Gondolatok éjfél körül

55 perc múlva éjfél lesz és én csak ülök itt a szobában, a ventilátor által keringetett, terhelt levegő, meg kedvesem szuszogása vesz körül. Ő már régen alszik, én még olvastam egy pár oldalt aktuális könyvemből. Hamarosan a második kötet végére érek. Nyomkodom a mobilt a nagy őscsöndben, és közben fel nem foghatom, hogy mi lehet annyira fontos, ami miatt a szomszédság ötpercenként nyitja és csukja az ajtót, lemegy, aztán feljön. Érthetetlen számomra, mit csinálnak ezek éjszaka.

Ha valaki megkérdezné, azt mondanám, hogy megérdemelt szabadságom második napján se csináltam túl sok hasznos dolgot. Persze ez nem igaz egyáltalán, csak éppen rajtam kívül senkit nem hat meg, hogy hogyan is halad a nagybátyám által rám bízott videokazetta-digitalizálási projekt, vagy éppen hanyadik helyen végeztem a FlatOut 2 versenyein napközben. (Mindkét szeren jó vagyok.)

Valahol egy blogger azt írta régebben, hogy az összes blogger hülye, mert azt is képesek kiblogolni, hogy mekkora kolbászt toltak a budiban. Hát ha ezt én nem is mondom el, annyit megemlíthetek, hogy időközben magam is a Szent Csésze elé (fölé) járultam, és innen szórom az igét. (Khm.) Az előjelekből ítélve nem lesz rövid menet, így gondoltam hasznosan eltöltöm az időt, hoztam a mobilt. Kedvesem ugyan kicsit felriadt, amikor idefelé jövet a félhomályban egyensúlyomat veszítve egy nem túl stabilan rögzített chipses zacskóba kapaszkodtam, ezáltal bezörrentettem azt, de azt hiszem, nem ébresztettem fel teljesen, visszaaludt.

A latrinán töltött idő kellemesebb és informatívabb elütése érdekében elhelyezett több éves Chip magazinok egyikében olvasom, hogy nem lehet tudni, hogy a HD-DVD, vagy pedig a Blu-Ray lesz a nyerő. A harc már régen eldőlt, az utóbbi nyert. Aztán egy másik szám az új Firefox 2 előnyeit ecseteli - azóta persze már túl vagyunk egy főverzió-váltáson. Mindig azt hisszük, hogy mennyire modernek vagyunk, de pár év távlatából majd látni fogjuk, hogy mennyire nem. Tavaly készített fotókat nézegetve is ámulok, hogy akkor tulajdonképpen hogyan is voltam képes CRT monitor előtt tölteni egy teljes napot, vagy hogy hogyan fértek el egy negyedakkora hűtőben a kaják, amikor most meg soha nem fér semmi ebbe a nálam magasabb hűtőbe. Nagyon nem voltunk modernek - mint ahogy most se vagyunk, csak azt hisszük.

Időközben dokumentáltam és újra a szoba állott levegőjét szívhatom. Persze, tudom, ki is lehetne nyitni az ablakot, csak az üveg túloldalán legalább kétszáz szúnyog várja a pillanatot, hogy betörjön és a halálba mardosson bennünket. Persze élesítve van egy Raid szúnyogalázó és -ölő lapka, de ennek nagy tervezési hibája, hogy az elhullott jószágokat a Mindenható kegyein túlmenően csak és kizárólag a gravitációra bízza, így a dögök lágy nyári harmatként képesek beborítani a szobát saját elhullott tetemeikkel. Mindig olyan zaklatott vagyok, amikor arra ébredek, hogy több állattal osztottam meg a párnámat éjszaka.

Kedvesem közben olyan alvó pozíciót vett fel, amilyen nincs is. A szó, mint kifejezőeszköz, kevés ahhoz, hogy leírhassam, melyik testrésze honnan indul és hová érkezik. Igazából innen nézve szerintem ő sem tudná megmondani. Újra mozdul, és nini! Egy jobb talp érkezett pontosan az orcám mellé, mérnöki pontossággal. (Mielőtt bármilyen kicsavart távol-keleti pózt vizionalizálnánk kedvesemhez, hozzá kell tennem, hogy az írás zajának csökkentése végett fordítva fekszem az ágyon.)

És hogy mi lesz még ebben az éjfélig hátralévő 12 percben? Valószínűleg elküldöm ezt a pár sort a hulladék postokat is tároló szerverre, aztán ha ébredés után úgy látom, hogy közölhető, akkor most éppen olvasod a blogon. Ha úgy látom, hogy nem, akkor meg teljesen mindegy. :)