Délelőtt, délben, délután, este és éjszaka

A mai napomat nem lehet csak úgy, egy mondatban elmondani. Részekre bontom.

Délelőtt a buta és csúnya trollok ádáz és aljas támadással rontottak rám, és meg akartak győzni arról, hogy nem jól végzem a munkám, annak ellenére, hogy fogalmuk sincs, mi történik velem egész nap, és arról sincs, hogy milyen munkát végzek.

Délben olyan finom kaját hoztam össze, hogy csak pislogtam, amikor megkóstoltam. Eredendően milánóinak indult, üvegesen és instantan, de aztán később - kedvesem szóhasználatával élve - felturbóztam, jól. Így aztán nem lehet elmondani, hogy mi született belőle, de lényeg, hogy az összetevők jól harmonizáltak egymással.

Délután órát tartottam, újra végigrágtam magam két darab PowerPoint feladatsoron. Nekem nem volt annyira izgalmas, mint a diákseregnek, bár itt is volt, akit nem hatott meg, hogy a lelkemet kimagyarázom saját magamból, csak hogy végre megértsék, hogy mi az a mintadia.

Este a legújabb munkámon dolgoztam, ami egy blog, tulajdonképpen a 20. Nagykun Diák Sportviadal Hivatalos Honlapja. Jelenleg én szerkesztem. Meg lehet nézni, és lehet persze dícsérni is. Körülbelül egy hétig folyamatos terhelés fogja érni, de aztán persze a kutya se fog ránézni - sebaj, azért én kiteszek magamért, amennyire csak lehet, bár többnyire hozott anyagból dolgozom.

Éjszaka már csak annyi marad hátra, hogy a holnapi napra készülök, rendesen, majd azt követően bezuhanok az ágyba, és még ébren próbálok végignézni egy részt kedvenc sorozatomból, a Helyszínelőkből.

Pihenjetek, ha tehetitek, nekem most nem megy, idenőttem a gép elé.