Ilyen kegyetlen voltam ma, én.
Ami maradt belőle:
Egy lavórnyi tűlevél, némi árvalányhajjal fűszerezve
(ezt természetesen nem őrizzük, hanem ment a kukába)
(ezt természetesen nem őrizzük, hanem ment a kukába)
...és némi csoki, a szűkösebb időkre.
Emlékszem, gyerekkoromban édesanyám mindig gondosan elspájzolta a szaloncukrot, valami olyan helyre, amit csak ő ismert, így általa beosztva még legalább két hónapig ehettünk belőle. (Egyébként egy hét alatt elfogyott volna.) Már akkoriban is utáltam, amikor le kellett szedni a karácsonyfát: vége volt a fenyőillatnak, minden visszakerült a szobában ugyanúgy, ahogy volt, és persze suliba kellett menni - rendkívül lelombozó.
Egy pár kép az archívumból:
Emlékszem, gyerekkoromban édesanyám mindig gondosan elspájzolta a szaloncukrot, valami olyan helyre, amit csak ő ismert, így általa beosztva még legalább két hónapig ehettünk belőle. (Egyébként egy hét alatt elfogyott volna.) Már akkoriban is utáltam, amikor le kellett szedni a karácsonyfát: vége volt a fenyőillatnak, minden visszakerült a szobában ugyanúgy, ahogy volt, és persze suliba kellett menni - rendkívül lelombozó.
Egy pár kép az archívumból:
Tibikem! mar 20 eve is mocsokoreg voltal, csak meg nem tudtal rola :P
VálaszTörlésNemondjadklára, elkeserítesz. ;)
VálaszTörlés