Kb. tizenöt éve alig vártam, hogy bekössék a vonalas telefonunkat. A világ hirtelenjében kitárult előttem amikor ez megtörtént, addig soha nem látott kényelem lett úrrá háztartásunkban. Nem kellett a három utcára lévő egyetlen telefonfülkéhez sétálni hóban és fagyban, remélve, hogy időközben nem törték össze a készüléket. Ráadásul telefonbetyárkodni is sokkal jobb volt a meleg szobából, mint a hideg utcáról.
A mobiltelefonok megjelenésekor még úgy gondoltam: erre semmi szükség, ki akarna az utcán telefonálni? Nem ráér, ha hazaér? Emlékszem, mekkora feltűnést keltett, amikor egy játéktelefonnal (ami még a féltégla-méretű Nokiákat másolta) a szolnoki vasútállomás mellett sétáltam el, és kacarászva beszélgettem a senkivel a vonal másik végén. Mindenki csak bámult, "mobilja van?!" - kérdezték a hátam mögött suttogva. Ma már, a telefonok tömeges elterjedése után, egyáltalán nem feltűnő, ha valaki az utcán telefonál.
Az első mobiltelefonommal kapcsolatban egy kikötésem volt: ne legyen neki kisméretű kijelzője. Az akkor divatos karakteres, illetve egy-két soros grafikus kijelzők taszítottak. Volt, aki azt mondta: minek a nagy kijelző, telefonálsz vele, nem? Hát nem. Ma is a legritkábban használt funkció a mobilomon a hívás, mivel az SMS, e-mail és internetforgalom jelentősen megelőzi azt. Az első mobilom egy Ericsson A2628s típusú készülék volt (lásd itt balra), pedig eleinte egy Nokia 3210-est akartam (lásd fentebb, jobbra). Áldom a sorsom, hogy az Ericsson mellett döntöttem...Az internet is egyre elérhetőbbé vált, a modemes időszakban nem nagy sávszélességet akartam, csak állandó kapcsolatot. Aztán manapság már ez is teljesen megváltozott bennem: a sávszélesség igenis legyen megfelelően nagy ahhoz, hogy mindenféle dolgomat el tudjam intézni záros határidőn belül, és ne kelljen rá órákat várni. Az állandó kapcsolat pedig egyértelmű, meg nem tudnám már szokni, hogy minden netezés előtt kapcsolódni kell, a végén pedig lekapcsolódni. Emlékszem, nemrég volt olyan, hogy szünetelt a net egy fél napig. Nem baj, gondoltam magamban, addig írok a naplóba. Igen ám, csak a Bloggerhez is net kell. :-) Annyira meg van szokva, hogy minden itt van gombnyomásra, hogy észre sem veszem jóformán, mikor barangolok a neten és mikor nem, az asztali alkalmazások teljesen összekeverednek az interneten elérhető, webes alkalmazásokkal. És ez egyre inkább így lesz a jövőben.
Az mp3 volt életem egyik legnagyobb felfedezése. Emlékszem, hogy orvosi vizsgálatra mentünk másodéves középiskolás koromban, amikor egy technikai dolgokra igencsak fogékony osztálytársam azt állította, hogy van egy formátum, ami 1 percnyi CD-minőségű zenét 1 megabájtba tömörít. Azt mondtam neki: Sanyi, te hülye vagy, b*zmeg. Persze később rá kellett jönnöm, hogy Sanyi, b*zmeg, egyáltalán nem hülye, és valóban van ilyen formátum: az MP3. A CD-minőség erős túlzás, de akkoriban nem nagyon hallottuk a különbséget. Esetleg csak annyiban, hogy senkinek nem volt olyan számítógépe, ami az MP3-at szaggatás-mentesen tudta volna lejátszani. Belegondolva ebbe, úgy gondolom, borzasztó időket éltünk akkoriban, főleg, hogy manapság harminc-akárhány csatornán szerkesztem a zenét, és a processzorterhelés csak 20%-os. :-)
Akkor, amikor az mp3-lejátszók még meg sem jelentek, megfogalmazódott bennem, hogy jó volna egy olyan készülék, amivel nem vagyok a számítógéphez kötve, ha zenét szeretnék hallgatni. Rá pár évre megjelentek az első hordozható mp3-lejátszók 16, illetve 32 megabájtos memóriával, kb. 60-70 ezer forintért. Mindenféle kijelző nélküli eszközök voltak ezek, megmondom őszintén, akkor sem értettem és most sem értem, hogy tervezőiknek mi volt a célja 16 megabájtnyi tárterülettel, amire jó esetben negyed órányi zene fért fel. Nem láttam benne nagy fantáziát. Ma pedig jóformán csak a mozgó alkatrészt nem tartalmazó, flash-alapú tárolókban látom a jövőt, váltsa is fel a HDD-t, ha elfogadható lesz az ára.A technika változásával az én véleményem is változik. Az olyan megoldások, amiknek jelenleg még nem látom értelmét (pl. olyan digitális fényképezőgépek, amik rögvest képesek wifin a netre tolni a képeket) meglehet, később értelmet nyernek, csak a jelenlegi korlátozott infrastruktúra miatt nem egyértelműek még. Az elmúlt időszak megtanított arra, hogy az újdonságokat figyelemmel kell kísérni, és egy ötlet sem elvetendő. Csak van, ami nem jön be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése