Egy hete pattog a jobb fülem. Szabálytalan időközönként, szabálytalan ideig, szabálytalan ritmusban. Ha két percnél tovább pattog, akkor a jobb szemem is rákezdi, és vele együtt, mintegy szinkronban elkezdek pislogni. Ilyenkor általában, az érzés mihamarabbi megszüntetése végett, jobbra fordítom a fejem, mint a kutyák, amikor kurvára érdeklődnek valami iránt, így aztán akivel éppen beszélek, nem tudja elképzelni, hogy mi bajom van. Előfordul az is, hogy a pattogással együtt viszketés is jár, ilyenkor nem elég, hogy már azt sem tudom, mit csináljak, muszáj vagyok vakarózni is, mint aki bolhás. Nem is lenne baj, ha egész nap egy eldugott irodában vakargatnám magam, de legalább 700 emberrel vagyok körülvéve a délelőtt folyamán, és nem mindig az van, amit én akarok.
Ez a fülpattogás eszembe juttatja a legelső találkozásomat egy fülészorvossal. Történt, hogy fürdés közben bedugult a fülem, és mivel másnapra se dugult ki, elutaztam a nagyvárosba, hogy egy tapasztalt városi doktor oldja meg ezt a problémát, mert rövid távon kapok idegösszeroppanást. (Strandon is utálom, ha bedugul a fülem, teljesen meghülyülök tőle, nem tudom, hogy miért van.) Ahogy azt kell, a vizsgálat előtt alapos fülmosást végeztem, mi több, szerintem életemben nem mostam összesen annyi ideig fület, mint akkor. Behívnak, bemegyek, megvizsgál, kidugít, majd ilyet szól:
- Szokott Ön fürdeni?
- Természetesen - válaszoltam. "Anyád" - gondoltam.
- Akkor legközelebb mossa meg a fülét is.
Hogy ezután mit gondoltam, azt majd máskor írom le. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése