyű hatékony kezelése a számítógépen, az orrfújás, a reggeli hajmosás, a kézifék kiengedése (na ez brutális volt), és még sorolhatnám mennyi minden.

Szegény ujjam már gyógyul, de ahogy kinéz, azt leginkább a teraszos talajművelés által kialakított szintekhez tudnám hasonlítani. Ezzel a bejegyzéssel is tornáztatom, mivel mindezen sztorit telefonon írtam meg, nem kevés idő alatt. (Azt persze kifelejtettem az egészből, hogy a hiányzó ujjdarab nem lett meg, de a kaja elkészült. Kannibalizmus.)

Elindult az új év tehát, de résen leszek ezentúl. Műanyag, el nem távolítható, ujjvédő bizbaszt minden háztartási eszközre!