A Pannon sötét oldala

A Pannon, mint magyarországi mobiltelefon-szolgáltató már akkor is szimpatikus volt számomra, amikor még Pannon GSM volt a nevük, és piros-zöld a logójuk. Ennek ellenére, de ifjúkorom igencsak lehangoló financiális helyzetének eredményeképpen első mobiltelefonomat mégsem náluk vásároltam. Aztán telt-múlt az idő, és amikor elérkezett az idő a váltásra, hozzájuk szegődtem. Ez 5 éve történt. Akkor még másodperc alapú számlázás, a többiekhez képest kiemelkedően jó, informatív weboldal, és alacsony percdíjak, meg mindenféle kedvezmények határozták meg a szolgáltatót. Aztán eltelt egy fél év, megszűnt a másodperc alapú számlázás, jött a perc alapú, ami azóta is határozottan irritál. (4 perc 3 másodperces hívásoktól teljesen kész vagyok.) Megszűntek az olcsó internetes csomagok, az MMS pedig még mindig drága.



Aztán később, mindezek ellenére elköteleztem magam két évre hozzájuk, főleg amikor a djuice márkájuk megjelent. Írtuk az SMS-t orrba-szájba, mígnem meg nem szűnt a móka, és azt kell mondjam, azóta megállt valahogy az élet. A díjcsomagokat egyszerűsítették, alig van belőle pár, a legjobb szolgáltatások eltűntek, vagy megmaradtak, csak éppen dupla annyiba kerülnek, szóval amióta bekékültek, valami negatív irányba kezdtek el menni, ami nekünk, ügyfeleknek, nem kimondottan jó. Egyre többet fizetünk ugyanazért, ha megrendelek egy szolgáltatást, pár hónap múlva már nem létezik, tehát ha egyszer lemondom, soha többé nem rendelhetem meg újra... a franc se érti, miért van erre szükség.

Hétvégén a 3G hálózatuk miatt akartam földhöz vágni a telefonomat: mindaddig van 3G térerő, amíg nem kezdek el telefonálni, vagy internetezni. Akkor szinte rögtön szétszakad a beszélgetés, nem megy a net. Ami nem is lenne probléma, ha nem perc alapon fizetném a beszélgetést is, tehát ha csak 10 másodpercet recsegtünk oda-vissza, akkor is ki kell fizetnem az egy percet, holott se nem én, sem pedig a hívott fél nem akarta megszakítani a hívást. Egyelőre tiltani kell a 3G-t a készüléken, mert annyira silány és gyenge a jel, majd fél év múlva rápróbálunk.

Egyetlen pozitívum van még mindig, amiből a többi szolgáltató is tanulhatna: nem barmolják át a telefon szoftverét a saját színviláguknak megfelelően (csak a gyári téma pannonszínű, de azt úgyis rögvest ledarálja mindenki), nem nyomják rá a Pannon logót a telefonra és nem butítják le csak azért a telefonok szoftverét, hogy olcsóbban tudják eladni azt. Nem hiszem, hogy mindenkinek tetszik a piros szín, csak azért, mert Vodafone-os, a T-Mobile lilájáról (urambocsá', magenta) meg ne is beszéljünk. Mindamellett néha azért anomáliákkal is találkozunk: vágyálmom, a Sony Ericsson K850i Pannonos előfizetéssel (2 év hűség, készülék Pannon hálóra korlátozva) 30 forint híján 90.000 forint, kártyafüggetlenül pedig 100 körül meg lehet venni, tehát annyira azért nem nagy a kedvezmény a hűségért. Régebben ez sem volt jellemző a szolgáltatóra, sokkal olcsóbban kaptuk meg a mobilt, ha hozzájuk szegődtünk.

A piac telített, több mobil van az országban, mint ember, így azt gondolná az ember, hogy a cél a fogyasztók megtartása lenne akciókkal, kedvezményekkel, csábító díjcsomagokkal és használható készülékekkel. Manapság mégsem ezzel találkozunk. Inkább örülj, hogy telefonálhatsz-érzésem van. Örülök, de ennél azért többnek is örülnék 2008-ban.