Töltött csoki

Néha úgy érzem, hogy csak több tábla töltött csokival vagyok képes elviselni egy napot. Ezt főleg reggelente érzem, de nem ritka, hogy a másnapi adagomat már este tízkor képes lennék elfogyasztani. Persze rutinos vagyok, és mindössze elővigyázatosságból nem tartok itthon saját részre töltött csokit, azt ugyanis percek alatt képes lennék eltüntetni úgy, hogy nyoma sem maradna.


Ma reggel is töltött csokiért zokogtam, amikor felébresztett kedvesem, cirógatva. Persze ő ezt nem hallotta, mert az egész csak képzeletemben játszódott le, ugyanis az álmom valahogy annyira eme édesség körül forgott, hogy sértésnek éreztem, amikor reggel csak a friss levegő áradt be az ablakon, és nem a jól megérdemelt édesség. Mondjuk, tonnaszám. Végül aztán a napom kárpótolt mindenért: egész elviselhető volt, csoki nélkül is ki lehetett bírni. Azt viszont érzem, hogy a holnaputáni naphoz rengeteg-rengeteg csokira lesz szükségem, így lehet, hogy holnap bebűnözök, és véletlenül, amikor nem arra nézek, a bevásárlókocsiba ejtek egy jókora tábla ananászosat, hátha úgy kibírom az Országos Kompetenciamérés Gyerekazonosítása és Felmatricázása által okozott stresszt és agyérgörcsöt.