Dr. Fog

Mivel a szünetben úgysem írok gyakran, ezért most hosszú post következik, kínszenvedésem terjengős leírása.

Elkezdtem az őszi szünetet. Már a gólyabál előtti napokon is éreztem, hogy valami nincs rendben egy felső fogammal. Teljesen véletlenszerű időközönként kezdett el fájni, olyan sajátossággal, hogy ha hideg víz érte, akkor elmúlt a fájdalom, legalább egy negyed órára. Két-három öblítés, és a fájdalomnak vége is volt. Azonban mivel a szúró-égető érzés egyre sűrűbben jelentkezett, és a hideg víz is egyre kevesebb időre állította ki belőle a fájdalmat, a fogam - megunva a kínzást - úgy döntött, hogy kamatostul visszaad mindent! Erre a szünet első napját választotta, amikor szülőfalumban múlattam az időt: bedurrant annyira, hogy a világomat nem tudtam. Egész éjszaka fájt és lüktetett. 5 percenként öblítettem a fogamat, egy éjszaka alatt 4-5 liter vizet ittam meg, ez igen kedvezőtlen élettani folyamatokkal járt egy idő után, de ezt most nem részletezem. A lényeg az, hogy reggelig egy percet sem aludtam, csak néha-néha kerültem félálomba, és tudja a fene, hogy miért, állandóan a "Kés alatt" című, általam soha nem nézett sorozat angol címe járt a fejemben: "Nip/Tuck". (Egy másik ilyen álmatlan éjszakámon pedig a Kubuntu linux akkor legújabb verziójának neve, a "Feisty Fawn".)

Tudni kell, hogy kisközségekben fogászati rendelés heti egyszer van - ha van. Gyakran megesik, hogy elmarad, vagy más időpontra teszik át. Ezen a hétfőn, amikor nekem mennem kellett volna, nem is volt. Így aztán a környező településeken néztünk szét, hol is lehet rendelés. A szomszédos faluban meg is találtuk: délután 13.30-kor lesz fogászati ellátás. Felcsillant a remény, hogy talán mégis kilábalok hányattatott helyzetemből. Folyamatosan öblögettem, ez mindaddig tökéletes megoldásnak bizonyult, amíg szülőfalumban - csőtörésre hivatkozva - el nem zárták a vizet, és ez a nap végéig így is maradt. Azért innen-onnan még tudtunk összehúzni egy kis vizet, amivel kibírtam 12.45-ig. Ekkor indultunk el ugyanis a "szomszédba", azért, hogy ne pont mi legyünk az utolsók, akik az orvosra várnak.

Odaérve már furcsa volt, hogy több ember várakozik az ajtó előtt, holott nemsokára a rendelésnek kellett volna kezdődnie. A helyi pletykafészek minden aktuális témáról megállás nélkül beszélt az ott lévőknek, mintha csak azért fizetnék, hogy minél több infót elmondjon: a hihetetlen magas takarmányár és a malacok átvételi ára közötti fordított arányosság ugyanúgy a mondandója között volt, mint ahogy az is, hogy nagyon ne siessen itt senki, mert a fél kettes rendelésre az asszisztensnő kettőkor érkezik, az orvos pedig nem nagyon szokott három előtt befutni. Na, ekkor úgy éreztem, hogy most egy világ dőlt össze bennem, és én talán ki sem bírom azt a kevéske időt, amíg sorra kerülök. Egy óra várakozás az ajtó előtt 10°C-ban azért beállítja az alaphangulatot, és azt sejteti, hogy azért a váróteremben jobb lesz várni. Az asszisztenső negyed óra késéssel, 14.15-re érkezett meg, és mindenki betódult a váróterembe, ahol több furcsaságot is felfedeztünk. Először is nem volt fűtőtest, ennek megfelelően fűtés sem, így először friss hideg levegő volt bent, később igen terhelt meleg levegő. A wc-ben nem volt világítás, így igencsak problémás volt annak használata, egy öregedő, fess úriembernek is problémát okozott a sötétben történő célzás, ez jól hallható volt a váróteremben is. Az már csak apróság, tulajdonképpen oda sem kellene figyelni rá, hogy a váróterem padlóján szerencsétlen sorsú, fekete-barna színű bogarak tetemei hevertek szanaszét, de amilyen állapotban ekkor voltam, ez vajmi kevéssé érdekelt, ráadásul az ide-oda topogó lábak ropogva adták meg a kegyelemdöfést a pórul járt állatoknak.

Dr. Fog három óra előtt érkezett valamivel, így a pletykásnak igaza lett. Harmincas éveiben járó úriember, halál lazaság, kötött pulóver, jó kedély: ez némi reményre adott okot. Ötödik voltam a sorban. Az első négy emberke gyorsan beért, kb. 1-2 percet voltak bent, amíg megkapták az injekciót, reméltem, én következem - de nem: miután a negyedik zsibogó pofával kijött, elkezdte hívni befelé a beoltottakat, és sorban, 20-20 perces műveletekkel betömögette a fogaikat. Így valamikor fél öt után került rám a sor. Bejutásom után rögvest közöltem, hogy én tulajdonképpen ezt a fogat ki szeretném húzatni, hogy soha többet én ilyet nem akarok elviselni, és nyűgös vagyok, mert nem aludtam, és tulajdonképpen a fogorvosnál még hisztis is vagyok. Mivel az ő kezében volt a vezérlés, és a szaktudás is nála, így kaptam három injekciót, ami meglehetősen visszavetette a kedvemet. Ezt követően további várakozás. Kb. negyed óra lehetett, mire sikeresen elzsibbadtam, ezt követően már mehettem is befelé. Egy szót sem szólhattam, Dr. Fog a székbe parancsolt, és már kezdődött is a fúrás-reszelés, gyökérkezelés, fogkőleszedés, bleeee... utálatos dolgok.

Öblítsen!

Tulajdonképpen amit a kezeléssel elértünk este fél hatra, az nem más, minthogy nem fáj a fogam, és egy már betömött fogamból kiszedte a tömést, majd kérte: valahol, valamikor tömessem újra. Kösz, pajtás. Valahol, valamikor be fogom tömetni. Időpontom már van: november 8-a. Izgalmas lesz!