Szlovákia - 2. nap

Kirándulásunk második napjára a Szlovák paradicsomban való túrázás volt betervezve. Ragyogó jó időre ébredtünk, kétségünk sem lehetett afelől, hogy a legjobb napot választottuk a hegyekben való barangolásra. Iglótól autóval negyed óra alatt Csingóba (Cingov) értünk, innen indul a legtöbb túraútvonal, többek között az is, amelyiken mi haladtunk. A program egyszerűnek hangzik: felmászni a Tamás-hegyi kilátóba, majd leereszkedni a Hernád-völgyébe, és a folyó mellett sétálva visszaérkezni a kiindulási pontra. Külön érdekesség, hogy a folyó mellett néhol sziklákba vájt vasrácsokon, láncokon kapaszkodva lehet továbbjutni, erre nagyon kíváncsiak voltunk.

A túra térképe: Cingov-ból a sárga úton Tomásovsky vyhl'ad
(Tamás-hegyi kilátó) pontig, onnan sárga úton tovább Letanovsky Mlyn-ig,
piros úton le, aztán kék túraútvonalon vissza Cingov-ba. Pofonegyszerű.

A Tamás-hegyi kilátóig tulajdonképpen semmi izgalmas nem történt, azt leszámítva, hogy olyan utakon ballagtunk, ami mellett több (száz) méteres szakadék volt, majdnem függőleges. Nem egy szokványos hegyi út ez, a Bükki túra ehhez képest, mondhatni, kismiska volt. Szépen, majd később már eléggé durván haladtunk fölfelé, a fülünk be- és kidugult, kattogott, de ennek ellenére egy jó másfél óra elteltével megérkeztünk a kilátóhoz, ami tulajdonképpen egy hatalmas kőlap, mindenféle védőkorlát és egyebek nélkül.

A Tamás-hegyi kilátón állva

Eltöltöttünk itt egy fél órát, majd indultunk lefelé, követve a sárga utat. Valahol azonban egy kissé félreértelmeztük a térképet, mert a hegyről leereszkedve - bár hallottuk, hogy ott a közelben zúg a Hernád - követtük tovább a sárga utat, ami egy újabb hegyre vezetett fel. Ez azonban nem egy kényelmes kis túraútvonal volt, hanem csúszós, saras, sziklás, keresztbe dőlt fás, szűk út. Ennek ellenére mi szentül hittük, hogy jó helyen járunk, és csak haladtunk felfelé, követve a sárga jelzést, amíg el nem értük a hegytetőt. Ez azért volt rettentően nagy élmény, mert letekinthettünk 500 méter mélyre, látva a helyet, ahol lennünk kellett volna. (!) Nem volt más hátra, azon az úton, amin felszenvedtük magunkat, lementünk, és faképnél hagyva a sárga jelzést, mentünk a fülünk után.

Egy kőhíd vezetett át a Hernádon, a kőhídnál pedig meztelen cigánygyerekek fürödtek, akik meglátva bennünket, magukra kaptak valami alkalmatosságot, és körbevettek bennünket, kenyeret, pénzt és cigit követelve. Szerencsére a nyelvtudás itt sem hagyott cserben, káromkodtam hát egyet magyar módra, majd ezt követően szétszéledtek. Nem tudom, hogy a szavak egyébként igen ízes csengése, vagy pedig a hanghordozás volt az, ami erre késztette őket, de bevált. Később előre haladva még egy-egy gyerekkel találkoztunk, akik mindig újra és újra megragadták az alkalmat, hogy lejmoljanak a turistáktól egy keveset, de persze mindenki elhajtotta őket.

A kék úton haladva már alig láttunk valamit: beborult, majd az első hídon való áthaladás után eleredt az eső. Szakadt a víz, később a jég, villámlott és dörgött. Szerencsére ekkor tartottunk ott, ahol elkezdődött a sziklafalakon való mászás, így találtunk egy kis barlangot, amiben éppen elfértünk ketten, és behúzódtunk az eső idejére. Közben láttuk, hogy tapasztalt turisták esőkabátban mint mennek tovább a sártengeren, de volt olyan is, aki nem hozott semmi ilyesmit magával, így elázva baktatott a szakadó esőben. Egy jó órát vártunk, mire annyira elcsendesedett az eső, hogy tovább tudtunk indulni, viszont az eső, és a fák leveleiről csöpögő víz miatt fényképezni itt sajnos nem tudtunk... :-(

Az ezt követő út, a mászásoktól eltekintve, eseménytelenül telt el. Rengeteget sétáltunk, mire elértünk Cingov-ba, de megérte: az eső után kisütött a nap, és a levegőben lévő pára miatt, bár alig kaptunk levegőt, gyönyörű látványban volt részünk. Csillogtak az esőcseppek, olyan volt az egész, mintha felhők között sétáltunk volna. Igazán szép látvány volt, és nagyon jó volt benne sétálni.

Áttör a fény az erdő fái között

Kanyarog a Hernád

Jó úton haladunk: kék úton Cingov felé.

A túra végén, mintegy bónusz-ajándékként, megtekinthettük a Tamás-hegyi kilátót lentről is: az alábbi képen a kép tetején, a legmagasabb ponton lévő sziklatömbök alkotják.

Tamás-hegyi kilátó

Így ért véget ez a napunk. 8 óra folyamatos túra után kellőképpen elfáradtunk, és lélekben már felkészültünk a holnapi nagy pihenésre.

(Holnap: Tatralandia Aquapark, avagy hogyan lehet egy aquapark teljesen más, mint amire számít az ember. Kaland, szlovák mentalitás és az időjárás viszontagságai - tartsatok velünk!)