Búcsúbuli

Békében-barátságban búcsúztunk el egymástól diákjaimmal a tegnapi nap folyamán. Volt főzés, eszemiszom, kis beszélgetés, nótaszó, szóval jól éreztük magunkat. Rövid képes beszámolónk következik.


Az előkészületek után hozzáfogtunk főzni. A hagyma pirítása volt soron. Közben jöttek sorban a pajtások, és elkezdtek leülni mögém. Nem gondolom azt, hogy mindezt azért tették, mert már látni se bírják az arcomat. :-)


Kis idő elteltével a kolbászt kellett a készülő étekbe applikálni, ráadásul fakanalat is váltottam. Szakácstudományom professzionális. A szél néha feltámadt, és a paprikás krumpliba hulló faleveleket rendkívüli gyorsasággal szedtük ki a kondérból, közös erővel.


Egy kis virsli, pár perc főzés, és készen is lett a finomság. Levittünk mindent a pincébe, majd később levonszoltuk a hatalmas kondér kaját is. Ezután elkezdődhetett a vacsora.


Volt érdeklődés, mindenki dugig szedte a tányérját, és azt kell mondjam, fogyott is rendesen a kajából. Szerencsére nem lett olyan sós, mint amennyire első kóstoláskor tűnt, így megmenekültem attól, hogy kiátkozzanak. A legtöbben dícsérték a portékát. Kérdezték, miért nem mentem szakácsnak. Azé', mer' akkor megbuktunk volna infóból - hallatszott valahonnan hátulról a válasz. :-)

Táplálkozás folyamatban

A kajálás után nagy beszélgetések kezdődtek, és megindultak a fényképezőnek történő pózolások is:






Na, én is meghülyültem a végére. Bár mondjuk nem ittam, csak kólát, úgy látszik, rám nézvést még az is ártalmas. :-)

Nagyon örültem, hogy együtt lehettünk még utoljára, remélem, hogy ti is jól éreztétek magatokat! Sok sikert mindenkinek a továbbiakban...!

Nézzétek meg még ezt is:

• A bulin készült képeim