SSD, hamarosan

Mi a jó a pendrive-okban? Kicsik, könnyűek, és méretük ellenére rendkívül nagy mennyiségű adatot képesek tárolni, igen hosszú ideig. Nem tartalmaznak mozgó alkatrészt, így egyrészt keveset fogyasztanak, másrészt ellenállnak a legtöbb mechanikai behatásnak; biztosan nem halnak meg rögtön, mint egy floppy, ha véletlenül földet érnek, de gépben kimosott, és ennek ellenére működő példányokkal is találkoztam már. Valószínűleg ezek az előnyök lebegtek a legújabb generációs adattárolók, az SSD-k (Solid State Disk) megalkotói előtt is.

Pár éve már lehetett arról hallani, hogy a flash-memóriák gyorsulása és egyre csökkenő mérete hamarosan azt eredményezi majd, hogy ez az adattárolási technika leváltja napjaink leggyakrabban előforduló adathordozóját, a merevlemezt. A merevlemez ugyanis - valljuk be - eléggé érzékeny szerkezet: a mágneses mezőket ugyanúgy nem szereti, mint ahogyan a rázkódást. Időközben a flashmemória-modulok sebességét sikerült közel annyira felhúzni, mint amilyen sebességgel manapság a SATA II csatlakozós merevlemezek dolgoznak, így egyértelműen az SSD-nél van az előny, mind az adatbiztonságot, fogyasztást, súlyt, fizikai méretet és hőtermelést tekintve. A flashmemória-modulokat tartalmazó tároló biztonságosan tárolja az adatokat, a legtöbb gyártó szerint legalább tíz évig.

Ezek az eszközök ugyanis nem a távoli jövő szimbólumai: a képen látható, PQI által gyártott, és főként laptopokba ajánlott Turbo+ SATA SSD már manapság is elérhető. Az átviteli sebessége elméletben eléri a 60MB-ot másodpercenként, erre nem lehet panasz, annál inkább az árára, amelyről még egyik komolyan vehető fórum vagy tech-oldal sem ír, de vélhetően 2008-ra kiderül - nem lesz olcsó, ez egészen biztos.