 |
| Kattintásra nyílik a galéria |
2016. január 25., hétfő
Városunk környéke képekben
Az elmúlt évben közel 1500 kilométert tettem meg kerékpáron. Jó sorsomnak köszönhetően telefonommal egész jó minőségű fotókat tudtam készíteni városunkról és a várost körbevevő határvidékről. Szántóföldek, csatornák, hidak, vadvirágok, pillangók, bálák és minden, ami egy eredetileg falusi gyereknek a feltöltődéshez kell. A fotókat szép csokorba válogatva nyújtom át most minden kedves olvasónak. A képek nagy része kerékpározás közben készült, ennek megfelelően néhol kissé ferdék, kissé suták, de ennek is megvan a maga varázsa. Aki meglátja a szépséget a földút két szélén elterülő, bálákkal teli tarlóban, vagy a magányosan árválkodó napraforgóban éppúgy, mint a nyár utolsó napsugaraiban, az bizonyára értékelni fogja ezeket a képeket.
2016. január 24., vasárnap
Ízlik, csuklik, siklik
Valahogy mostanában, miközben a különböző pürék, masszák és egyéb nyalánkságok hőmérsékletét, állagát vagy ízét ellenőrizzük, sokszor előkerül ez a mondat: "Nem fontos, hogy nekünk ízlik-e, az a lényeg, hogy a gyereknek ízljen". Érezzük mi azt, hogy az ízlik ige felszólító módja így korántsem tökéletes, s rózsás pír kerül az arcunkra, amikor magyarként fogalmunk sincs arról, hogy hogyan is mondják ezt helyesen, éppen ezért kérdeztünk meg egy szakembert, Pintér István tanár urat, magyarázná hát el, hogy hogyan is mondjuk ezt a szót felszólító módban.
Az ízlik igének (mint a csukliknak is) nincs felszólító módja. Valószínűleg azért nincs, mert nincs rá szükség. Nyilván senkit sem kell felszólítani a csuklásra, mert ezt akaratlagosan senki sem tudja produkálni, no meg egyébként is kellemetlen dolog. Hogy ízlik-e valami vagy sem, az megint nem akarat kérdése. Az általad említett mondatot én így fogalmaznám meg: "a lényeg az, hogy jó ízét érezze a gyerek" (valaminek). Ez egy kicsit nehézkes, de nem tudok jobbat. Esetleg: "a lényeg az, hogy ízletes legyen (valami) a gyereknek". Lehet, hogy van más magyarázat is - én nem tudok jobbat...
Lehet így is: "a lényeg az, hogy jó ízűnek érezze a gyerek". Talán ez fejezi ki legjobban az eredeti mondat tartalmát. Abban – és az én mondat-kísérleteimben is – az ízlik ige nem is felszólító módban van igazán, illetve csak formailag van abban, tartalmilag nem... Lám, milyen érdekes: létezik a magyarban – és más nyelvekben is – a felszólításnak egy nem valódi, hanem csak formális módja is. Mint ahogy a kijelentő mód lehet felszólító mód is – bizonyos helyzetekben. Pl. amikor figyelmeztetően - vagy inkább fenyegetően - azt mondjuk valakinek, hogy: "most aztán befogod a szád" - nyilvánvaló, hogy erőteljesen felszólítjuk (pedig formailag kijelentő módot használunk).
(Most jut eszembe egy harmadik ilyen típusú ige is, a siklik. Hogy ennek miért nincs felszólító módja, csak találgatni tudok. Talán azért, mert nem közvetlenül az ember siklik, hanem valamilyen eszköz, pl. szánkó, korcsolya. Ezeket meg nyilván nem lehet felszólítani.)Tanár úrnak szívből köszönjük a magyarázatot!
2016. január 22., péntek
2016. január 10., vasárnap
Zsömlepizza
Olcsón és gyorsan elkészíthető, igen finom vacsoraajánlónk következik.
Hozzávalók (10 darabhoz)
Elkészítése
Begyújtjuk a sütőt, így a zsömlepizzákat majd előmelegített sütőbe tudjuk tenni és gyorsabban elkészül a finomság.
