Söpredék

Néha úgy megijedek magamtól. A minap éppen hazafelé tartottam, amikor szembe jött velem egy ápolatlan, büdös tizenéves, a hajából folyt a zsír (ez annak ellenére is látszott, hogy kapucnit viselt). Meg-megállított embereket és cigit kért tőlük, majd - talán azért, mert nem kapott, talán csak megszokásból - iszonyat nagyokat köpködött jobbra-balra. Egymás után több méretes csula is a hideg járdán landolt, a legutolsó nagyjából 20 centire az én cipőmtől. Nem mintha a cipőm komolyabb értéket képviselne, azt azért mégse szerettem volna, hogy nyílt színen köpjön le egy ismeretlen, főleg egy ilyen ismeretlen, ezért önkéntelenül is kissé félrehúzódtam. Ahogy elhaladt mellettem, éreztem, hogy dől belőle a piaszag.

Na, ekkor ijedtem meg magamtól, mert gyilkolni támadt kedvem. Aznap nem voltam éppen toleráns, és egész konkrétan össze akartam terelni az összes hasonlót, majd valamilyen brutális eszközzel el akartam takarítani őket a Föld színéről.

Az ilyen megnyilvánulást a hasonló megjelenéssel párosulva én söpredéknek tartom. Valami olyannak, amitől rohad ez a világ, amitől egy kissé olyan az ország, amilyen. Amiért nem szeretek nyilvános vécébe menni, amiért graffitik vannak még a legújabb vonatokon is, amiért tele van szeméttel és rongálással minden város, és amiért félünk kimenni este az utcára. Ahogy telik az idő, egyre több ilyennel találkozom. Ők vannak egyre többen, vagy csak én figyelek fel jobban rájuk?