Oldalak

2007. március 21., szerda

Falipolc

Tegnap megmutattam a világnak, és saját magamnak is, hogy micsoda egy mesterember is vagyok én. A dolog úgy történt, hogy mivel kicsi a lakásunk, mindenhol panaszkodom, hogy mennyire jó volna nekem egy falra szerelhető polc. Meghallotta ezt hetekkel ezelőtt egy végletekig rendes, asztalosvénával megáldott, tanult kollégám, és felajánlotta, hogy készít nekünk egy egyszerűbb falipolcot, ha már úgyis olyan régen áhítozunk rá. Kapva kaptunk a lehetőségen, és rögvest tervezgetni kezdtük, mekkora, és milyen kialakítású polcra lenne szükség. A tervet megvalósítás követte, a tegnapi mocsok esős időben mehettünk is a polcért.

Mondanom sem kell, hogy a polc szállítása személygépkocsival nem volt a legegyszerűbb. Először is, mint ahogyan az lenni szokott, 1-1 centiméter híján sehogyan sem fért be a kocsiba, így aztán a csomagtartó nyitva hagyásával szállítottuk haza a bútort, ugye mondanom sem kell, hogy szakadt az eső aközben is, hogy a polcot a kocsiba szenvedtük, aközben is, hogy hazaszállítottuk és persze akkor is, amikor itthon a kocsiból a lakásba cipeltük. (A lakásba most - kivételes módon - nem esett be az eső.)

A polc felfúrása sem okoz gondot annak, akinek megfelelő szerszámai vannak minderre. Nekem azonban a vietnámi háború idejéből visszamaradt amerikáner (nem a sütemény, hanem a kézi fúró, ld. itt jobb oldalt), önmagam magasságának megnövelésére egy hokedli, öt csoffadt tipli és szintén öt csavar állt rendelkezésemre a művelet végrehajtásához. (Bár csak 4 tipli és 4 csavar kellett, babonából mindig eggyel többet veszek.) Ezzel a fúróval egyébként, mint az tegnap számomra kiderült, normális magasságban sem egyszerű fúrni, nekem viszont fejmagasság fölött kellett egyidejűleg tekernem a kart, és terhelni a fúrót, hogy haladjon a falba bele jól. Úgy nézhettem ki munka közben, mint valami cirkuszi mutatványos, aki éppen meghalni készül mutatványa közepette.

Az első két tipliig nem volt gond, a harmadik tipli behelyezésekor azonban észleltem, hogy nem fúrtam megfelelő hosszúságú lyukat a falba (pedig meg voltam győződve, hogy igen), éppen ezért megpróbáltam kihúzni a félig bedugott tiplit. Természetesen ez nem sikerült, a tipli szétszakadt. Az egyik (kisebb) fele a kezemben volt, másik (nagyobb) fele pedig a falban maradt. Más megoldás nem lévén a fúróval próbáltam meg lyukat fúrni a műanyagba, nem túlzottan sok sikerrel. Már-már feladtam, amikor 15 perc után sikerült lyukat ütnöm, így kb. egy háromnegyed óra alatt elkészült a 4 lyuk, benne a 4 tipli. Szép eredmény.

Innentől azonban már gyerekjáték lett volna a polc elhelyezése, azonban a lyukak a fúró manuális mivolta miatt ide-oda tolódtak, így kellett egy kis ügyesség a polc felcsavarozásához. Ezt ügyesen áthidaltam mindenféle alternatív megoldásokkal, így a polcunk immáron teljes pompájában terebélyesedik a falon.

Ilyen szép, immáron berendezve:

4 megjegyzés:

  1. Minden nap kárbaveszett, amikor nem mosolyogsz!
    Szeretem, ha szerelsz és mozzanatait rögzíted is! :¤)

    VálaszTörlés
  2. Én minden nap mosolygok. Szóval nálam egy nap sem veszik kárba. ;-)

    VálaszTörlés
  3. No csak sikerült. Amikor megláttam az eszközt, hogy mivel fogod e kényes műveletet végrehajtani, nem hittem volna, hogy sikerül. Dehát aki tud az tud, mint pld. én. Gratulálok az új polchoz. Adok egy tippet: Ne tegyél alá ágyat, mert ha leszakad akkor agyonver :D.

    Jó éjszakát!

    VálaszTörlés
  4. Jézus ereje, Norbert! Hát honnan gondolod, hogy ágyat tennék alá? Az a baj, hogy még nem láttad a szobát a maga valójában, rögvest ráéreznél, hogy ágy nem kerülhet alá.

    Kb. másfél évvel ezelőtt is felfúrtam egy falipolcot, ami alatt viszont volt ágy, és hát eddig még nem szakadt le - bízom a sikerben, hogy ez sem fog. ;-)

    VálaszTörlés