A zsömléket félbe vágjuk, majd megkenjük őket pizzakrémmel.
Ezután a zsömlepizzákat rácsra helyezzük, majd előmelegített sütőben 3-as fokozaton kb. 15 percig sütjük.
15 perc után, amikor a sajt már kezd barnulni, kivesszük a sütőből. Nem érdemes tovább sütni, mert a zsömlék nagyon kiszáradnak. Hagyjuk pár percet hűlni.
Hozzávalók (10 darabhoz)
- 5 db zsömle
- 1 tubus pizzakrém
- 20 szelet szalámi
- kevés dijoni mustár
- kb. 15-20 dkg trappista sajt
Elkészítése
Begyújtjuk a sütőt, így a zsömlepizzákat majd előmelegített sütőbe tudjuk tenni és gyorsabban elkészül a finomság.
A zsömléket félbe vágjuk, majd megkenjük őket pizzakrémmel.
Mindegyikre szalámit helyezünk (a változatosság kedvéért csemege- és paprikás szalámit). Egyik-másik zsömlét dijoni mustárral is elkészíthetjük, ez igen pikáns, fűszeres ízt ad a finomságnak.
A zsömlékre reszelt trappista sajtot szórunk.
Ezután a zsömlepizzákat rácsra helyezzük, majd előmelegített sütőben 3-as fokozaton kb. 15 percig sütjük.
15 perc után, amikor a sajt már kezd barnulni, kivesszük a sütőből. Nem érdemes tovább sütni, mert a zsömlék nagyon kiszáradnak. Hagyjuk pár percet hűlni.
Miután már kézzel meg tudjuk fogni, még melegen tálaljuk. (Kb. 15-20 perc alatt teljesen kiszárad, érdemes még melegében elfogyasztani.)
Jó étvágyat!
Elkészítési idő: kb. 30 perc
Tápérték-adatok
100 gramm tápértéke:
- energiatartalom: 330 kcal
- fehérje: 15 g
- szénhidrát: 30 g
- zsír: 16 g
Egy darab zsömlepizza 60 grammos, ennek tápértéke:
- energiatartalom: 198 kcal
- fehérje: 9 g
- szénhidrát: 18 g
- zsír: 10 g
2016. január 9., szombat
A Skynet öntudatra ébred
Kedves nejem számítógépe egyszer csak öntudatra ébredt itt mellettem a nagy csendben: alvó módból bekapcsolt és elkezdte az operációs rendszert frissíteni.
Furmányos, nagyon furmányos. :)
Mondom, milyen jó már: ha végez, biztos megy vissza alvó módba és kész. De nem: bejelentkeztette a felhasználót és azóta is üzemel, perpillanat teljesen feleslegesen. Én biztosan úgy oldottam volna meg, hogy ha alvóból felébreszti az operációs rendszer a gépet, akkor ugyanúgy alvóba is térjen vissza. De a Microsoft máshogy gondolta.
Furmányos, nagyon furmányos. :)
2016. január 5., kedd
Trine 3
Az év végének közeledtével elkapott a láz és megvásároltam a Trine harmadik részét. Az első két részt már évekkel ezelőtt végigjátszottam (egy rövid ismertetőt is írtam a Trine-ról, 3 és fél éve), a harmadik rész pedig igaz, hogy hónapokkal ezelőtt megjelent már, én megvártam a Steam karácsonyi vásárát és ott szereztem meg ezt a drágakövet.
A játék abban újított az előző két részhez képest, hogy már nem csak balra és jobbra tudunk mozogni az egyébként eddig is 3D-s (vagy annak tűnő) pályákon, hanem előre és hátra is. Ez bizonyos helyeken a játék előnyére válik, más helyeken pedig (mivel a kamera nem forgatható) néha kicsit nehéz eldönteni, hogy az elérni kívánt objektum térben hol helyezkedik el. Ennek ellenére jól játszható a játék, javarészt most is jobbra haladunk a pályán a célunk felé, de néha azért előre-hátra is kell mozdulnunk, viszont a játéknak ezt a részét nem vitték túlzásba a fejlesztők.
A pályák természetesen gyönyörűek, bár fájdalom, hogy oly' kevés van belőlük. Az egész játékban ez volt a legrosszabb, hogy nagyon hamar véget ért. Tényleg gyönyörű a világ, amiben kalandozunk: van naplementés mező, tengerpart hajóronccsal, indákkal benőtt ősi világ, havas-jeges erdő, minden, ami szem-szájnak ingere, mégis az egyjátékos mód meglehetősen hamar véget ér. Még én is, aki nem számítok nagy játékosnak, és gyerek mellett játszani sincs annyira időm, viszonylag gyorsan végigjátszottam a játékot (összesen 10 játszott órám van benne és az egyjátékos módból még pár Trineangle megszerzése van csupán hátra). Viszont annyit mondhatok, hogy minden perce szórakoztató, egyik vizuális gyöngyszemből a másikba haladhatunk tovább, az egész játék egy eye candy. Teljesen hangulatba kerül az ember, amikor pl. a falakon láthatjuk az ablakon beszűrődő fényt és ki tudjuk venni, ahogyan az ablak előtt a holdfényben mozog egy fa... tiszta jó. Első ránézésre fel sem tűnik, de szuperül néz ki.
Nem csak a kép érdemel említést: az előző részeket követve a hangok és a zene is kiemelkedő minőségű: olyan szinten illik a látott képhez a háttérzene és az olyan igényességgel van összeállítva, hogy csak elismeréssel tudok csettinteni. Még önmagában is simán meghallgatnám bármilyen összejövetel háttérzenéjeként, vagy csak úgy elalvás előtt.
Jómagam vagy nagyon kiképződtem az előző részeken, vagy a fejlesztőknek lett kissé kevesebb ötletük, de a fejtörők szögegyszerűek voltak: gyakorlatilag ugyanazokat az elemeket kellett ismételni a hidak ide-oda rakásával, a kockák feldobásával, a billegő és rugózó pallókon való továbbhaladással. Talán 3-4 hely volt, ahol komolyabban megtorpantam, hogy akkor most hogyan is tovább, az összes többi helyen jól lehetett haladni, bevált mozdulatokkal. Azt nem bánom, hogy a "főnökharcok" az egyes pályák végén nem lettek a végletekig nehezítve, ez sokkal nagyobb sikerélményt ad, mint az, amikor egy hétre jegelni kell a játékot, mert annyira felmérgel, hogy a sokadik próbálkozásra sem jön össze, amit szeretnék. Na, itt ilyesmiről szó sincs. Tetszett ugyanakkor a játékban az, hogy ötletes megoldások voltak arra vonatkozóan, hogy egy kissé feldobják a játékmenetet. Az alábbi képen pl. azt látjuk, ahogy a varázskönyv beszippantotta hőseinket és a könyv lapjain, az írott szöveg alatt, mellett és között kellett ide-oda mászkálnunk és megoldanunk a fejtörőket. Ez nagyon tetszett. :)
A fő küldetések mellett számos mellékküldetést is találunk, amelyeken csak egy-egy kalandorral tudunk végighaladni (tehát nem lehet váltani közöttük). Ez egyébként érdekes színt is ad a játéknak, hiszen sokszor ingerenciánk támad a varázslóról a harcosra váltani, amikor szembesülünk vele, hogy ja, itt azt nem lehet. :) Az egyes küldetések kiválasztó táblája se lett semmi, nekem nagyon tetszett, hogy nem egy táblázatból választhattam ki azt a fejezetet, amit játszani szeretnék, hanem egy szuperül megtervezett fatáblán:
Mindent összevetve remekül szórakoztam a Trine 3 végigjátszása közben, csak azt sajnálom, hogy az 5 GB-os telepített méretbe nem fért bele több kaland. Én kicsit hosszabb játékmenetre számítottam, viszont az akciós áráért (1700 Ft) bőven megérte a játék, remek szórakozást nyújtott és újra elvarázsolt egy olyan világba, ahol a varázslat és mágia az úr. Remek kikapcsolódás, csak ajánlani tudom mindenkinek – az első két résszel együtt, amelyek mind a mai napig nagy kedvenceim.
A játék abban újított az előző két részhez képest, hogy már nem csak balra és jobbra tudunk mozogni az egyébként eddig is 3D-s (vagy annak tűnő) pályákon, hanem előre és hátra is. Ez bizonyos helyeken a játék előnyére válik, más helyeken pedig (mivel a kamera nem forgatható) néha kicsit nehéz eldönteni, hogy az elérni kívánt objektum térben hol helyezkedik el. Ennek ellenére jól játszható a játék, javarészt most is jobbra haladunk a pályán a célunk felé, de néha azért előre-hátra is kell mozdulnunk, viszont a játéknak ezt a részét nem vitték túlzásba a fejlesztők.
 |
| Oda nekem be kell mennem? |
A pályák természetesen gyönyörűek, bár fájdalom, hogy oly' kevés van belőlük. Az egész játékban ez volt a legrosszabb, hogy nagyon hamar véget ért. Tényleg gyönyörű a világ, amiben kalandozunk: van naplementés mező, tengerpart hajóronccsal, indákkal benőtt ősi világ, havas-jeges erdő, minden, ami szem-szájnak ingere, mégis az egyjátékos mód meglehetősen hamar véget ér. Még én is, aki nem számítok nagy játékosnak, és gyerek mellett játszani sincs annyira időm, viszonylag gyorsan végigjátszottam a játékot (összesen 10 játszott órám van benne és az egyjátékos módból még pár Trineangle megszerzése van csupán hátra). Viszont annyit mondhatok, hogy minden perce szórakoztató, egyik vizuális gyöngyszemből a másikba haladhatunk tovább, az egész játék egy eye candy. Teljesen hangulatba kerül az ember, amikor pl. a falakon láthatjuk az ablakon beszűrődő fényt és ki tudjuk venni, ahogyan az ablak előtt a holdfényben mozog egy fa... tiszta jó. Első ránézésre fel sem tűnik, de szuperül néz ki.
 |
| A pályák hangulatosak és látványosak – jobb oldalon fák, holdfénnyel |
Nem csak a kép érdemel említést: az előző részeket követve a hangok és a zene is kiemelkedő minőségű: olyan szinten illik a látott képhez a háttérzene és az olyan igényességgel van összeállítva, hogy csak elismeréssel tudok csettinteni. Még önmagában is simán meghallgatnám bármilyen összejövetel háttérzenéjeként, vagy csak úgy elalvás előtt.
Jómagam vagy nagyon kiképződtem az előző részeken, vagy a fejlesztőknek lett kissé kevesebb ötletük, de a fejtörők szögegyszerűek voltak: gyakorlatilag ugyanazokat az elemeket kellett ismételni a hidak ide-oda rakásával, a kockák feldobásával, a billegő és rugózó pallókon való továbbhaladással. Talán 3-4 hely volt, ahol komolyabban megtorpantam, hogy akkor most hogyan is tovább, az összes többi helyen jól lehetett haladni, bevált mozdulatokkal. Azt nem bánom, hogy a "főnökharcok" az egyes pályák végén nem lettek a végletekig nehezítve, ez sokkal nagyobb sikerélményt ad, mint az, amikor egy hétre jegelni kell a játékot, mert annyira felmérgel, hogy a sokadik próbálkozásra sem jön össze, amit szeretnék. Na, itt ilyesmiről szó sincs. Tetszett ugyanakkor a játékban az, hogy ötletes megoldások voltak arra vonatkozóan, hogy egy kissé feldobják a játékmenetet. Az alábbi képen pl. azt látjuk, ahogy a varázskönyv beszippantotta hőseinket és a könyv lapjain, az írott szöveg alatt, mellett és között kellett ide-oda mászkálnunk és megoldanunk a fejtörőket. Ez nagyon tetszett. :)
 |
| Varázskönyvben mászkálunk |
A fő küldetések mellett számos mellékküldetést is találunk, amelyeken csak egy-egy kalandorral tudunk végighaladni (tehát nem lehet váltani közöttük). Ez egyébként érdekes színt is ad a játéknak, hiszen sokszor ingerenciánk támad a varázslóról a harcosra váltani, amikor szembesülünk vele, hogy ja, itt azt nem lehet. :) Az egyes küldetések kiválasztó táblája se lett semmi, nekem nagyon tetszett, hogy nem egy táblázatból választhattam ki azt a fejezetet, amit játszani szeretnék, hanem egy szuperül megtervezett fatáblán:
 |
| 905 db Trineangle-öm van – melyik kalandot válasszam? |
Mindent összevetve remekül szórakoztam a Trine 3 végigjátszása közben, csak azt sajnálom, hogy az 5 GB-os telepített méretbe nem fért bele több kaland. Én kicsit hosszabb játékmenetre számítottam, viszont az akciós áráért (1700 Ft) bőven megérte a játék, remek szórakozást nyújtott és újra elvarázsolt egy olyan világba, ahol a varázslat és mágia az úr. Remek kikapcsolódás, csak ajánlani tudom mindenkinek – az első két résszel együtt, amelyek mind a mai napig nagy kedvenceim.
2016. január 2., szombat
Pirotechnikai attrakció
Petárdáktól volt hangos az év utolsó napja, volt tűzijáték is mindenfelé. Én nem vettem se petárdát, se tűzijátékot, ennek ellenére a lakásban sikerült egy apróbb pirotechnikai mutatványt kivitelezni. Mindezt úgy, hogy igazából nem is akartam. Volt már ilyen máskor is, akkor a konyhát borítottam lángba bravúrosan, most viszont teljesen más okozta a bajt.
Kb. másfél hónapja videorenderelés közben, amikor a processzor huzamosabb ideig 100%-on járt, egyszer csak lefagyott a számítógépem. Nagyon-nagyon régen találkoztam azzal, hogy a gép úgy megfagyott, hogy semmire sem reagált, de most igazán megbokrosodott a masina. Ekkor már éreztem, hogy valami iszonyatosan büdös, így gyorsan áramtalanítottam a rendszert. A kénköves forrásra emlékeztető szag javarészt a processzorhűtő borda felől jött, így meg voltam győződve, hogy szétégett a processzor, mert nem jól volt rajta a hűtő. De nem. Semmi nyoma égésnek. Megnéztem mindent a biztonság kedvéért, de nem találtam meg a hiba okát. Szépen portalanítottam a gépet és visszatettem mindent a helyére, majd a számítógép továbbra is zökkenőmentesen működött. Szag sehol.
Így ment ez egészen az óév utolsó napjáig, amikor megint csak volt végre időm összerakni az idén készült videókat és elindítottam a renderelést. Processzorkihasználtság az egekben, eltelt egy fél óra, kép elmegy, a számítógépen belül mintha csillagszóró hangját hallanám, az előlapon meg úgy villognak a ledek véletlenszerűen, mint a karácsonyfaizzók. Hirtelen gyors áramtalanítás, ekkor megint éreztem a szagot, szétszedtem a gépet, leszedtem a processzorhűtőt, processzornak semmi baja, még csak jele sincs annak, hogy ott lenne bármi gebasz, mégis onnan jön a szag. Ellenőriztem a memóriákat is, amikor egyszer csak megláttam, hogy az alaplap 12V-os kábelének csatlakozója (ami a processzorhűtőhöz közel helyezkedik el) igencsak elszíneződött. Ahogy megfogtam, ki is derült, hogy miért.
Ez bizony szétégett.
Mit lehet tenni az év utolsó napján, amikor minden bolt zárva? Lehetne gépezni, játszani, de elégett ez az igen fontos kábel! Sírjunk, jajveszékeljünk, szidjunk mindent és mindenkit, hogy ilyen rútul felültettek a szopórollerre? Természetesen erről szó sincs, jó szakembernél mindig van valahol tartalék mindenből. Kihúztam a fiókot és már ott is figyelt egy másik ugyanilyen kábel, becsomagolva, bontatlanul. Ezt szakszerűen csatlakoztatva mehetett is tovább a menet. Hálát adtam a sorsnak, hogy annak idején egy véletlen folytán duplát rendeltem belőle, most nagyon jól jött. Bízom benne, hogy ez nem fogja felcsapni a füstöt, az csak a tepertőnél jó (szakértők azt mondják, akkor van kész, amikor felcsapja az első füstöt).
Most ott tartok, hogy nem merem felügyelet nélkül hagyni a számítógépemet és folyamatosan fogdosom a kábelt, hogy melegszik-e. Egyelőre nem. Bízom benne, hogy ez így is marad.
Tűz- és balesetmentes boldog új évet mindenkinek! :)
Kb. másfél hónapja videorenderelés közben, amikor a processzor huzamosabb ideig 100%-on járt, egyszer csak lefagyott a számítógépem. Nagyon-nagyon régen találkoztam azzal, hogy a gép úgy megfagyott, hogy semmire sem reagált, de most igazán megbokrosodott a masina. Ekkor már éreztem, hogy valami iszonyatosan büdös, így gyorsan áramtalanítottam a rendszert. A kénköves forrásra emlékeztető szag javarészt a processzorhűtő borda felől jött, így meg voltam győződve, hogy szétégett a processzor, mert nem jól volt rajta a hűtő. De nem. Semmi nyoma égésnek. Megnéztem mindent a biztonság kedvéért, de nem találtam meg a hiba okát. Szépen portalanítottam a gépet és visszatettem mindent a helyére, majd a számítógép továbbra is zökkenőmentesen működött. Szag sehol.
Így ment ez egészen az óév utolsó napjáig, amikor megint csak volt végre időm összerakni az idén készült videókat és elindítottam a renderelést. Processzorkihasználtság az egekben, eltelt egy fél óra, kép elmegy, a számítógépen belül mintha csillagszóró hangját hallanám, az előlapon meg úgy villognak a ledek véletlenszerűen, mint a karácsonyfaizzók. Hirtelen gyors áramtalanítás, ekkor megint éreztem a szagot, szétszedtem a gépet, leszedtem a processzorhűtőt, processzornak semmi baja, még csak jele sincs annak, hogy ott lenne bármi gebasz, mégis onnan jön a szag. Ellenőriztem a memóriákat is, amikor egyszer csak megláttam, hogy az alaplap 12V-os kábelének csatlakozója (ami a processzorhűtőhöz közel helyezkedik el) igencsak elszíneződött. Ahogy megfogtam, ki is derült, hogy miért.
 |
| Megpörkölődött |
Ez bizony szétégett.
Mit lehet tenni az év utolsó napján, amikor minden bolt zárva? Lehetne gépezni, játszani, de elégett ez az igen fontos kábel! Sírjunk, jajveszékeljünk, szidjunk mindent és mindenkit, hogy ilyen rútul felültettek a szopórollerre? Természetesen erről szó sincs, jó szakembernél mindig van valahol tartalék mindenből. Kihúztam a fiókot és már ott is figyelt egy másik ugyanilyen kábel, becsomagolva, bontatlanul. Ezt szakszerűen csatlakoztatva mehetett is tovább a menet. Hálát adtam a sorsnak, hogy annak idején egy véletlen folytán duplát rendeltem belőle, most nagyon jól jött. Bízom benne, hogy ez nem fogja felcsapni a füstöt, az csak a tepertőnél jó (szakértők azt mondják, akkor van kész, amikor felcsapja az első füstöt).
Most ott tartok, hogy nem merem felügyelet nélkül hagyni a számítógépemet és folyamatosan fogdosom a kábelt, hogy melegszik-e. Egyelőre nem. Bízom benne, hogy ez így is marad.
Tűz- és balesetmentes boldog új évet mindenkinek! :)