Még két várossal előbb járunk, de már matat a keze a táskájában. Keresi, hogy hova tehette. Aztán megtalálja, a keze a táskában nyugszik, de már benne van A kulcs. Kicsit később, miközben fürkészi a tájat, a kulcs előkerül a táskából: leteszi az autó ülésére, és a táskát gondosan bezárja, nehogy abból bármi is eltűnjék, végül is az íratok fontossak. A kulcs, kicsit később, újra a kezében van, és egészen hazáig a kezében is tartja. Ott aztán azonnal nyitja a kaput, és már bent is van az udvaron: megnyugvás tölti el, hogy hazaértünk.
Drága Nagymamám szokása ez, tegnap azonban magamon is észrevettem, hogy amikor hazaértem már a kezemben voltak a kulcsaim. Hogy családi vonás ez, vagy csak egyszerűen a korral jár :-), azt nem tudnám megmondani, mindenesetre tény és való, hogy még jóval a hazaérkezés előtt előszedtem a kulcsot - és akkor jutott eszembe mindez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése