A tavalyihoz hasonlóan idén újra beneveztünk a Less Nándor emléktúra 16 kilométeres szakaszára. Mivel tavaly már leírtam a túra menetét, most inkább az érdekességekre és a változásokra térnék ki.
A túra látogatói statisztikáját elemezve látható, hogy évről évre többen jönnek legyűrni a távot. Ez mind az adminisztrációnál, mind pedig a túra során gondot okoz. Egyrészt borzasztóan lassan jutunk el odáig, hogy nevezési lapot szerezzünk és amikor megérkezünk is egy jó órát kell várni arra az oklevélre, amit tavaly 10 perc alatt megkaptunk. Érdemesebb volna valamilyen módon a számítógépes feldolgozást fejleszteni, gyorsítani. Egy oklevél kinyomtatása közel fél percig tart, ami pedig 50 ember esetében (kb. ennyien álltak egy sorban) 25 perc várakozást jelent. Persze ezt az időt jelentősen megnöveli, hogy egy ember több oklevelet is kér (van, aki egy egész túracsapatnak), valamint a hihetetlen dulakodás és lökdösődés sem lendíti előre a dolgot - mintha egy papírtól megváltozna a világ.
A tavalyi eredményemhez képest idén kb. 20 perccel voltam jobb a szeren. Persze most sem hajtottuk magunkat halálra: fényképeztünk, élveztük a tájat. A megnövekedett tömeg miatt elmaradtak a magányos barangolások, lépten-nyomon emberbe ütköztünk, előttünk és mögöttünk is rengetegen mentek. Ha nem szervezett keretek között sétáltam volna, biztos, hogy vagy a túra leges-legelején, vagy a nevezési határidő legvégén indulok el. Sokkal izgalmasabb lenne, ha nem egy emberkupac közepén küzdeném fel magam a hegy tetejére.
Ha már a tavalyi túrához hasonlítom az ideit, meg kell említenem, hogy sokkal jobban bírtuk idén, valahogy az Ódorvár felé vezető út is megváltozott: nem voltak keresztben kidőlt fatörzsek és tüskés-ragadós bozótok, csak egy kijárt út, amely ugyan nyirkos volt és omladozott, mégis jobban tudtunk rajta haladni, mint a tavalyin. Nem volt dögmeleg sem, sőt, induláskor még az eső is esett. Később sok helyen igen csípős, hideg szél fújt, ami a védtelen helyeken még hidegebbnek tűnt, mint amilyen valójában volt, szóval a Bükk ezen kellemetlen részét is megtapasztalhattuk.
Sajnos a szeder még nem érett meg: rengeteg szederbokor mellett haladtunk el, de a szemek még pirosak és kemények voltak, így sajnos a lakmározás elmaradt. Nagy kár. Viszont, ha több időm lett volna, csipkebogyót szedtem volna teának: sok bokor mellett elhaladtunk, kilószám szedhettük volna. Bár a Bükki Nemzeti Park területén nem feltétlenül biztos, hogy ez megengedhető. ;-)
Idén is töltök fel a PhotoBlogra képválogatást. Sajnos a fények nem kimondottan kedveztek a fotósnak, 8 olyan kép van, ami publikus, és minőségileg is elfogadható. Előzetesként íme piciben, milyen képekre is számíthattok az elkövetkezendő napokban. (Az első már ma látható.)
Kellemes őszi időt mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése